Győr+ Mancsok – Elmo vagyok, vigyél haza!

Győr+ Mancsok – Elmo vagyok, vigyél haza!

Első kutyusunk, a gyönyörűszép Bogi még mindig csak álmodik tökéletes gazdijáról, így a Győri Állatmenhely továbbra is várja, hogy jelentkezzenek érte! A Győr+ Mancsok azonban egy újabb jószágnak szeretne esélyt adni a boldogságra, ezért most egy másik négylábút is bemutatok a kedves olvasóinknak, aki nem más, mint: Elmo, egy okos buksijú kankölyök.

Hiszek a sorsszerűségben, de bevallom, engem is meglepett, hogy elsőként az öt év körüli, német juhászkutya keverék Boginak, most pedig a három és fél hónapos, német- és kaukázusi juhászkutya keverék Elmónak segíthetek otthonra lelni. Méghozzá azért, mert mindkét fajtával vannak személyes tapasztalataim és nagyon különlegesek számomra: ugyanilyen sorrendben lehettem hasonló korú német juhásznak, Borának és kaukázusi juhásznak, Adának a gazdija. Ezért saját tapasztalatból mondhatom, hogy bár a két fajta termetre és természetre is különbözik egymástól, mindkettő nagyon tud szeretni és ez fordítva is igaz: én is imádtam őket – ez jutott eszembe, amikor először megpillantottam Elmót a Győri Állatmenhelyen.

Mint kiderült, Elmó egy hányatott sorsú kankutyus: közel másfél hónapja találták Pér közelében, ahol egy hatos alommal dobták ki őt – az útszéléről került a menhelyre öt testvérével együtt. Elmónak azonban át kellett élnie azt is, hogy egyedül marad, hiszen testvéreit egytől-egyig elvitték, csak ő nem kellett senkinek, s bár kapott új kenneltársakat, egy szerető családra lenne most már szüksége. Gondozója hozta őt oda hozzám karjaiban – mintha csak Adát láttam volna, ő is majdnem így nézett ki, amikor a családommal beleszerettünk és eldöntöttük, hogy hazavisszük, hogy bearanyozza a mindennapjainkat. Bármilyen makacs medve is volt ő, sikerült neki. Emlékszem, mikor hazavittük. Nyár volt, és én egy percre sem akartam magára hagyni – a teraszon hevertünk le együtt, hogy kipihenjük a nap fáradalmait: egyébként is, akkor szinte még csak evett és aludt. Aztán hirtelen felnőtt, többet evett, mint én és a súlya is több lett, mint nekem – de mi így szerettük. Ahogy Elmóra néztem azt éreztem, hogy muszáj, hogy ebben a kismackóban is meglássa valaki a csodát és akarja őt, ahogy mi akartuk Adát. Mert igen, bár egy kölyökkutya, a kis szőrmók egy medvebocs rokona is lehetne – persze a lelke mélyén mégiscsak egy kisbárány és nem lehet nem imádni.

Elmóval, a kis szeretetgombóccal – akiből vélhetően hamarosan nagytestű kutyus lesz –, sétálni indultunk: életében először volt rajta póráz, de úgy viselkedett, mint aki a hámba született – persze a kismackós vonásokat sem tagadhatta le, néha pontosan úgy szaladt, ugrándozott, mint ahogy egy medvétől várnánk. Ám míg Bogi bölcs léptekkel, nyugodtan sétált, Elmo az okos menetelés közben kellő figyelmet fordított minden másra is – érdekelte a külvilág, hogy vajon milyen lehet a hó illata, mert azt nagyon szereti, és mit talál az árokban. Gyermeki kíváncsisággal fürkészte a nagyvilágot, nem bánta, hogy póráz került rá, sőt, nagyon ügyesen sétált. Ezt Horváth Patrícia, a Győri Állatmenhely egyik gondozója is csak megerősíteni tudta, hiszen neki rengeteg először sétáló kölyökkel volt már dolga, és elmondása szerint legtöbbjük inkább lecsücsül és nem mozdul, vagy a földön hempereg, próbál elszabadulni. Ez számomra sem ismeretlen szituáció, Elmó viszont úgy látszik, született tehetség – én még sosem láttam kölyköt ilyen ügyesen sétálni, úgyhogy minden elismerésem az övé. Ami pedig a legjobb: Patrícia szerint is minden esélye megvan rá, hogy megfelelő kezekben, kellő odafigyeléssel és jó neveléssel megtanulja, hogyan kell valóban viselkedni egy séta során. Nagyon intelligens jószág, aki tökéletes, hálás társa lenne annak, aki mellette dönt!

A gondozója így mesélt Elmóról:

 

Ha megtetszett Elmo, érdeklődni a Győri Állatmenhely alábbi elérhetőségein lehet:

Telefon: 06202295964

E-mail: gyormenhely@gmail.com

 

Szerző: Bodrogi Sára

Fotó: Marcali Gábor

Videó: Czika László Balázs

Csatolt galéria: Győr+ Mancsok – Elmo vagyok, vigyél haza
Tovább a gyorplusz.hu-ra
×