Légy, aki vagy – tárnoki vendégségben Boros Csabánál - FOTÓK

Lehetett volna balett-táncos vagy tornász. Sőt tévé-műszerész vizsgája is van. Mégis a basszusgitár találta meg őt, ő pedig a Republic együttest. Boros Csabánál jártunk vendégségben, a Pest megyei Tárnokon.

Furcsán számozzák Tárnokon a házakat. A Béla utca bal oldalán minden házszám egyessel kezdődik, a szemközti soron pedig valamennyi kettessel. A Béla utcában, páros szám alatt lakik családjával Boros Csaba, de a verandája falára egy „Csaba utca” táblát szögeztek fel: a haverjai hozták neki a Svábhegyről névnapja alkalmából.

 

Egy képpel akart visszatérni Kolozsváry Ernőhöz

 

A falon egy óra is vesztegel, folytonosan negyed hetet mutat. Boroséknál megállt az idő? Vagy csak a Republic időtlenségét jelzi ez a tétlen óra?

 

Kezdetben a győri éveket idézzük fel. A Gárdonyi általános iskolát, majd a Kazinczy gimnáziumot, melynek a padjait két éven át koptatta, aztán a ma már nem létező Zrínyiben folytatta tovább.

 

 

-  A második év végén megbuktattak matematikából, s bár a pótvizsgán átmentem, úgy megijedtem, hogy elmenekültem a legendás Zrínyibe – eleveníti föl a 34 évvel ezelőtt történteket. - Ott találkoztam hasonszőrű cimborákkal, Török Mikivel, Dézsi Csabával, kifejezetten jó hangulatú iskola volt ez. A Kazinczyről sincsenek rossz emlékeim, különösen az osztályfőnököm, Kolozsváry Ernő tett rám jó benyomást. Ő nem tudott róla, hogy eljöttem, két hétig minden nap beírt hiányzóként a naplóba, aztán amikor megmondták neki, megüzente, hogy marha nagy pofont kapok tőle, ha találkozunk. Húsz évvel később, amikor – biztosan, hogy az ő műgyűjtő hatására is – megvettem a legelső képemet, le akartam vinni hozzá, hogy elé álljak, s megmutassam neki. Szegényt azonban addigra elvitte az infarktus.

 

 

 

Megszakítjuk a győri emlékeket, Csaba által gyűjtött kortárs festményeket nézünk a házban. Gombor József meghökkentő művei köszönnek ránk a falakról, Vetlényi Zsolt képei pedig a nappaliban, a lépcsőfordulóban, s a felső szobákban mutatkoznak meg.

 

 

Boros Csaba két Gross Arnold rézkarcot mutat, s elmeséli ezek történetét.

 

 

- 2010-ben New York-ban adtunk koncertet, ott találkoztam régi barátommal, Harta Zoli dobossal, aki 1981-ben ment el Magyarországról. Vele korábban zenéltünk is idehaza együtt. Tőle kaptam a Mini együttes első lemezét, melynek a borítóján Gross Arnold rézkarcai láthatók. Sikerült megszereznem a művésztől, mind a két eredeti művet.

 

Mindenki a gitárral járt jobban

 

 

Boros Csaba tehetséges tornász is volt, 1972-ben beválogatták a serdülő válogatott keretbe. Röck Samu volt az edzője, Borkai Zsolt egy évvel járt alattuk. Csabát az Állami Balettintézetbe is felvették, noha nem jelentkezett. Egy tornaedzésen fedezték fel, de ő nem hagyta ott a tornát a balettcipő kedvéért.

 

Az első zenekarát „elméletben alapította” Győrben a diáktársaival, a Dee Purple mintájára. Horváth László volt a basszusgitáros, Csabának Jon Lord szerepét szánták, ő lett volna a billentyűs. Megbeszélték a többiekkel, hogy karácsonyra mindenki a neki való hangszert kéri ajándékba a szüleitől. Fel is mentek az akkor Lenin úti győri hangszerboltba Robi bácsihoz, s Csaba azt mondta neki: azt a szürke orgonát szeretnénk megvenni.

 

 

Először is – mondta Robi bácsi –, az nem orgona, hanem harmónium. Másodszor pedig nincs. Tessenek valami más hangszert választani.

