„Lehet, hogy a nemzetközi kézilabdaéletben jobban ismertek, mint itthon”

Elég volt egyszer élőben kézilabdát látni, hogy egész életemre megfogjon. Egyrészt, mert labdával játsszák, másrészt, mert már 20 évvel ezelőtt is változatos, gyors, eseménydús volt – vall a sportághoz való vonzódásának okairól Kelecsényi Ernő.

A Győri Audi ETO KC nemrég megválasztott, 51 éves elnöke mindig a Duna közelségében élt, Lábatlan községben nőtt fel. „Gyerekkoromtól kötődtem a sporthoz, amit abban az időben a futball jelentett.” Ám 17 évesen egy térdsérülés más pályára irányította, és az érettségit, majd az egyetemet követően pénzügyi irányba indult el. Az OTP-hez került, ahol a több mint három évtized alatt folyamatosan lépkedett fel a ranglétrán egészen a pénzintézet szlovák leánybankjának elnök-vezérigazgatói posztjáig. „32 évet egy cégnél akkor tud eltölteni az ember, ha mindig megtalálja azt a motivációt, amire szüksége van. Én 2-3 évente új beosztást vagy új feladatot kaptam.”

2010-ben négy év után lejárt a menedzseri szerződése, és a megváltozott külső és belső környezet miatt továbblépett. „Az ember gondol a professzionális karrierjét követő időszakra is” – így szerzett résztulajdont egy pozsonyi magániskolában, amelynek pénzügyi irányítását végezte. A Cambridge Egyetem akkreditációjával rendelkező nemzetközi iskolába 2-től 18 éves korukig járnak elsősorban diplomaták, üzletemberek gyerekei.

A sporttól sem a banki évek alatt, sem utána nem szakadt el, húsz éve kötődik a győri női kézilabdához. „A klub elnökségébe Szaló Tiborhoz fűződő barátságom miatt kerültem, miután ő visszatért külföldi edzősködéséből, és újra az ETO férficsapatának edzője lett.” Az utóbbi 7-8 évben már mint a klub alelnöke tevékenykedett, innen lépett épp egy hónapja eggyel feljebb. Pozsonyban él új kapcsolatában. Korábbi házasságából született két fia közül a 24 éves Milán Pesten stylist, a 22 éves Ákos pedig egyetemista.

„Jól érzem magam a bőrömben, a családom és a feladataim jól kiegészítik egymást.”

 

Az irodája ajtaján még Vanyus Attila névtáblája látható. Még nem volt idő lecserélni? Esetleg tiszteletből maradt kint?

Nincs ennek jelentősége. Nem ez volt az első dolgunk. A korábbi elnöknek járó tisztelet másból kell, hogy kiderüljön. Mindig jól tudtam Attilával együtt dolgozni, örülök, hogy barátomnak vallhatom őt, és annak is, hogy itt marad, és úgy is, mint a Magyar Kézilabda Szövetség alelnöke és a Női Liga elnöke segíti tovább a klubot.

 

Hogy kell elképzelni az örökös tiszteletbeli elnök szerepkörét?

Abban egyeztünk meg, hogy főként az utánpótlás-nevelésben, a tehetségek kiválasztásában lesz nagyobb szerepe Attilának, illetve remélem, hogy aktívan részt vesz ez évi céljaink elérésében.

 

Bakos István kapusedző munkájára azonban nem számít a továbbiakban. Helyette Danyi Gábor került a szakmai stábba. Lesznek még változások?

A szakmai munka nem az a terület, ahol változásokat szeretnék látni, úgy gondolom, a vezetőedző, Konkoly Csaba felkészült a feladatra. Bakos István lejáró szerződését azért nem újítottuk meg, mert úgy vélem, hogy a csapategység kialakításában egy teljes értékű másodedző többet tud segíteni. A segítőké egy külön szakma, nagyon kevés igazi, jó értelemben vett másodedző van, Danyi Gábor pedig ilyen, ezért esett rá a választás. Bakos Istvánnal probléma nélkül tudtunk együtt dolgozni, semmi más nincs a döntés hátterében, mint hogy úgy éreztük, a vezetőedzőnek nagyobb támogatásra van szüksége.

 

A vezetőedző támogatása tehát megoldott, a klubét befolyásolja valamilyen szinten az elnökváltás?

Nem, továbbra is itt van mögöttünk a város és az Audi, ez olyan hátteret jelent, amivel nagyon kevés csapat rendelkezik a kontinensen – a férfiklubokat is beleértve. Igenis szükség van arra, hogy megmutassuk partnereinknek, hogy képesek vagyunk jelenlegi pozíciónkat stabilizálni és tovább erősíteni. Ehhez Győrött a lehetőségek adottak, nem is beszélve az új sporttámogatási rendszerről, ami kiváló lehetőséget biztosít.

Stabilizálni és tovább erősíteni... Hova akar eljutni?

Középtávon azt szeretném elérni, hogy Európa vezető női klubja legyünk. Az alapvető eredményességen túl számomra ez azt jelenti, hogy vezető státus illessen meg minket pénzügyileg, gazdaságilag és a nemzetközi megítélésben egyaránt. Egyébként, ami az utóbbit illeti, eredményeink alapján régóta az élmezőnyhöz tartozunk. Látni kell ugyanakkor, hogy jelentős különbségek vannak a férfi és a női kézilabda Bajnokok Ligája között. Számomra fontos, hogy a női BL-t, mint terméket közelebb vigyük a férfiak versengéséhez. Szerencsénk van, hogy a nemzetközi szövetség székhelye Bécsben található, ezt a közelséget pedig ki kell használni, olyan kapcsolatokat kell építeni, melyeken keresztül befolyásolói lehetünk a nemzetközi kézilabdaéletnek.

