A ciprusi missziótól Budapesten át Győrig

„Az orvos és a beteg kapcsolatának további erősítése mellett azt szeretném elérni, hogy ne személyekhez, hanem az osztály nevéhez kötődjön az urológiai ellátás minősége” – ad programot önmagának és munkatársainak dr. Szepesváry Zsolt, a kórház urológiai sebészetének vezető főorvosa.

Megnyerő, csöndes, mosolygós ember. Hanghordozásában nincs nyoma annak, hogy „beöltözött” katonaorvosként szolgált a honvédkórházban, s a ciprusi kontingens vezető doktora is volt egy teljes éven át. Talán leginkább a célirányos, pontos érvelése mutatja, hogy gondolkodásában szereti a rendet. Persze a rendszerszintű gondolkodásmód mérnöki érdeklődéséből és készségeiből is adódhat. Szepesváry főorvos ugyanis mérnök családban született, a budapesti Szent István Gimnáziumban érettségizett, a természettudományos tárgyak mellett kedvelte a humánbiológiát, s az orvosi egyetemre meg a műszakira is jelentkezett, informatikusnak is el tudta képzelni magát.

Az orvosira elsőként nem vették fel, a műszakira azonnal mehetett volna, de egy éven át inkább műtőssegédként dolgozott, s ekkor döntötte el végleg, hogy a gyógyítást választja hivatásának. Egyetemi éveiben is dolgozott ápolóként, úgy gondolta, traumatológus lesz, a baleseti sebészeten számítottak is rá. Végzős korában keresték meg a Honvédkórházból, s fölajánlották neki, hogy legyen náluk urológus.

Köszönöm, nem. Ez volt az első, határozott reakciója, de azért megnézte az urológiai sebészetet, s ott mindent megtalált, ami érdeklődésének, készségeinek megfelelt: a műtéti lehetőségek sokaságát, a kisműtétektől a radikális, nagy operációkig. Az eszközös beavatkozások megkövetelték a technikai jártasságot, a műszaki készséget, hiszen használtak endoszkópot, laparoszkópot, ultrahangot, lézert. 2001-ben beöltözött katonának, s a Honvédkórház orvosaként mindenekelőtt a laparoszkópiás urológiai sebészet széles körű alkalmazásával, az új technikák bevezetésével foglalkozott.

Egy évet missziós orvosként a ciprusi magyar kontingens vezető doktoraként dolgozott. Ciprus a katonai kockázatok szempontjából trópusi éghajlatú országnak számított, ismerni kellett az ottani fertőző betegségeket, s például a kígyómarás elleni szérumok használatával is tisztában kellett lennie. Gondoskodott az egészséges vízről, ellenőrizte az élelmiszerek elkészítését, kialakította a higiénés feltételeket. A 84 fős kontingens mentőautóját is ő maga vezette.

Egy év után visszatért az urológiára, s a laparoszkópiás műtéti technikát a különböző jó és rosszindulatú daganatok eltávolításánál használta. „A laparoszkópia tulajdonképpen nagyított sebészet. Az ember hét-tízszeres nagyításban pár centire a daganattól látja az elváltozást, s nagy vágás nélkül, szövetkímélő módon, ezáltal gyorsabb felépülést garantálva el tudja távolítani azt” – magyarázza a főorvos.

Kilenc évig dolgozott a Honvédkórházban, majd az intézmények összevonását követően egy kollégája után Siófokra költözött, de operált a fővárosban és átjárt műteni Győrbe is. „A győri kórház innovatív intézmény hírében állt, szívesen és gyorsan bevezették az elérhető új technikákat, úgy ítéltem meg – akkor részben már a saját tapasztalatom alapján –, hogy ebben a kórházban támogatják a laparoszkópiás eljárások bevezetését, fejlesztését, kiterjesztését” – indokolja, miért választotta Győrt, majd hozzáteszi: „Elődöm, Törzsök Ferenc főorvos úr jóvoltából biztos alapokra, értékekre építhettem, nagyon jó orvosokkal dolgozhatok, s a kórház vezetése is mellénk állt. Így sikerült elérnünk, hogy ma már – a kis számú speciális, ezért csak a klinikákon kezelt betegségek kivételével – minden műtéti fajtát el tudunk végezni, közülük többet itt kezdtünk el elsőként az országban. Berendezéseink, felszereléseink európai színvonalúak. Elismertségünket jelzi, hogy ellátási területünk határain túlról is sokan hozzánk fordulnak.”

