„Élvezem az élet minden percét, a történtek ellenére is!”

Patkás Tamás huszonhárom évesen elvesztette mindkét lábát, amikor egy mozgó szerelvény kerekei alá esett a győri MÁV-teherpályaudvaron.

Az orvosok nem tudták megmenteni egyik lábát sem, de ő megmentette saját életét és egészségesebb életet él sokunknál, fizikailag és lelkileg is. Ezt szombaton is megmutatta, egy kilométert úszott a Rábában.

A szakasz, amit leúsztál a fizikai erőnlétedet szimbolizálja, vagy ennek egészen más jelentése van?

Tényleg nem az erőmről szólt ez. Az a vonatbeleset, ami történt velem, sokkal többre tanított. Szeretném felhívni az egészséges emberek figyelmét, hogy nem vagyunk mások, és ez bárkivel megtörténhet a mindennapok során.

Szokatlan a szituáció, hogy egy lábak nélküli úszónak szurkolunk, de te egy perc alatt feloldottad ezt a feszültséget.

Azzal, hogy azon röhögtem, nem ér le a lábam? Igen – mosolyog újra. Alapvetően nem voltam soha búskomor, a saját nyomoromon nevetek, nekem ezek már természetes dolgok. Voltak nehézségek, nagyon nehéz volt az eleje, nem tudtam, mi lesz a vége, egy hiteles embert kerestem én is, aki már végigélte és elmondja, van ezek után is élet. Ezt a szerepet próbálom én most betölteni a társaim életében.

Mi változott leginkább a gondolkodásodban a baleset után?

Nekem akkoriban családom volt, egy 8 hónapos kisfiam, és az volt az életcélom, hogy őt felneveljem, és hogy a példaképe lehessek. Ma már 24 éves, egy életerős fiatalember. Nem az én problémám volt itt az első, hanem ez. Azt hiszem, ez volt a legjobb, amit eddig csináltam, erős maradtam akkor, amikor neki szüksége volt rá, rám.

Haragszol a sorsra?

Erős szerepet játszik a sors többek életében, és nálam is durván bejátszott, hogy ilyen ember lettem, amilyen most vagyok, és ezt leginkább köszönni tudom. Teljesen másképp gondolkodom már, más értékekkel élek, amik azt hiszem, jóval tartósabbak.

Miért az úszást választottad az erőpróbáidhoz?

Fiatalként úsztam, úszómester voltam Győrben, a Rába folyón. A baleset után Amerikában voltam, az ottani emberek szemlélete rám ragadt. Miért nem sportolsz? Meghíztál, Mozogj! Nem akartam edzőterembe járni, mivel speciális a helyzet, minden a derekamat terheli. Az úszásnál az embernek ezek a pontjai fellazulnak. Meg kellett találni a technikát, ma már naponta két órát edzek.

Mi volt az a próbatétel, amit nem felejtesz?

Könnyes szemmel jöttem ki a Balaton-átúszásról. Nem is tud belegondolni az ember, hogy lábak nélkül milyen sok az az 5 km. Később, San Franciscóban, a Golden Gate hídnál, a kedvenc városomban csobbantam. Talán ez a kettő az, amitől mindig erősebbnek érzem magam, ha rágondolok. Két hét múlva a 3. Balaton-átúszáson indulok. Anno, Porecsben a torkomon akadt a falat, a felénél megálltam, de újra próbálom, és bizony visszamegyek az aranyéremért!

Szerző: Szarka Zsófia

Fotó: Beledi Márta

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×