Járai: „Szeretem magamon érezni az előadások súlyát”

Járai: „Szeretem magamon érezni az előadások súlyát”

„A színészet nemcsak agy- és lélekmunka, hanem komoly fizikai megterhelés is. Mindig jó formában kell lenni, ráadásul én azt szeretem, ha érzem magamon az előadások súlyát, és nekem jut a színjátszás oroszlánrésze” – mondta Járai Máté színész a Gördülő arcvonásokban.

A színész a beszélgetésben szakmáját viccesen a főzéshez hasonlította, amikor is gyakran szembesült azzal a kérdéssel, hogyan képes ennyi szöveget megjegyezni vagy épp nem keveri-e össze az általa megformált szerepeket. „Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy te tudsz főzni? Mert ha rántottát készítesz, akkor biztos, hogy nem veszed elő hozzá a rizst. Épp így van ez a színészettel is, például a Primadonnák című darabot olyan elővenni, mintha azt mondanád, hogy készítsünk egy könnyed, francia vacsorát. A szöveg sokszor úgy jön elő az agyunkból, mintha a tudatalattinkból szólna. A Primadonnákat pedig álmomból visszafelé is, bármikor elmondanám” – fogalmazta meg szemléletesen Járai Máté.

 

 

A műsorban az egyes darabokkal kapcsolatos érzelmek, illetve azok elengedése is terítékre került, vegyes érzelmeket kiváltva a színészből. Járai Máté a kérdés kapcsán úgy fogalmazott, hogy olyasmi érzés lehet, mint amikor felnő a gyereked, és kirepül a fészekből. „Az előadás is belőled van, te nevelted azzá, ami lett. Van, amit könnyű elengedni, sőt várod is, mert egy-egy rossz élmény fűződik hozzá vagy csak épp azt érzed, hogy eljárt a darab felett az idő, de van olyan is, amikor majdnem belehalsz. Ilyen volt nekem a Kripli és a Kabaré című darab” – hangsúlyozta a színész.

A színészetben a nehéz feladatok mellett jócskán jut egy-egy jutalomjáték is, mint például A padlás, benne Lámpás, a törpe szerepével. „A padlás számomra nagyon meghatározó darab, tíz éves kisfiúként láttam a Vígszínházban, egyfajta csodaként emlékszem rá. Akkor és ott döntöttem el, én színész leszek” – elevenítette fel Járai Máté.

 

 

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×