Így látják a győrieket a távol-keleti fiatalok

Így látják a győrieket a távol-keleti fiatalok

Imádják Győrt, a helyi ételeket, és egyikük rajong a magyar égboltért – cserediákokkal beszélgettünk, akik őszintén meséltek, milyen is Magyarországon élni, egy távol-keleti kultúrában nevelkedett fiatalnak.

„Nagyon szeretem nézni az égboltot és a csillagokat, imádom, hogy Győrben tiszta az ég és nappal szép kék” – mesélte angolul kicsit félénken a 17 éves hongkongi lány, Chi, náluk ugyanis a szmogtól csak ritkán látni az égboltot. Erre a kijelentésre Oto, a 19 éves japán fiatalember is helyeselt, majd kicsit darabosan, de magyar nyelven hozzátette, valóban gyönyörűek a csillagok és az égbolt. „Nagyon ízlenek a magyar ételek és imádom az épületeket” – meséli Oto, akinek a kedvenc helye hazánkban Pannonhalma. Elárulta: még nem is tudta, hogy Győrben fog egy évet élni, amikor Kiotóban látta a tévében Győrt, a Széchenyi teret, Városházát és a Pannonhalmi Főapátságot, azonnal beleszeretett a városba.

A fiatalok a napokban tették le az alapfokú nyelvvizsgát magyar nyelvből. Az AFS Győr cserediák programnak köszönhetően, tavaly augusztusban érkeztek hazánkba. Fogadócsaládoknál élnek, mint családtagok, ezt az állítást, mindannyian megerősítik. „Nagyon szeretem a fogadócsaládom, sok programunk van együtt” – mesélte, szintén magyarul, a 17 éves Mu, aki Bangkokban nőtt fel. „Furcsa volt először, hogy a vacsorát sokszor nem együtt fogyasztja a család. Nálunk otthon ez a legfontosabb étkezés, hiszen ilyenkor együtt vagyunk, és mindenki elmondja, milyen napja volt” – mesélte Mu, miközben Oto is helyeselt, ez számára is idegen volt. „Rengeteget főzünk az itteni családommal, nemrég készítettem japán levest, amivel megvendégeltem a családom és a magyar barátaim” – osztotta meg a japán fiú, aki fontosnak találja, hogy megtanuljon magyarul, hiszen itt él és szeretne minél jobban és többet beszélgetni a magyarokkal, a győri barátaival és családjával. Um elmesélte, hogy nagyon viccesnek találta először Magyarország nevét, hiszen angolul a Hungary és a hungry (éhes) nagyon hasonlítanak.

Oto szerint a magyar és a japán ember nagyon hasonló. Segítőkésznek és barátságosnak írja le a magyarokat, hiszen gyakran idegenektől kér segítséget egy-egy helyen. Mu elmondta, mivel mások az étkezési szokások Thaiföldön, mint hazánkban, ezért mindig éhesnek érzi magát. Chinek először az volt a fura, hogy a mosdó és a toalett külön helyiségben található, és nem lehet sok helyen kulccsal bezárni azokat.

 

Mu, Chi és Oto

 

Arra a kérdésünkre, hogy miért tartják fontosnak, hogy ilyen fiatalon távol az otthonuktól, egy másik kultúrában éljenek hosszabb ideig, Oto elmondta, fontos számára, hogy sok embert megismerjen a világban, és még fontosabb, hogy ha itt él, akkor megtanulja a nyelvet. „Szeretek magyarul beszélni, hiszen így tudunk viccelődni is a magyar barátaimmal” – mesélte mosolyogva. Mu kiemelte, hasznosnak találja a nyelvünk elsajátítását, hiszen Thaiföldön nagyon kevesen beszélik ezt a nyelvet, és később biztos, hogy kamatoztatni fogja. Hozzáteszi: sokat tanul a magyar zenéről és az itt szerzett zenei tudását biztos, hogy megmutatja majd az otthoni családjának és barátainak.

Győrről is faggattuk a fiatalokat. Otónak nem volt idegen a város – hiszen, mint mondta –, többször is látta már a nevezetességeket a tévében, míg Chi meglepődött, hogy Hongkonghoz képest milyen kicsi a település, hiszen népességét tekintve csak a hatodik legnagyobb magyar város. A Dunakapu tér és a Széchenyi tér, illetve a Hősök tere tetszik a legjobban a fiataloknak, de Otónak nagyon tetszik a bencés templom és a Kossuth híd is. A lányok tetszését mégis a Városháza neobarokk stílusa nyerte el.

Egy évig távol lenni az otthontól, senkinek sem könnyű. Mindannyiuknak a hazai ételek hiányoznak. Chi kiemelte, hogy a paprika mint fűszer teljesen más nálunk, „a magyar paprika nem annyira csípős, mint amilyet otthon eszünk” – tette hozzá, amit a többi fiatal is megerősített.

„Nagyon hiányzom a kisöcsémnek, akivel gyakran nézegettük távcsövön otthon a csillagokat. Legutóbb ő Japánban nézte az Oriont, míg én itt Győrben, így kicsit olyan volt, mintha közelebb lennénk egymáshoz” – mesélte Oto.

Három olyan élményt is kértünk a diákoktól, amik hazánkban érték őket először, és azonnal megszerették. Chi a tiszta és kék ég mellett a tejberizst és a tüsszentés utáni egészségedre! válaszunkat mondta. A lecsó, a kakaós csiga és a magyar nyelv szépsége nyűgözte le Umot, míg Oto a pálinkát, Pannonhalmát és a magyar családját, barátait emelte ki.

Um és Chi a Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázumban, míg Oto a Baross-szakgimnáziumban koptatja az iskolapadot, majd augusztusban elutaznak hazájukba, ahol a második félévbe csatlakoznak be a tanulásba. A lányok még nem tudják, mit kezdenek a jövőben, de Oto szeretne továbbra is Európában élni, így Olaszországban járna egyetemre. „Mindannyian rengeteget kaptunk Győrben, amik egy életen át elkísérnek minket a további utunkon” – zárták mosolyogva a fiatalok.

 

Rozmán László
Fotó: O. Jakócs Péter

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×