Két part között – A folyóátúszás veszélyei

Két part között – A folyóátúszás veszélyei

A víznek dolga van a természetben, nem azért folyik, hogy az embereket kényeztesse – mondja egy vízügyi szakember a Mosoni-Duna partján.

Az idén augusztus végén a fővárosban ismét sokan átússzák a Dunát. Ízlés kérdése, hogy a sok halottat követelő hajóbaleset és két győri tragédia után lehet-e jókedvű erőpróbát tartani a folyóban. A biztonságra nyilván különösen ügyelnek majd. De hát nincsenek mindig vízimentők, vízirendőrök a közelben. A főfolyó – és annak mellékágai is – rengeteg embert elragadtak már.

A győri Aranyparton nemrég egy orvos és egy strandfelügyelő egyetemista élesztett újjá egy férfit, aki a vízben lett rosszul a mellékág átúszása közben. Sajnos később elhunyt, a kórházban sem lehetett megmenteni. Egy hét alatt két ember vesztette életét a folyónak ezen a szakaszán.

Nem akarjuk feltépni a még be sem gyógyult sebeket, nem okokat keresünk és derítünk fel, cikkünk nem a két esetről szól, hanem a tragédiák kapcsán a főszezon folyami veszélyeit gondoljunk át a folyók városában.

A folyónak többnyire maga vájt útja van, vize másik folyóba, tóba vagy tengerbe ömlik. Természetes feladatkörrel rendelkezik, de az ember is örömmel használja föl előnyeit. Főleg a hegyvidéken áramot fejlesztenek vele – Szlovákiában is, nálunk csak a tervezett erőmű torzói maradtak –, hajóznak, vitorláznak, síelnek rajta, turisztikai lehetőségei is számosak. A legtöbben fürdésre használják.

 

 

A folyó azonban nem feltétlenül emberbarát. Sodor, pörget, örvénylik. Az ismeretlen folyószakaszok még a jó úszók számára sem veszélytelenek. A Balaton, a Velencei-tó veszélyeket ugyancsak hordozó, ám sokkal barátságosabb vizeivel szemben a folyóval gyakran birkózni kell. Először is: bármikor hozhat olyan uszadékot, melyet nem tudunk kikerülni. Megüt vagy belegabalyodunk, pánikba esünk, elveszítjük tájékozódó képességünket, vizet nyelünk a nagy kapkodásban. De uszadék nélkül is pörgethet a víz, kiszámíthatatlanul örvénylik, s a kapálódzás helyett ilyenkor inkább meg kell várni, hogy földob, utána próbáljunk meg szabadulni belőle. Az egyszerű sodrás magas vízállás nélkül is meglepő erejű lehet egy, a folyóhoz nem szokott ember számára. A víz jó ütemben viszi a hátára fekvő embert, a folyásiránnyal szemben úszva azonban hamar kimerülünk.

Amennyiben valaki keresztbe akarja átúszni a folyót, számoljon annak jelentős sodrásával, s már előre nézze ki magának, hogy mikor kell rábízni magát a folyóra ahhoz, hogy – ha nem is a megcélzott helyen – partot érjen.

A legfőbb tanács: jó úszó próbálkozzon csak átúszással, de ő is csak színjózanul. Az alkoholos állapotban veszélyérzetünk és tárgyszerű felismerésünk, cselekvőképességünk csökken. A vízben kifejtett erőfeszítés hatására az ittas ember könnyen rosszul lehet, s akár végzetes következményekkel is járhat a sok sör, bor vagy más ital. Ugyanez vonatkozik valamennyi bódító szerre, drogra is.

Ugyancsak ne vagánykodjon az, akinek olyan betegsége van, melynek az állapota vízben rosszabbodhat. Közismert, hogy a felhevült testtel vízbe ugrók közül sokan veszítették már életüket. A különböző keringési betegségekben szenvedőknek ugyan előírhatnak az orvosok rendszeres mozgást, sőt akár úszást is, ám ezt a ,,terápiát" lehetőleg uszodában, biztonságos helyen, ne idegen folyóban alkalmazzuk.

Hajózni muszáj, fürödni jó. A mégoly keskeny mellékfolyók átúszásával azonban csak biztos tudás birtokában, teljesen józanul próbálkozzunk, és ott, ahol többen vannak, s mentőcsónak is található a közelben.


Szerző: H. F.
Fotó: O. Jakócs Péter

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×