 

Időközben Horváth László kapott autószerelő apukájától egy Skodát, így ő már nem vágyott a baszusgitárosi szerepre, Csabának meg a gitárok közül a leghosszabb nyakú tetszett, így lett ő a basszusgitáros.

 

 

Penget egy kicsit a gitárján a nappaliban, aztán játszik a szomszédnál vásárolt, az 1880-as években készült antik harmóniumon.

 

 

- Csak azért, hogy megmutassam: mindenki a gitárral járt jobban – nevet.

 

Győrben Barabás Tamás tanította gitározni, meg hát járt szolfésra is, de nagyon utálta. A győri zenei életben viszont lubickolt.

 

 

- Kéthetente Muzsikus műhelyt szerveztünk az ifjúsági házban Somogyi Ferivel és Scharek Bélával, oda jártak össze Győr zenészei. Ez a műhely, ez az időszak nagyon sokat adott nekem.

 

Üss a kazettára!

 

Győrben a Citrom zenekarra még sokan emlékeznek az ő korosztályából. Ennek az együttesnek már kislemeze is volt, nagy azért nem lett, mert Boros Csabát, az öccsét, s Popper Ferencet fölcsábította Szigeti Ferenc a fővárosba, a Kenguruba. Szigetiről azt mondja Boros Csaba: az volt a mániája, hogy „k” kezdőbetűs zenekarokat alapított. Kezdte a Corvinával, lett a Karthago, később a Krokodil, majd a Kenguru.

 

Aztán 1990 február 23-án este Boros megvált a Kengurutól, s Cipő hívására a Republic tagja lett. Innen eredeztetik a 22 éve közkedvelt együttes megszületését.

-  A Republicban úgy éreztem, mintha szünet nélkül azt folytatnám, amit a Citromban abbahagytam – jegyzi meg.

 

Boros Csaba 28 éves volt ekkor, társai sem kezdő zenészek. Már az első próbákon kiderült, hogy „jól szólnak” együtt, s van mondandójuk is önmagukról, az őket körülvevő világról. Februárban alakultak, augusztusban már fesztivált nyertek a Neked könnyű lehet című számukkal. Innentől kezdve Boros Lajos, a hanglemezgyár egyik vezetője követte a sorsukat, szerződést ajánlott nekik. Egyik alkalommal már az utolsó módosítások miatt mentek a kiadóban, ám annak az ajtaja úgy levolt pecsételve, mint a bűntények helyszíne.

 

-  Ekkor érte utol a hanglemezgyárat az erős rendszerváltó kéz – mondja Boros Csaba.

 

Boros Lajosékat leváltották, az Omegás Benkő László lett a főnök. Azok, akiknek útilapot kötöttek a talpára, megalakították az első magán lemezkiadót. A Republic a szíve szerint velük tartott volna, ám szerződésük Benkőékhez kötötte őket.

 

- Benkő Laci fél évvel korábban mesélte el nekünk, hogyan hátrált ki az Omega egy német kiadótól, akivel szerződésben álltak. Bementek a stúdióba, Benkő bele-belekönyökölt a billentyűs hangszerekbe, így „hoztak össze” tizenkét számot, ezeket felkínálták a kiadónak, melynek persze nem kellettek a „dalok”, de Benkőék a szerződést teljesítették. A Republic az Omega példáját követte. Dobosuk bement a stúdióba, ahol éppen Beatrice számokat vettek föl. Odaült a hangszerhez, s míg szólt a Beatrice-muzsika, ütötte a dobot, s csak az ő szólóját rögzíttették. Ezt ajánlották fel Benkőnek, aki rendkívül mérges lett, de meglepetésre Üss a kazettára címmel kiadta. Ötezer példányban jelent meg, nekem egy darab sincs belőle, gondoltam, ilyen hülyeséget csak nem tartok meg. Aztán már nem is tudtam szerezni belőle. Benkő és az Omega egyébként azóta is nagyon jó barátunk.