Szóba hozom a főorvosnak az Európa sok országában alkalmazott robotsebészet jövőjét is. Magyarországon egyelőre nincs ilyen berendezés, nemcsak a vételára, hanem az éves szervizelése, működtetése is hallatlanul drága. Néhány műtét esetében feltétlenül kimutatható volna a robotsebészet előnye, jótékony hatása, de a többi operációnál nagy jelentősége egyelőre nincs. A be- és kidokkolás – melyet akkor kell elvégezni, amikor a beteg már alszik a műtőasztalon – megnöveli a beavatkozás idejét. Sőt, az Egyesült Államokban bizonyos műtéteknél nem engedélyezik, mert a hamis biztonságérzetet ad, ami által megnőtt a szövődmények száma – tájékoztat az osztályvezető.

A főorvos szerint az utóbbi években ugrásszerűen emelkedett a felismert rossz indulatú urológiai elváltozások száma. Nem lehet pontosan megmondani: ez nem csupán annak köszönhető-e, hogy jelentősen fejlődött a képalkotó eljárás, jobb lett az emberek egészségkultúrája, tehát időben föl tudjuk fedezni azokat a bajokat, amelyeket régebben csak későn lehetett diagnosztizálni, fejtegeti a főorvos.

Felidézi, hogy az Egyesült Államokban, még Clinton elnöksége idején elindítottak egy nagyszabású szűrőprogramot: a nőknél az emlőrákot, a férfiaknál a prosztatarákot akarták kiszűrni vele. Kiderült, hogy a nők körében igen kevés új beteget találtak, a férfiaknál azonban rengeteg, prosztatarákra derült fény. Alaposabb elemzések után kiderült: elsősorban arról van szó, hogy a nők a szűrőprogram bevezetése előtt is rendszeresen jártak emlőszűrésre, a férfiak viszont kevésbé törődtek magukkal.

Az osztályvezető főorvos egyébként a férfiaknak azt ajánlja a korai diagnózis esélye érdekében: 50 éves kor felett akkor is vizsgáltassák meg urológussal a prosztatájukat, ha nincs panaszuk. A vizsgálat vérvételből, tapintásból és ultrahangból áll. Amennyiben a vérből vizsgált, prosztata betegségre utaló érték nagyon alacsony, akkor bizonyos esetekben elegendő két évenként megismételni a vizsgálatot, de alapvetően azért az éves szűrés javasolt. Akiknek viszont az édesapjuk vagy a testvérük szenved, szenvedett prosztatarákban, már 45 éves koruk után keressék fel az urológust. Fontos még, teszi hozzá a szakember, hogy a 35 év alatti férfiak pedig maguk ellenőrizzék, nem találnak-e elváltozást a heréjükben, mert a fiatalkori heredaganatok száma is veszedelmesen megnőtt. „Sok urológiai betegség későn ad tünetet, ezért gyakran mellékleletként fedezünk fel egy-egy vesedaganatot vagy más elváltozást” – hangoztatja a szakember.

Dr. Szepesváry Zsolt letelepedett Győrben. Felesége altatóorvos a kórházban, kisfiuk óvodába, kislányuk iskolába jár. Kevés szabadidejében a főorvos sportol, mindenekelőtt kerékpározással szellőzteti ki magából a napi gondokat.

 

H. F.

Fotó: O. Jakócs Péter

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×