Egy hajóban evez a két Révész

Egy hajóban evez a két Révész

A Győri Vízügy-Spartacus Evezős Klub hazánk második legeredményesebb egyesületeként tért haza az evezősök országos bajnokságáról. A győri versenyzők közül különösen jól szerepeltek a Révész testvérek, Péter és Zoltán nyakába két aranyérem is került.

Nem mindennapi történet a Révész testvéreké, hiszen arra szép számmal akad példa, hogy egy testvérpár mindkét tagja ugyanazt a sportágat űzi, de hogy ketten egy egységet alkossanak, igazán ritkaságszámba megy. A 26 éves Péter Győrött dolgozik, míg öccse, a 23 éves Zoltán a fővárosban tanul. A sportsikerekről és a testvérek közötti különleges kötelékről Péter mesélt lapunknak.

– Az unokatestvérem vitt le evezni, és kicsit döcögős volt a kezdet, de aztán egy remek edző, Pák Béla keze alá kerültem. Az ő hatására nagyon sokat fejlődtem, jól sikerültek a serdülő- és az ifjúsági éveim is, válogatott kerettagságig vittem és nemzetközi versenyeken is sikerült helytállnom. Zoli 2003-ban hagyta ott az asztaliteniszt az evezésért, valószínű eg az én hatásomra, holott abban is tehetséges volt – mesélt a kezdeti lépésekről Révész Péter.

Miután a fiatalabb Zoltán is a felnőtt korosztályban kezdett versenyezni, a testvérek tavaly elgondolkodtak azon, hogy a könnyűsúlyú négyes mellett kettesben is közösen induljanak. Már elsőre kiderült, hogy működőképes lehet a párosuk, aminek nagyon örültek, hiszen előre nem lehettek biztosak ebben.

– Rendkívül boldogok vagyunk, hogy egy egységet alkotva versenyezhetünk, a szüleinkről nem is beszélve. Inkább segít minket, hogy testvérek vagyunk, mintsem hátráltatna. Könnyebb megbeszélni, ha valami probléma merül fel, és jobban is megbízunk egymásban. A családi ebédeknél is állandóan az evezés a téma, ennek viszont már kevésbé örülnek a szüleink, hiszen ők azért másra is kíváncsiak lennének, mint az edzésmódszerekre, az ellenfelek elemzésére vagy a versenyek felelevenítésére – mesélte az idősebb fivér.

Mivel Zoltán Budapesten tanul, ezért szeptembertől csak hétvégén tudnak közösen edzeni a testvérek, akik edzőjük, Kiss László felkészítése mellett komoly sikerrel zárták az országos bajnokságot.

– Arra számítottunk, hogy a Bártfai Péterrel és Vermes Péterrel kiegészülő négyesünk jól szerepelhet, hiszen a felkészülés során az Európa-bajnoki hatodik helyezett U23-as válogatott egységet is legyőztük. Ez be is jött, hiszen elég jó idővel, jelentős előnnyel sikerült nyernünk a rendkívül erős szegediek ellen. Előzetesen nem gondoltuk, hogy kettesben nyerhetünk, a második-harmadik hely tűnt reálisnak. Hatalmas harcot vívtunk a szolnokiakkal, végül egy századmásodperccel előztük meg őket. Végig hátrányban voltunk, csak az utolsó, kétezredik méternél vezettünk, de a legjobbkor álltunk az élre. Idén még elindulunk egy hosszú távú – nem két, hanem hat kilométeres – versenyen, majd véget ér a szezon. A jövőről még korai beszélni, valószínűleg folytatjuk közösen a versenyzést, szeretnénk válogatottak lenni. A négyest is továbbvinnénk nemzetközi szinten, mert ebben az egységben talán még nagyobb potenciál van.

Hazánkban a vizes sportok közül a kajak-kenu szerepel előtérben, míg az evezésre kevesebb reflektorfény vetül. Egy biztos: mindkét sportág komoly fizikai és mentális felkészülést igényel.

– Irigyeljük azért a kajakkenusokat, persze meg is érdemlik a figyelmet, hiszen nemzetközi szinten is szállítják az érmeket. Nagyobb bázisra építhetnek, de világviszonylatban azért fordított a helyzet. Persze sovány vigasz, hogy Amerikában vagy Angliában nagyobb az evezés presztízse. Ezzel együtt jó a kapcsolatunk a kajak-kenusokkal, semmi konfliktus nincs köztünk. Valóban rendkívül sokat kell dolgoznunk, hiszen a sífutás után az evezés veszi leginkább igénybe a keringési rendszert. Az erőnek, az állóképességnek – hiszen két kilométeres a táv – és a technikának is nagy szerepe van, hiszen nem olyan könnyű evezni, mint először gondolná az ember – mondta Révész Péter, aki búcsúzóul azt is megosztotta olvasóinkkal, mit szeret annyira az evezésben.

– Jó levegőn, közel a természethez sportolunk, és az is fontos, hogy rendkívül sok barátságot köszönhetek az evezésnek. Annál pedig nincs szebb, mint hajnalban a felszálló párában evezni és így csodálni a napfelkeltét.

 

Lakner Gábor

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×