Lila ködös logó az Ultrabalatonon

Lila ködös logó az Ultrabalatonon

A Műteremház Futóklubot négy éve alapították a logójuk szerint „lila ködös” építészek a Széchenyi István Egyetemen, és elsőként a püspökerdei futáson vettek részt közösen. Hallgatók, oktatók, barátok alkotják a nyitott közösséget. Legutóbb harmadik alkalommal teljesítették remek idővel az Ultrabalatont. Tizenhárman, kiváló hangulatban váltották egymást a 220 kilométeres távon.

Egy kétlábon járó ház fut a logójukon, miközben lila ködöt ereszt ki a kéményén. Ez a különleges, jó értelemben vett lila köd az, ami belengi az építészek Műteremházát, kelt teremtő együttműködést karizmatikus oktatók és tehetséges hallgatók között, teszi egyedivé az építész képzést a Széchenyi István Egyetemen, valósít meg emlékezetes projekteket szerte az országban, száll le a Velencei Biennáléra, és alakít családias, nyitott futóklubot. Dizájnos, vidám pólóval, aminek van „nappali” és „esti”, fekete-fehér változata is. Már az Ultrabalaton reggeli rajtját megelőző estén összejönnek, és a célba érés után is visszatérnek a tó menti főhadiszállásukra, hogy együtt tölthessenek még kis időt.

„Nagyon jó hangulat volt idén is végig, miközben több mint tízezer ember futott. Nem egyszerre persze, hiszen ilyenkor bő fél napon át, félpercenként indítják a résztvevőket, csapatokat. Az egész Balaton nyüzsög a futóktól, mindenki örül, mosolyog. Állati jó, bulis a hangulat, viszont a futás persze komoly benne, hiszen hivatalos kvalifikációt ad például az egyéni indulóknak a Spartatlonra. Mi csapatban, egymás váltva futottuk körbe a tavat, és átlagban tizenöt-húsz kilométer jutott egy-egy futónkra” – mondja Czigány Tamás DLA tanszékvezető egyetemi docens, és sorolja is a csapat tagjait: Bach Péter, Buchinger Péter, Cseh András, Csuzi Barbara, Czigány Kata, Czigány Tamás, Golda János, Nagy András, Olláry Tamás, Papp Róbert, Pintér Kata, Tóth Kata, Zétényi Zsófia. Segítők, kerékpáros kísérők: Kocsis Vanda, Simon Melinda.

 

Váltás közben Kata és Barbi

Idén mindenki három etapot futott a széchenyisek közül, nappal és éjszaka. Akik éppen pihentek, közösen utazták körbe közben a tavat, szurkolva egymásnak. Negyvenkilenc váltópont volt a 220 kilométeren, és akadt, ami másfél, akadt, ami tíz kilométerre volt egymástól. A Műteremház Futóklubnak harmincnyolc váltása volt, és a gyakoribb stafétának köszönhetően egy óra ötven percet javítottak a tavalyi idejükön. Húsz óra három perc alatt teljesítették a távot, és az első százban végeztek a 687 csapat közül. Vagyis sok futónak megmutatták azt a bizonyos lila ködös logót (Nagy András és Czigány Tamás alkotása), amit a pólójuk hátuljára nyomtattak.

 

Az átlagnál jóval gyorsabban teljesítették a távot, sok futónak megmutatták a logót.

„Eső mindig szokott lenni, és nem szabad olyankor váltani, amikor Tomi fut, mert ő kivétel nélkül mindig elkap egy zuhét. És teljesen mindegy, hogy ez az Ultrabalatonon van, a Fertő-tónál, vagy éppen a Szigligeti Félmaratonnál” – mondják nevetve már itthon, újra a Műteremházban. Vannak visszatérő helyszínek, alkalmak, amelyek különösen kedvesek a számukra, az Ultrabalaton mellett ilyen a Vivicittá, a karácsonyi rohanás, püspökerdei futás és a Szigligeti Félmaraton. A Fertő-tó körbefutásából sajnos nem lett hagyomány.

Az Ultrabalaton annyira népszerű, hogy húsz perc alatt betelik a nevezés. Sokan le is maradnak. Olláry Tamás szerint olyan ez körülbelül, mint a Neptun-jelentkezés az egyetemen. Ők is egyszerre három gép előtt ülnek rajtra készen, és ahogy elüti a delet az óra, azonnal nyomni kell a billentyűket.

A futást mindegyikük kicsit másként éli meg, de a mozgás szeretete közös nevező a csapatban. Papp Róbert külsős oktató például minden nap fut, gyakran naponta többször is. A mozgás hozzá tartozik az életéhez, vagy fut, vagy biciklizik. Többféle sportot is kipróbált, sokáig teniszezett. Az ülő munkát jól ellentételezi nála a futás.

Pintér Kata építész-belsőépítész is kiskorától sportol. Atletizált, karatézott, kézilabdázott, most crosscore-ozik és fut is persze. Mindegyik sportág másért jó szerinte. A crosscore-ban le lehet vezetni a feszültséget, tegnap például traktorkereket püföltek éppen. A futásban pedig igazán a közösséget szereti, azt, hogy van egy csapat, együtt lehet lenni és gyűlnek az élmények.

Czuzi Barbara osztatlan mesterszakos építészhallgató korábban triatlonozott. Most a Műteremház Futóklub motiválja arra, hogy felkészüljön a közös versenyekre. Jó felállni az asztaltól, kicsit kimozdulni, kint lenni a levegőn. Czigány Katának, a futóklub csapatkapitányának az úszás volt a kedvence, régen nem is szeretett futni. Az egyetem után kedvelte meg, a töltés mellett laknak, két perc, és kint van a természetben. Már nem is tudja elképzelni, hogy ne fusson rendszeresen. Olláry Tamás végzős mesterszakos gépészmérnök hallgató középiskolásként még versenyszerűen kajakozott. Ma inkább kampány jelleggel fut, ilyenkor tökéletesen le tudja vezetni a szellemi fáradtságot. Amikor tele van mindennel a hócipője, akkor elmegy futni. A Műteremház Futóklub pedig arra motiválja, hogy a csapatért is versenyezzen.

Czigány Tamás vívással és evezéssel kezdte a sportot, aztán kosárlabdázott. Ötvenhárom évesen ment először futni. Addig nem érezte át, hogy ez milyen jó dolog, mert a futást sokszor büntetésként alkalmazzák. Annak idején például a tornaórákon őt is elküldték három büntetőkörre, ha éppen nem figyelt. Először kicsit kényszerítenie kellett magát, de azután hamar ráérzett az ízére. Most hetente négyszer fut, minden feszültséget kivisz belőle, és egyféle meditációt is jelent a számára. Alapvetően magányosan, a természetre, a madárcsicsergésre, a szélre, az esőre figyelve futás közben át tudja élni az évszakok változását a sok irodai munka ellenére is. A futóklub ugyanakkor a közösségi élményt is hozzáadja mindehhez, teljessé teszi a mozgás örömét.

A Műteremház Futóklub nyitott, bárki csatlakozhat, mehet velük a versenyekre. Mindenkit szeretettel várnak a lila ködös építészek és barátaik egy közös kimozdulásra.

 

Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×