140 éve született az egyik legnagyobb elme

140 éve született az egyik legnagyobb elme

Száznegyven éve, 1879. március 14-én született Albert Einstein, a relativitáselmélet és a modern fizikai világkép megalkotója, minden idők egyik legzseniálisabb természettudósa.

 

Ulmban látta meg a napvilágot, ahol apjának elektromos szaküzlete volt. A család hamarosan Münchenbe költözött. Kiskorában nem árult el különös képességeket, sőt – mivel beszélni is csak későn tanult meg –, azt gondolták róla, hogy szellemileg visszamaradott. A gimnáziumban rosszul tanult, csak a matematika érdekelte, tanára így bocsátotta útjára: „Soha nem viszed semmire, Einstein.”

Apja egy svájci főiskolán helyezte el, nem minden nehézség nélkül, mert fia csak matematikából teljesítette a felvételi szintet. Einstein látogatta az előadásokat, egymagában olvasgatta az elméleti fizikai közleményeket, a dolgozatokat egy barátja írta meg helyette, majd 1901-ben ennek a barátjának az apja szerzett neki állást a svájci szabadalmi hivatalban. A munka nem sok idejét foglalta le, úgyhogy a tudományos világtól elzárva, mindössze papír és ceruza segítségével kidolgozhatta korszakalkotó elméleteit.

Albert Einstein és húga, Maja 1884-ben (Fotó: Bettmann/GettyImages)

A zürichi egyetem docense és a prágai egyetem professzora lett 1908-ban, miután magántanári diplomát szerzett, öt év múlva a teljesítményétől lenyűgözött Max Planck fizikus a berlini akadémia fizikai intézetébe csábította. Életében először volt elég pénze ahhoz, hogy kizárólag a tudománynak szentelhesse magát. Az első világháború kitörése után a pacifista tudós elítélte a militarizmust, és háborúellenes irodalmat terjesztett.

A fizikai Nobel-díjat 1921-ben kapta meg Einstein, de a közhiedelemmel ellentétben nem az akkor még vitatott relativitáselméletért, amelyet az indoklásban meg sem említettek, hanem fényelektromos törvényéért és elméleti fizikai munkásságáért. Hiába ünnepelte azonban a tudományos világ, az egyre erősödő nemzetiszocialista mozgalom célkeresztjébe került, azzal vádolták, hogy „bolsevista fizikát” művel, Hitler dühe csak nőtt, amikor a tudós csatlakozott a cionista mozgalomhoz. (Einstein életében a vallás alig játszott szerepet, de zsidóságát vállalta.)

Elfogadott egy kaliforniai meghívást 1930-ban, és időről időre a tengerentúlon dolgozott, Adolf Hitler hatalomra jutása után többé már nem tért haza. Lemondott állampolgárságáról, amelytől egyébként is megfosztották volna, és 1940-ben amerikai állampolgár lett, haláláig a Princetoni Egyetemen tanított. (Érdekesség, hogy pacifista nézetei miatt az FBI is veszélyesnek tekintette, és vastagra hízott dossziét vezetett róla.)

Közös levelet fogalmazott meg Szilárd Leóval és Teller Edével

Megtudta 1938-ban, hogy német tudósok létrehozták az uránhasadást, s azt is kimutatták, hogy a folyamat láncreakciója is lehetséges. Mivel félő volt, hogy a németek készítenek először atombombát, Einstein – akinek neve minden ajtót megnyitott – Szilárd Leóval és Teller Edével közösen fogalmazott levelet Franklin Roosevelt amerikai elnöknek, sürgetve az atomfegyver-kutatás megkezdését.

Ezután hívták életre a Manhattan-tervet, amelynek nem volt részese, s utólag élete legnagyobb hibájának nevezte a levél aláírását. A hirosimai atombomba ledobása után csatlakozott azokhoz a tudósokhoz, akik meg akarták akadályozni a fegyver alkalmazását, és egy világkormány létrehozását javasolta. 1952-ben a négy évvel korábban alapított Izrael Állam felkínálta neki az államfői tisztet, amit ő nem fogadott el.

Albert Einstein 1921-ben (Fotó: Photo12/UIG/Getty Images)

1905-ben négy cikke jelent meg, amely alapjában változtatta meg az addigi világképet. Az első elméletileg magyarázta meg a folyadékokban lebegő szemcsék véletlenszerű hőmozgását. A második felvetette, hogy a fény különálló kvantumokból (fotonokból) áll, amelyeknek a hullámjelleg mellett részecskékre jellemző tulajdonságai vannak.

Harmadik írása kimondta a tömeg és az energia egyenértékűségét (E=mc2), a negyedik cikkben azt állította, hogy ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és a mozgás is viszonylagos a megfigyelőhöz képest; a speciális relativitáselmélet általánosította a newtoni mechanikát.

Kidolgozta 1913-ban az általános relativitáselméletet, amely szerint a természeti törvények leírására bármely vonatkoztatási rendszer alkalmas, bármilyen legyen is a mozgásállapota. Később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, melyet a tömeg jelenléte idéz elő.

Azt javasolta, hogy mérjék meg egy csillag fényének elhajlását, amikor a fénysugár a Nap közelében halad el, s annak vonala kétszer annyira fog elhajlani, mint az a newtoni törvényekből következnék. Akkor vált világhírűvé, amikor 1919. május 29-én a Guineai-öbölben egy napfogyatkozást fotóztak le, s a számítások igazolták az elmélet jóslatait.

Egységes térelméletét 1929-ben adta közre, melyet a fizikusok erősen bíráltak. Jelentősen fejlesztette Planck kvantumelméletét, az indukált emisszió általa felvetett gondolata a lézer és a holográfia felfedezéséhez vezetett. Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt kívánt felállítani.

Ez a kutatás nem vezetett eredményre, de Karl Heisenberg német fizikus ekkor ismerte fel, hogy az elemi részecskék helyét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni. Einstein a határozatlansági elvet nem fogadta el, úgy vélte, hogy a világmindenség kiszámítható, mint mondta: „Isten nem szerencsejátékos.”

Bár elméleteit nagyon kevesen értették, a közvéleményben „a” tudóssal azonosították, Newton óta nem örvendett tudós ekkora tiszteletnek. Einstein ráadásul megfelelt a szórakozott tudósról kialakult képnek is, kiválóan hegedült, és még hírnevének tetőfokán is harmadosztályú vasúti kocsiban utazott, hóna alatt a hegedűvel, állítólag részben róla mintázták a Csillagok háborúja Yoda mesterét és E. T. figuráját is.

Kétszer házasodott, két gyermeke született, először a zürichi főiskola egyetlen női évfolyamtársát vette el, másodszor unokatestvérét vezette az oltár elé.

Minden idők egyik legnagyobb lángelméje 1955. április 18-án halt meg Princetonban.

Fotó: Körkép.sk

hirado.hu

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×