'Régóta foglalkoztat, mi marad majd utánunk'

'Régóta foglalkoztat, mi marad majd utánunk'

A Magyar Kultúra Napján, a Himnusz születésnapján, január 22-én a hagyományok szerint a városi ünnepségen átadták a Győr Közművelődéséért Díjakat, idén Csobod Eszter, a Vaskakas Bábszínház művészeti titkára és dr. Lanczendorfer Zsuzsanna etnográfus részesült az elismerésben, a Győr Művészetéért Díjat pedig Tolnay Imre képzőművésznek ítélte a kuratórium. Ez alkalommal utóbbi alkotóval készült interjúnkat olvashatják.

A grafikától elkanyarodott a festészet felé, az utóbbi években pedig egyre komolyabban foglalkozik a fotózással. Mi határozza meg, hogy egy-egy gondolatot, témát milyen eszközzel dolgoz fel?

Grafika szakon végeztem a középiskolai és az egyetemi tanulmányaimat, a 2000-es évek elején pedig festészeti témában doktoráltam, így akkor ez lett a fő súlypont. Egyre jobban érdekeltek a festészeti technikák, majd a különböző anyagok képbe applikálása. Ezekkel párhuzamosan a fotózás is egyre inkább foglalkoztatott, ilyen módon is nyitottabb lett a szemem a világra. Gyakran tűnik úgy, mintha a fotóim absztrakt festmények, grafikák lennének, mert nem a megszokott tárgyi világot és az embereket fotózom, hanem a sajátos részleteket keresem.

Az ember ráeszmél, hogy a szakmája egy igen kicsi szeletét fogja a világnak, ez arra ösztökél, hogy minél többet próbáljak megtudni a különböző technikákról, műfajokról, hogy még szélesebb lehetőségekkel mondhassam el a közlendőmet.

 

Termékeny művész, szinte minden évben jelentkezik kiállítással. Győrben múlt év szeptemberében volt a legutóbbi az Esterházy-palotában. Tervezi már a következő bemutatkozást?

Jól indult az évem, és nem csak a díj miatt: két kiállítási lehetőség áll előttem. Április második felében egy római művésszel társítva szerepelnek a munkáim a Római Magyar Akadémia kiállítóterében, ahol ösztöndíjas is voltam korábban. A Győrben bemutatott Exodus – sorsok egy csónakban című sorozatomat és a Pannon partok festményeimet viszem el. A csónakot a Duna-part iszapjában találtam és magam ástam ki. Először a Monostori Erődben a MEDIAWAVE fesztivál keretében állítottam ki, a csónakba a civilizációnkat kifejező hordalékot raktam, szakrális jelképeket, kenyérdarabokat és borospalackokat, illetve szellemi táplálékok szimbólumaként könyveket és számítógépdarabokat. Horvátországban pedig láttam egy régi partra vetett bárkát, arról készítettem fotó- és egy kisméretű akvarell-sorozatot, majd nagyméretű festővászonra applikált régi deszkák segítségével festettem képsorozatot. A bárka sokféle olvasatot kínáló jelkép, Noé bárkájára, úton levésre, partra vettetésre, kikötésre egyaránt lehet gondolni. Szeretem az ilyen jelképeket.

Novemberben pedig a fotóhónap keretében Budapesten a Karinthy Szalonban lesz önálló kiállításom, ahol a fotóimat, fotó alapú munkáimat szerepeltetem.

 

 

Miért kap a múlandóság, illetve a nyomhagyás hangsúlyt a műveiben?

Nem vagyok pesszimista, de régóta foglalkoztat, mi marad majd utánunk. A tárgyi világ, az épített környezet, amit létrehoztunk, egyre nagyobb részeket hasít ki a természetből, egyre csökkentjük életterünket. Valamiféle romantikus hozzáállás részemről, hogy vonzódom az enyészetben és a pusztulásban lévő szépséghez.

 

24 éve láthatja a közönség, amit képbe formál, készült számvetés a díj kapcsán?

Egyrészt hálás vagyok azoknak, akik a pályám legelején segítettek, például Farsang Sándor festő- és grafikusművésznek, aki sajnos már nincs közöttünk, és Hefter László Ferenczy Noémi-díjas iparművésznek, aki a kapott díj készítője is. El-eltűnődtem, hogy nem felesleges úri huncutság-e a művészet, hogy míg a világnak komoly ökológiai és társadalmi gondjai vannak, addig mi ilyen luxusnak tűnő dologgal, a művészettel foglalkozunk. De az embernek azon keresztül kell megszólalnia, amihez ért, láttatni kell egyrészt az ellentmondásokat, problémákat és láthatóvá tenni a szépséget, harmóniát is.

 

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor

 

A "Vaskakas Bábszínház tündérével", Csoobod Eszterrel készült interjúnkat ITT olvashatják.

A dr. Lanczendorfer Zsuzsanna etnográfussal való beszélgetésünket pedig ITT.

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×