Ez itt a Balkán... a szó legjobb értelmében!

Ez itt a Balkán... a szó legjobb értelmében!

„Baráti ország” lévén Bulgária a szocializmus idején is népszerű úti célnak számított. A Malév-járatok Burgaszban tették ki a magyar utazót, ahol már várta az IBUSZ által leszervezett, kétes minőségű apartman, no meg a kissé koszos, kikötő melletti strand. Azóta persze sokat változott a világ. A bolgár strandok kiépültek, megszépültek, ma már bátran ajánlhatók. Az idén pedig Bulgária adja Európa egyik kulturális fővárosát is.

Plovdiv az ország közepén helyezkedik el, valamivel közelebb a déli határhoz, mint az északihoz. Nagyváros ugyan, de nem ijesztően nagy – 350 ezer lakosával bő másfél Debrecen méretű. Szófia után a második legjelentősebb város, a kultúra és a művészetek terén azonban egyértelműen ez Bulgária fővárosa. Idén pedig az egész kontinens kulturális fővárosa is. Egész évben különleges előadások, performanszok, kiállítások, rendezvények várják a látogatót. Példának okáért fényfesztivál és rendhagyó operafesztivál. „Együtt” – ezt az egyszerű mottót választották az eseménysorozatnak a szervezők. A mottó színes, szoborba öntött változata kikerült a város központi sétálóutcájára is.

 

Impozáns palota a „bolgár reneszánsz” idejéből

 

Dicső múlt

Plovdiv már az ókorban is jelentős település volt. A korabeli források Philippolisz néven említik, a települést ugyanis „nevére vette” Nagy Sándor édesapja, a várost 342-ben elfoglaló II. Fülöp makedón király. A rómaiak később Trimontiumnak, azaz a három hegy városának nevezték Plovdivot, a 2. századi író, Lukianosz szerint pedig ez volt „a világ legnagyobb és egyben leggyönyörűbb városa”. A korabeli romok láttán nem is tűnik teljesen alaptalannak ez az állítás.

 

A „három hegy városa”

 

Az ókori emlékek közül talán a színház a legkiemelkedőbb, itt ugyanis nemcsak a nézőtér maradt meg tökéletes állapotban, de helyre lehetett állítani a színpad hátteréül szolgáló háromemeletes felépítményt, az úgynevezett szkénét is. A színház tehát ismét közel eredeti fényében tündököl. A hatást csak fokozza, ahogy a háttérben felsejlenek a Rodope-hegység azúrkék csúcsai. Igazán pazar panoráma! Nem véletlen, hogy újra rendszeresen tartanak az ókori színházban előadásokat.

Hasonlóan mutatós az ókori városközpont, az egykori fórum is. Kiterjedésre nem túl nagy, viszont annál látványosabb. Ugyanez igaz az úgynevezett Kisbazilikára is, melynek épülete javarészt megsemmisült, a mozaikpadló jelentős része viszont jó állapotban fennmaradt. Az egykori művészek bonyolult geometriai mintákkal és élethű állatábrázolásokkal díszítették az egykori ókeresztény bazilikát.

 

Mozaikrészlet a Kisbazilikából

 

Az óváros utcáin

Plovdiv másik komoly vonzerejét a sztaria grad, azaz az óváros girbe-gurba, kockaköves utcái jelentik. Meg azok a díszes palotaépületek, melyeket tehetős kereskedők építtettek maguk és családjuk számára a bolgár reneszánsz idején. Persze ne a Leonardo, Michelangelo vagy Raffaello nevével fémjelzett korszakra tessék gondolni. A bolgár reneszánsz az ország 1878. évi felszabadítását megelőző cirka száz évet jelöli.

A polgári paloták közül mindenképpen nézzünk meg legalább egyet belülről is. Mondjuk a Kliantij vagy a Hindlijan-házat. Aztán irány a Nebet-hegy, ami Plovdiv legősibb, több mint hatezer éve lakott területe. Az egykori erőd falaiból ugyan nem sok minden maradt, azonban remek kilátás nyílik az óváros és az új város különböző részeire.

 

Az óváros kockaköves utcái igazán hangulatosak

 

Tipp: Az ulica Knjaz Alekszandr I. rendezett, szépen felújított házai és a sétálóutca kedélyes hangulata hasonlít kicsit a mi szeretett Baross utcánkéhoz. Ha erre járunk, nézzük meg az egykori római stadion romjait, valamint a Duzsumaja-mecset lélegzetelállító belső terét. Amikor ezzel megvagyunk, keressünk egy szimpatikus teraszt, rendeljünk egy kávét, és élvezzük a belváros színes forgatagát!

 

Szöveg: Kisté

Fotó: Wikimedia Commons

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×