Csapatkapitány tetoválások nélkül

Tökéletes védőjátékos alkat, külsőre mégsem a tipikus mai futballista. Engem a pályán leginkább a barcelonai Gerard Piquére emlékeztet, bár ennek a megjegyzésnek nem biztos, hogy örül, hiszen a külföldi csapatok közül a Manchester United a kedvence. Játék közben remekül helyezkedik, irányít, jól lép be a támadásokba, a társak is elfogadták vezérnek, ugyanakkor nyoma sincs rajta a feltűnősködésnek. Nagy Ádámnak élete az ETO, ezzel a klubbal akar újra élvonalbeli játékos lenni.

A „Te mikor tetováltatsz?” kérdésre mosoly kíséretében jön a válasz. „Huszonegy éves vagyok, mi a fenét varrassak magamra, a nagy dolgok, remélem, még csak ezután történnek velem. Nem igazán foglalkoztat a dolog, de nem zárom ki, hogy egyszer majd lesz. Egyébként nem tartom piperkőcnek azokat, akik kicsit feltűnőbb külsőt választanak, de én inkább a pályán mutatott teljesítményben hiszek” – mondja a Győr saját nevelésű, 21 éves védője, akivel reggeli közben ültünk le beszélgetni a Belvárosban. Nagy Ádám büszke arra, hogy az ETO játékosa, és még ma sem igazán hiszi, hogy akárcsak Palotai Károly, Magyar Lajos vagy Stark Péter, ő is kapitányként vezetheti ki a stadionba a zöld-fehér tizenegyet. „Ehhez a szép feladathoz fel kell nőni, nehéz dolog, de valószínűleg nem véletlenül választott kapitánynak még az NB III-ban Preszeller Tamás. Ezen azóta sem változtatott egyetlen edző sem. Könnyen szót értek a csapattársaimmal, az esetleges konfliktusokat is együtt, szemtől szemben oldjuk meg. Úgy érzem, a szurkolók is elfogadtak.”

 

 

Ádám, testvérével együtt, Máriakálnokról került az ETO-hoz tízévesen, gyorsan beilleszkedett, bár furcsának érezte a környezetet, azt a légkört, a mi faluja után a legendás klubnál fogadta. Aztán egyre többet fejlődött, így a válogatott meghívó is megérkezett hozzá. „U15-ös válogatottól egészen az U20-as csapatig mindegyikben ott voltam, játszottam Európa-bajnoki elitkörben, az U19-es Eb-n csapatkapitány voltam. Ezekből a gárdákból kerültek ki tehetségek, Lenzsér Bence Pakson élvonalbeli játékos lett, Kecskés Ákos Lengyelországban légióskodik, ott volt velünk a legjobb barátom, Horváth Dani, aki az ETO-ból Csákvárra került. Szántó Tomi a Rapidban játszik, Ausztriában, Sallai Roland pedig Cipruson.” Nagy Ádám pályafutását középpályásként kezdte klubjában és a korosztályos válogatottakban is, aztán egyszer csak belső védő lett belőle, azóta is ezen a poszton érzi magát a legjobban. Az NB I-ben 18 évesen mutatkozott be, abban az idényben, amelyben az ETO utoljára szerepelt a legmagasabb osztályban.

 

 

„Az első meccsemen az MTK-val játszottunk a Honvéd-pályán, ahol Torghelle Sándorral találtam szembe magam, gondolom, az ő képességeit, keménységét nem kell magyaráznom senkinek. Jó kis csörte volt ez kettőnk között. Amikor az első csapathoz kerültem, edzéseken rendszeresen Priskin Tomival, Rudolf Gergővel harcoltam a pályán, nem volt egyszerű feladat, de óriási élményt jelentett ez nekem. Nagyon sokat tanultam Lipták Zoltántól, Djordje Kambertől, de ugyanúgy felnézek a mostani csapattársaim közül Kabát Péterre is.”

 

 

Ádám nem az a „balhés focista” típus, sok mindent feláldoz azért, hogy ennek a sportágnak éljen. Jó tulajdonságait sorolhatnám, ismerem egy ideje. Inkább arra kérem, mondjon magáról olyasmit, amin változtatni szeretne. „Számomra első a csapat, és ezért sok mindent képes vagyok bevállalni a pályán kívül is, és néha rágörcsölök arra, ha valami körülményesebbre sikerül. Rossz tulajdonságom, hogy próbálok mindenkinek megfelelni, és az önbizalmam sincs mindig a csúcson. Dudás Ádám mondta egyszer, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy mit is tudok, és milyen lehetőségek vannak bennem. Nyilván az élettapasztalattal is sok minden változik majd.”

 

 

Az ETO védője úgy érzi, néha szüksége van arra, hogy kilépjen a megszokott közegből, ám valahogy mégis mindig a focinál köt ki. „Nagy vágyam, hogy egyszer belépjek az „Álmok színházába”, vagyis az Old Traffordra, és lássam a Unitedet egy meccsen. Amióta létezik számomra a foci, az ETO mellett ők a kedvenceim. Sajnos az idény itthon úgy alakul, hogy ezt szinte lehetetlen összehozni. Persze az igazi az lenne, ha játékosként élhetném át az ottani hangulatot. Egyébként meg imádom a másik végletet, a megyei meccsek hangulatát. Az amatőr ligákban játszó barátaimnak sokszor a helyszínen szurkolok, már csak a beszólásokért is érdemes kimenni, de az biztos, hogy játékvezető ilyen rangadókon nem szívesen lennék .”

 

 

Nagy Ádám egy párt alkot az Audi ETO jelenleg Debrecenben játszó kézilabdázójával, Hársfalvi Júliával. Azt mondja boldog ebben a kapcsolatban, és egyikük sem érzi úgy, hogy mindenáron ki kellene zárniuk a nyilvánosságot a magánéletükből. „Mitől lenne más a miénk, mint bármely más kapcsolat a civil életben? Persze, a sportolókat talán többen ismerik, a kézilabdás lányok nagy sikereket érnek el, népszerűek, de ettől még ugyanolyan életet élünk, mint mások” – mondja a Győr kapitánya, akinek közeli tervei között az egyik legfontosabb, hogy az ETO-val visszajusson az NB I-be, és később nem tartja kizártnak, hogy külföldön is kipróbálja magát.

 

Szerző: Nagy Roland

Fotó: Marcali Gábor

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×