 

S hogy lesz-e az idén újabb lemeze a Republicnak? Biztosan lesz, de még nem tudható, milyen. Szóba jött ugyanis, hogy a Republic klasszikusokat adják ki. Ennek az az előzménye, hogy 2010-ben meghívást kaptak a miskolci operafesztiválra. Koncertjük első felében klasszikusokat játszottak – például Grieget vagy Bartókot - , a másodikban ismert Republic számokat, húsz vonóssal hangszerelve. Kiadójuk egyelőre töpreng, ezt dobja piacra, vagy az új számokat?

 

Londonban sírtak a magyar fiatalok

 

Arról váltunk szót itt a tárnoki verandán - mögöttünk a frissen nyírt fűvel, az éppen nem működő medencével –, hogy mi tartja ilyen hosszan életben a zenekart.

 

 

Gyűjtjük az érveket, az indokokat. Boros Csaba szerint főleg a tehetség, az időzítés és a szerencse a meghatározó Arról is beszél, hogy alakulásuk idején, a kilencvenes évek elején még pezsgőbb volt az élet Magyarországon, minden iránt jobban érdeklődtek az emberek. Most már sokan a maguk bajával vannak elfoglalva, még a fiatalok is.

- Döbbenetes élményem volt két éve Londonban, amikor az ottani Scalában játszottunk – itt többek között Jimmy Hendrix is zenélt – idézi fel katartikus emlékeit Boros Csaba. - Ezernél több magyar fiatal végigsírta a koncertünket. Ők nem kalandvágyból jöttek el otthonról, hanem az egzisztenciális kényszer hajtotta ki őket.

 

Viharosan változó világban a kultúra értékei is átrendeződnek. Boros Csaba erre is mond egy érzékletes példát.

 

- Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművésszel vettünk fel egy zenei klipet. Bejött Feri bácsi a stúdióba, kérdezi tőle a portás: maga ki? Én kérem egy színész vagyok, felelte Kállai. Ekkor kijött a másik portás és rászólt: Tessék félreállni, mert megérkezett a Pongó művész úr.

 

- Szegény Kállai, jegyezzük meg.

 

- Szegény Magyarország - sóhajt Boros Csaba.

 

 

Megpendítjük neki: ha nem ilyen sikeresen alakult volna az ő, s az együttese sorsa, most akkor is zenélne?

- Ehhez értek – tárja szét a karjait.

 

 

Boros Csaba és felesége

 

Boross Csaba Szilviával, a feleségével és két fiával él a tárnoki házban, bár nagyobbik gyerekük már inkább a barátnőjénél tölti az idejét. Csaba olvas, bakelitlemezeket gyűjt, élvezi a természet szabadságát, ül kinn a kertben, egy gatyában.

 

Amelyből minden irányzat kihajtott

 

- Mit csinál, ha Republic-számot hall meg a rádióban? - tudakoljuk.

- Furcsa dolog ez – tűnődik el – Ha megszólal a rádióban a 67-es út, akkor valószínűleg más csatornára váltok, pedig ha ezt a koncerten játsszuk, akkor végigfut az emlékeimben ez a huszonkét év. Talán ez a legkedvesebb dalom a Republictól, ebben tudom magamat is a legjobban átélni.

 

- Az egyik példaképe John Lennon, és természetesen a Beatles, „amelyből minden irányzat kihajtott”.

- Lennon nekem nemcsak zenét, ideológiát is adott. Kicsit karcosabb, kicsit odamondogatóbb a többieknél, helyenként kedves – sorolja, s hozzáteszi: Lennon másságát szeretem a Beatlesen belül.

 

 

Szót váltunk arról is, hogyan készülnek egy koncertre, próbálnak-e előtte. Csaba visszakérdez: egy autószerelő gyakorol-e, mielőtt nekilát megjavítani a kocsit?

 

- Az én felkészülésem ilyen, mint ez a mostani. Ülünk és beszélgetünk – magyarázza. - Zenélni, játszani a színpadon kell. Úgy, mint majd Győrben, június 16-án.

 

Végszónak sem rossz. Ülünk még a langyos szélben. Dalszövegeket idézünk fel. Melyik illene ide a legjobban?

 

Talán az, hogy:,légy, aki vagy, az aki voltál, aki szerettél volna lenni.”

 

 

Kovács Veronika/gyorplusz.hu

Fotó: Kovács Veronika