 

A Bajnokok Ligája mindig központi kérdés, itt mi a cél?

A döntőbe kerülés, emellett szeretném, ha megnyernénk a hazai bajnokságot és a Magyar Kupát. Jó lenne, ha rövid távon igazi, nagybetűs csapat alakulna ki ezekből a sztárjátékosokból, akik a magyar, skandináv és ex-jugoszláv iskolát képviselik. A játéktudásuk felől senkinek nem lehet kétsége, de ettől függetlenül csapatként is kell, hogy működjenek. Mi, akik nem tudunk a pályán gólt dobni, arra fektetjük a legnagyobb hangsúlyt, hogy ennek feltételei maximálisan adottak legyenek.

 

Az utánpótlás mennyire tudja kiszolgálni ezeket a célokat?

Középtávú céljaim között kiemelt szerepet tölt be az utánpótlás. Afelől, hogy ez magyar szinten erős, nincsenek kétségeim, hiszen szinte mindent megnyerünk. Úgy gondolom, nemzetközi szinten is az, hiszen a korosztályos válogatottak gerincét régóta győri játékosok alkotják. Érdekes kontraszt, hogy a férfi juniorválogatott keretében jelenleg nincs egyetlen veszprémi kézilabdázó sem, holott ők az ország vezető klubja. A mi utánpótlás-nevelésünk máshogy néz ki, ezen a téren is élen járunk. Azt szeretném, ha ezek a játékosok felnőttként is nemzetközi szintet ütnének meg, komolyan gondolom, hogy öt éven belül lehetséges csak magyar játékosokkal a Bajnokok Ligája megnyeréséért harcolni. Ahogy végignézem a klub utánpótlását, húsz-harminc tehetséget látok, akikben benne van a potenciál. Ha jól sáfárkodunk a tehetségükkel, és megfelelő szintű játéklehetőséget tudunk nekik biztosítani, elérhető a célkitűzés.

 

A háttérbázissal kapcsolatban várhatók-e újdonságok?

Szeptembertől elindítjuk az akadémiai képzést a Bercsényiben, és szeretnénk, hogy itt ne „csak” nemzetközi szintű kézilabdázókat neveljünk, hanem olyan embereket, akik nyelveket beszélnek, felkészültek az életre, hiszen számolnunk kell azzal is, hogy közülük nem mindenki tud majd a kézilabdából megélni. Szintén nagyon fontos, hogy eddig egy lépcsőfok hiányzott az utánpótlásképzésből. A kiöregedett ifisták óriási különbséggel szembesültek a nemzetközi szintű csúcskézilabda és az addigi kihívások között. Sokan elvéreztek, ezért idén a második csapatot is szeretnénk feljuttatni az NB I-be. Szeretnénk, ha ezek a fiatalok itt játszanának egy-két évet, és aki megállja a helyét, maga váltja meg a jegyét az első csapatba.

 

Sokan kritizálták a kommunikációt elődje ideje alatt. Ezen változtat-e, illetve vannak-e már erre nézve tervei?

Egy klub alapvető ismérvei közé tartozik, hogyan és mit kommunikál. Fontos, hogy a döntések hátteréről csak azok tudjanak, akikre ez tartozik. Ugyanakkor természetes, hogy a meghozott, publikus döntéseket profi módon kommunikáljuk a nyilvánosság felé. A sorrendiségre kell figyelni ebben a kérdésben: először az tudja meg a döntést, akire tartozik, és utána a közvélemény. Korábban ennek be nem tartásából többször volt probléma. Másfajta kommunikációt szeretnék, mindig az szólaljon meg, aki a leginkább kompetens egy kérdésben. Én csak akkor szeretnék a jövőben nyilatkozni, ha a klub egészét érintő kérdésekről van szó. Nem vagyok elégedett a honlapunkkal sem, pedig ez ma a kommunikáció első számú forrása. Változtatni akarok ezen a téren is, de ez nem megy gyorsan, mert szerződések kötnek.

 

Mostanáig a sportban kevésbé tájékozottak nem igazán ismerték a nevét. Mondhatjuk, hogy ön volt az egyik szürke eminenciás a klubban?

Nem szeretem ezt a kifejezést. Nem voltam látható, mert nem volt ok arra, hogy előtérbe kerüljek. Aktív részese voltam az elnökség munkájának. Régóta alelnökként vittem a nemzetközi ügyeket, sokszor voltam csapatvezető külföldön, lehet, hogy a nemzetközi kézilabdaéletben jobban ismertek, mint itthon. Ez a dolog nem a magamutogatásról szól, hanem arról, hogy érjünk el együtt eredményeket.

 

Az OTP-től való távozása után is Szlovákiában maradt. Ennyire megtetszett önnek Pozsony?

Ott élek a családommal, emellett sikerült olyan üzleti és baráti kapcsolatokat kialakítanom, amelyek lehetővé tették, hogy konszolidált életkörülményeket alakítsak ki, ami nem adott okot arra, hogy váltsak. Pozsony egyébként is egy élhető város. Európában élünk, és a Győr–Pozsony–Bécs háromszögben majdnem mindegy, hogy az ember hol hajtja álomra a fejét. Mindegyik elérhető egy órán belül, más kontinensen ez a távolság elfogadott. Szeretném, ha a klubban is ilyen szemlélet honosodna meg a kapcsolatépítést illetően.

 

Harminckét év az OTP-nél, 20 év eddig a női kézilabdában. Hűséges típus?

Igen. Házasságban is 26 évig éltem. Nem vagyok egy vándormadár. Talán már 32, 26 vagy 20 évem nincs az ETO élén, de szeretném a középtávú terveimet megvalósítani.

 

Wurmbrandt András, Lakner Gábor