Az exobolygók kutatását is segíti a június 5-i Vénusz-átvonulás

Világszerte készülnek a kutatók a Vénusz közelgő vonulására, mely rendkívül ritka alkalmat nyújt megfigyelni, ahogy a bolygó a Földről nézve elhalad a Nap előtt.

A Vénusz eme kozmikus átvonulására június 5-6-án kerül sor, ez lesz az utolsó ilyen esemény 2117-ig. Emellett az első átvonulás, melynek során egy űrszonda is kering a planéta körül

 

Speciális szoláris szűrőkön vagy védőfelszereléseken keresztül szemlélve az átvonulás az érdeklődőknek és az amatőr csillagászoknak felejthetetlen élményt kínál, amennyiben az időjárás is engedi. Ám az esemény a kutatóknak is ritka lehetőséget nyújt. Ahogy a Vénusz áthalad a Nap előtt, a napfényt megszűri a bolygó atmoszférája. Az elnyelődési tulajdonságok eme fényben történő elemzése révén a kutatók többet kideríthetnek a Vénusz körüli gázszerű homályban lévő kémiai elemekről.

 

A világ elsőrangú teleszkópjainak nagy részét már izzítják a látványra, többek között a NASA Hubble Űrteleszkópját és az SDO szondát (Solar Dynamics Observatory), valamint az Európai Űrögynökség Venus Express szondáját, mely a Vénusz körül vizsgálódik.

 

A Venus Express tudományos csapata a Spitzbergákról figyeli majd és közvetíti élőben az eseményt. „Nagyon izgatottak vagyunk, hogy ilyen egyedülálló európai helyszínről figyelhetjük meg az átvonulást, miközben a Venus Express éppen a vonuló planéta körül kering – mondja Håkan Svedhem, a szonda projektvezetője. – Az átvonulás során a Venus Express fontos megfigyeléseket végez majd a bolygó atmoszférájáról, melyeket összehasonlíthatunk a földi teleszkópokéval, hogy így segítsük az exobolygó-vadászokat technikáik tesztelésében.”

 

A Vénusz átvonulására csak akkor kerül sor, amikor a bolygó közvetlenül a Nap és a Föld között halad el. Mivel a Vénusz pályasíkja nem pontosan illeszkedik a Földéhez, az átvonulások nagyon ritkán, nyolc év szétválasztotta párokban fordulnak elő, több mint egy évszázadonként. A közelgő esemény a 2004-ben kezdődött páros második tagja. Az akkori átvonulás több mint 121 év elteltével az első megfigyelhető esemény volt.

 

A 2004-es átvonulás emellett az első lehetőséget nyújtotta a kutatóknak, hogy egy ilyen eseményt modern felszereléssel és teleszkópokkal figyeljenek meg. Tony Phillips, csillagász a NASA oldalán azt írta, a modern napteleszkópokkal precedens nélküli képeket készítettek a Vénusz atmoszférájáról, melyet megvilágított a szoláris tűz. „Megfigyelték, ahogy a Vénusz átvonul a Nap szellemszerű koronáján, majd elsiklik olyan mágneses rostok mellett, melyek elég nagyok ahhoz, hogy egészben elnyeljék a planétát.”

 

Míg a kutatók izgatottak az idei átvonulás miatt, nem fognak annyit tanulni az eseményekből, mint a 18. századi megfigyelők, amikor a páros Vénusz-átvonulás az 1760-as években a modern történészek szerint olyan lehetett, mint „a 18. század Apollo-programja.”

 

Akkoriban a csillagászoknak nem voltak eszközeik a Naprendszer abszolút méretének feltérképezésére egészen addig, míg a Vénusz átvonulása lehetőséget nem teremtett arra, hogy a Földön különböző látószögekből kinyert mérések összehasonlításával, háromszögeléssel határozzák meg a bolygó távolságát. Edmund Halley volt az első, aki rájött, hogy az átvonulásokat fel lehet használni a Föld-Nap távolság lemérésére (ezt nevezzük csillagászati egységnek).

 

A kutatók szétszóródtak a planétán – a híres felfedező, James Cook például Tahitiról vizsgálódott -, azonban a rossz időjárás és a technikai problémák meggátolták az áhított, pontos méréseket. Ezen kívül 1761-ben, az átvonulás során figyeltek fel a fényudvarra a bolygó sötét széle körül, ezzel felfedezték, hogy a Vénusznak is van atmoszférája.

 

A második bolygót azóta meglátogató űrszondáknak köszönhetően - többek között a Venus Expressnek - már tudjuk, hogy a planéta barátságtalan, sűrű szén-dioxid és nitrogén atmoszférával, valamint kénsav-felhőkkel rendelkezik.

 

Most viszont a kutatók olyan pontossággal tudják majd nyomon követni az eseményt, melyről a 18. századi szakemberek csak álmodoztak. Amellett, hogy a Vénuszt tanulmányozzák, azt is tervezik, hogy az átvonulás segítségével tesztelik azokat a technikákat, melyek révén reményeik szerint a Naprendszeren túli idegen világokat tudják szemügyre venni.

 

A bolygóátvonulásuk kulcsfontosságúak az extraszoláris planéták észleléséhez, mivel ezek a bolygók némileg kitakarják gazdacsillaguk fényét, ahogy elhaladnak előtte, ennélfogva jelzik saját jelenlétüket. Az ilyen átvonulások jeleinek kutatásával a szakemberek nemcsak idegen bolygókat fedezhetnek fel, hanem a Vénuszhoz hasonlóan, adatokat szerezhetnek a bolygók atmoszférájáról azzal, hogy a gazdacsillag fényében megvizsgálják az elnyelődési tulajdonságokat.

 

A 2012-es átvonulás teljes egészében csak a Csendes-óceán nyugati részén, Kelet-Ázsiában, Kelet-Ausztráliában és az északi-sarki övezetben látszik majd. Az Egyesült Államokban az átvonulás június 5-e délutánján kezdődik, míg Európa nagy részén a Nap június 6-án kel fel, amikor az átvonulás már majdnem befejeződött. A Spitzbergákon viszont júniusban nem nyugszik le a Nap, mely egyedülálló lehetőséget nyújt az egész átvonulás – június 5-én közép-európai idő szerint 22.04-től 04.52-ig – megtekintésére.

 

hirado.hu