Az írást váltotta fel a színészettel

Még nincs harminc éves, de már csaknem tíz éve a Nemzeti Színház állandó tagja, idén pedig megkapta a Sinkovits Imre-díjat.

 

 

Még nincs harminc éves, de már csaknem tíz éve a Nemzeti Színház állandó tagja, idén pedig megkapta a Sinkovits Imre-díjat, melyet a társulat annak a férfi színésznek ítél oda, aki az évadban a legjobb alakítást nyújtja, és aki a színházért is feladatot vállal.

Kulturális szempontból nagyon termékeny közegből érkeztél, hiszen édesapád, Osztojkán Béla író, költő volt, és ha jól tudom, te is írtál egészen húszéves korodig. Miért fordultál mégis a színház felé?

Az írás teljes embert kíván, komoly munka, számomra önvallomás, intim beszélgetés önmagammal. Ahhoz, hogy újra elkezdjek írni, nagyon sok mindent fel kellene fejtenem magamban, sok elmaradásom lehet. Ez olyan, mint amikor rég nem találkoztál egy jó ismerősöddel. Neki sem tudod elmondani az első öt percben: hogy vagy, mi történt veled; ezt be kell valahogy vezetni. Így tekintek én is az írásra. Most egyébként írok egy rapszöveget az egyik barátom esküvőjére, bár ez inkább csak játék. Édesapám rengeteget írt, ez volt az ő önkifejezési formája, ahogyan én megtaláltam a színház által a sajátomat. Az írás magányos szakma, én pedig szeretek emberek között lenni. Míg az írás kivisz a világból, addig színészként szociálisan is leterhelt vagyok, ami sokkal inkább illik hozzám.

Nekem nagyon éles ez a váltás, hiszen az íráshoz introvertált személyiség kell, a színházi világ azonban pont az ellentéte ennek.

Azért mégis van valami, ami összeköti ezt a két területet: többek között a vers. A verset írni és elmondani is lehet. Nekem ez köti össze a színházat az írással. Gyakran előfordult, hogy felolvastam a saját verseimet a lányoknak még egyetemista koromban: kicsit spiccesen, romantikus hangulatban, és máris remek volt az éjszaka.

 

A miniszter felesége című darabban Csédó karakterét formálod meg. Egy határozott, magabiztos férfit. Hogyan emlékszel a szerepre, a darabra?

Valóban magabiztosságot sugallanak ezek a szerepek, például Csédó A miniszter feleségében. Ez a darab érdekes próbálkozás volt. Román származású, szerb író tollából származik a színdarab, és mégis Magyarországon adjuk elő, újrafordításban, amelyet Verebes Ernő készített. Nehéz darab volt, szatirikus vígjátéknak írtuk ki a műfaját, amely nekünk is sorvezető volt, hiszen tudtuk, mihez igazodjunk, ám hogy ezt mennyire sikerült megvalósítani, azt igazából nem tudom.

Élveztem a próbafolyamatot, mert láttam benne lehetőséget, de azt érzem, műfajilag nem sikerült egységes előadást létrehoznunk. Mi, alkotók különbözőképpen közeledtünk a darabhoz. Ettől függetlenül nagyon szeretem Csédó karakterét, és sok munkám is van a szerepben, több jelenetbe lókötő módon beleírtam. Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: ezek valóban magabiztos figurák, Csédó is, bár bizonytalan egzisztenciájú, ennek ellenére mégis bekerül egy közepesen tehetős családba és feleségül veszi a leendő miniszter lányát, Dárát, akibe nagyon szerelmes.

Interjú folytatása: hirado.hu

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×