Az első sérülésem alkalmával kitörtem négy fogam, de nem tudtak eltéríteni

Az első sérülésem alkalmával kitörtem négy fogam, de nem tudtak eltéríteni

2008 szeptemberében egy akkor még csak 13 éves srác, Szabó Konrád eljátszik azzal a gondolattal, hogy milyen „menő” lenne az iskolában, ha a jövőben BMX-szel közlekedne.

„A születésnapomra vettem meg az első biciklimet a családomtól kapott pénzből. A haveromnak volt, és eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne, milyen menő lennék akkor az általános iskolában. Megvettem tőle a BMX-et, aztán később elkezdtem nézegetni olyan videókat, ahol különféle trükköket csináltak vele. Megtetszett, és elkezdtem én is, először persze csak kezdetleges dolgokat, egykerekezés, árokból kiugrálás, aztán folyamatosan fejlődtem. A szüleim az elején még nem számoltak ezzel komolyan, úgy álltak hozzá, hogy jó, vett a fiuk egy gyerekkerékpárt, már rég nagyobb kellene neki, de legyen boldog. Az elején nem is tudtak róla, aztán, amikor már lett kamerás telefonom és meg tudtam mutatni, akkor anya először szörnyülködött, apa annyira nem féltett, bár azért sajnálta, hogy hét év után otthagytam a focit ezért. Emlékszem, az első sérülésem alkalmával kitörtem az első négy fogam, bevittek a kórházba, megműtöttek, akkor anya azonnal abba akarta velem hagyatni, de persze nem hagytam. Be kell ismerni azért, hogy ez rengeteg ficammal, töréssel, agyrázkódással jár, de belátták, hogy nem tudnak megtéríteni.”

Hogy milyen gyorsan juthat el egy bringás az első versenyére, azt sok minden befolyásolja, állítja Konrád. Főként annak a városnak az adottsága, ahol az ember él.

„Nekem két évbe tellett, hogy az első versenyemre eljussak. Sajnos nekem sem akkor, sem most nincsenek olyan adottságaim itt a városban, hogy könnyű lenne. Szlovákiába, Ausztriába kell kiutaznom, hogy edzhessek. Legalább másfél óra oda, és ugyanennyi vissza, ott két órát edzek, összességében az utazás azért nagyon sokat kivesz belőlem. Mivel szeretem, mindent megteszek érte, hogy jobb legyek. Viszont nagyjából egy éve belekezdtem egy projektbe, és építek egy saját pályát, 80%-ban már készen is van.”

A fiatal BMX-es épp csak túl van a térdműtétén, tavaszra, reméli, nemcsak ő épül fel, hanem a pályája is elkészül, és már Győrben tud készülni a nemzetközi versenyekre.

„Magyarországon már nem versenyzek. Nagyjából másfél éve lett vége annak a szezonnak, ahol megnyertem az összes versenyt, és úgy éreztem, ennél több kell, egy újabb szintet kell lépni. Azt az energiát, amit abba fektetek, hogy elutazzak Pécsre, Kaposvárra, Gyulára vagy Békéscsabára, azt inkább két külföldi versenybe fektetem, hogy újabb embereket ismerjek meg, újabb kihívások elé álljak. Ez már világszínvonal, Ausztráliából, Új-Zélandról, Amerikából, mindenhonnan jönnek a sport legjobbjai. Nagyon közkedveltek az európai helyszínek. Nyáron eljönnek a BMX-esek két hónapra és egyik versenyről a másikra mennek. Ez azért is jó, mert ők a világ legjobbjai, így csak tanulni lehet tőlük.”

 

 

 

Átlagban minden héten van verseny, de olyan is előfordult már, hogy egy hétvégén két-három verseny is fut párhuzamosan – mondta el Konrád. Ilyenkor mérlegelnie kell, melyikre érdemes menni, kik az ellenfelek, milyen messze kell utazni, és az sem mellékes, mekkora a díj, amit meg lehet nyerni.

„Szezonban minden hétvégén van valami, nincs olyan, hogy az ember versenyezni akar, és ne lenne valahol valamilyen viadal. Persze ez azért költséges dolog, bár ezen a szinten már nem költ az ember olyanokra, ami konkrétan a bicózáshoz kell. Én sem, mert megkapom a szponzoraimtól. Nekem abban is szerencsém van, hogy az utazásaimat már a Burn energiaital fizeti. Nem kell nagyon beletennem pénzt, csak az időmet és az energiámat.”

Első versenyére szívesen emlékezik vissza Konrád, meghatározó élmény volt, hiszen egyből nyert a 16 éven aluliak között, illetve az ugyanezen a napon tartott külön versenyen is, ahol egy úgynevezett „funbox”-on kellett trükközni.

„2013 szeptemberében megnyertem az OSG-t, ami itthon a legnagyobb magyar verseny, arra is szívesen emlékszem vissza. Ide csak profi versenyzők érkeznek, nem is lehet külön nevezni, többnyire magyar, illetve néhány külföldi bringást hívnak meg. Itt is sikerült nyerni, így a magyarországi eredmények közül erre vagyok a legbüszkébb. Minden hazai bicósnak az álma, hogy ezt megnyerje. A külföldiek közül mindegyikre büszke vagyok, igazából itt olyanok ellen versenyzek, akiknek a videóján felnőttem. Voltam már első, például Lettországban. Ám nagyobb sikernek tartom a németországi, kölni vb-n elért 7. helyem, mert itt olyan embereket utasítottam magam mögé, akikre felnézek, és nagyon erős versenyzők. Bátran állíthatom, hogy ez a legjobb eredményem.”

Nehéz kitűnni a tömegből, hiszen Magyarországon is sok jó biciklis van – állítja. Ráadásul figyelnie kell, folyamatosan jön ugyanis az új generáció, akik még bátrabban vállalják be a trükköket, és velük is lépést kell tartani, de ha lehet, inkább előttük jár pár méterrel.

„Voltam kint Amerikában biciklizni, csak világot látni és jobbnál jobb pályákon edzeni. Ott rengetegen űzik ezt, döbbenetes volt, hogy olyan BMX-esek is, akik nem számítanak a legjobbnak, már olyan trükkökkel melegítenek be, amikkel én itthon bőven versenyt nyerek. Nagyon nagy a különbség, így nehéz meghatározni, én hova tartozom világviszonylatban, talán a középmezőnyhöz sorolnám magam.”

Konrád egyelőre csak közeli célokat tűz ki maga elé. Elsőként, hogy meggyógyuljon és elkészüljön a saját pályája. Majd jöhet a versenyszezon, ahol jól szerepelne, hogy még jobban elismerjék a nevét.

 

 

Csizmadia Dóra

Fotó: Péntek András

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×