Húsvét a nyúlon túl

Húsvét a nyúlon túl

Az év legszentebb ünnepe közeleg. Már csak néhány nap, és a Megváltó elárultatik. De nincs sok hátra, feltámad, és elveszi a világ bűneit. Ez a húsvét!

 

Bevallom őszintén, gyermekfejjel legkevésbé sem ez volt számomra az ünnep lényege. Alig vártam, hogy vasárnap reggel legyen, és szaladhassak ki a kertbe, hogy a húsvéti nyuszi által gondosan elrejtett ajándékokat megkereshessem. Hol egy bokor tövében, hol a lépcső alatt, hol pedig a cseresznyefára akasztva várt a meglepetés. Az édességeket egy fűvel kibélelt kosárba tettem, és amikor kedvem szottyant, csak kiemeltem belőle egy csokitojást és jóízűen elropogtattam.

Ahogy cseperedtem, a vasárnapról a hétfőre terelődött a figyelmem. A húsvét lényege az ajándékok keresése helyett már a locsolkodás lett. A barátokkal korán összeverődtünk, és úgy jártunk házról házra, hogy hol kölnivel, hol szódával, hol pedig egy vödör vízzel tegyünk a lányok elhervadása ellen. Saját locsolóverseket költöttünk, és bekasszíroztuk a sikerdíjat. Egész napos program volt ez, és mi még többnyire piros tojást kaptunk. Akkor a húsvéthétfő még nem tartozott a könnyű pénzkereseti lehetőségek sorába.

Tovább cseperedtem, és a hétfői locsolkodás is elvesztette vonzerejét, helyette szépen lassan megérett bennem húsvét igazi lényege. Rájöttem, hogy az nem vasárnapból és hétfőből áll, a nagyhét egésze az, ami rámutat az ünnep valódi jelentőségére. Ez a hét az, amely hitünk lényegét foglalja össze. Rámutat az emberi önzésből fakadó gonoszságra, hogy miféle kegyetlenségekre vagyunk képesek. De rámutat a megbocsájtás, a hit, a remény és a szeretet mindent felülíró erejére is. Húsvét kapaszkodót, biztonságot ad, hogy a legsötétebb órában, a legkilátástalanabb helyzetben is van kihez fordulnunk! Mi, emberek egyszerre vagyunk Júdások és Péterek. Egyszerre vagyunk konkoly a búza közt, és kősziklák, amikre, illetve akikre lehet építeni. Húsvét sok mindent elárul nekünk, csak egy kicsit csendben kell maradni, hogy meghalljuk az üzenetet. Ha meghalljuk, talán egy lépést is teszünk konkolyságunktól a kősziklaság felé.

 

 

Ma már a húsvét minden korábban külön-külön megélt csodáját megadja számomra. A nagyhét alatti bánat csendjében igyekszem meghallani az üzenetet, hogy aztán a nagyszombat esti vigília felszabadítsa a lelkeket, majd együtt ünnepelhessük a feltámadást! Aztán vasárnap hajnalban húsvéti nyúllá változom, hogy a reggel ébredő gyermekeim szemében ugyanazt a csillogást lássam, amit szüleim láttak az enyémben, amikor a kertben kerestem az ajándékokat. Végül eljön a hétfő is, hogy a fiammal együtt meglocsoljuk a család hölgy tagjait, és bekasszírozzuk a nálunk még mindig piros tojás formájában érkező sikerdíjat. Aztán az ünnepnek vége lesz, de a húsvétban elnyert tavasz itt marad velünk. A sötétség fényre vált, a remény újjáéled, és ha mégis a csüggedés jelei mutatkoznának, bátran harapjunk bele a kosárba gyűjtött csokinyulak egyikébe. A legjobb, ha van kivel osztozni rajta.

 

Papp Zsolt

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×