Matuza Adrienn: „Felemelő a változás, ami körülvesz minket!”

Matuza Adrienn: „Felemelő a változás, ami körülvesz minket!”

Nyolc éve alkot egy párt a Harangozó-díjas koreográfus, Velekei László és gyönyörű kedvese, a Győri Balett magántáncosa, Matuza Adrienn. Szakmailag a pár férfi és nő tagja egyaránt bizonyított, most azonban új feladat elé állította őket az élet: szülők lesznek. Velekei Lizetta Alina szeptemberben érkezik, a babavárás örömeiről és élete egyik legszebb időszakáról a kismamát kérdeztük.

Hónapokkal ezelőtt a színház folyosóján futottunk össze. Nem találkoztunk azóta, amióta rövid időre én is „szögre akasztottam” a tollat, persze jó okkal, hisz anya lettem. Akkor mit ad Isten pont ez volt a csacsogásunk témája, hogy párjával, a Győri Balett művészeti vezetőjével bizony már ők is fontolgatják a családalapítást. A nézőknek most nélkülözniük kell a bájos balerinát, hisz álmuk valóra vált, így muszáj volt újra összefutnunk, hogy kibeszéljük a babavárást.

A legtöbb anyából szinte ugyanazok a csodálatos érzések törnek elő, amikor kiderül: pozitív a terhességi teszt. De mi a helyzet az apukákkal? Nálatok hogy fogadta Laci a nagy hírt?

Matuza Adrienn: Lacit mióta ismerem családot szeretett volna, de rám bízta a döntést. Emlékszem, napokig mintha a lélegzetünket visszatartottuk volna, úgy mosolyogtunk. Őszinte leszek, nagyon meglepett minket. Tudatos tervezés volt, de nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan kegyes lesz hozzánk a sors. Sőt, az első tesztet csak úgy kíváncsiságból csináltam, és negatív lett. Aztán késett, aminek késnie kell. De azt gondoltam, épp egy széria Skarlát betűt táncolok, ami megterheli a testemet, talán ez lehet a háttérben. Majd gyanakodni kezdtem, csináltam egy újabb tesztet és most itt vagyunk.

 

Nyolc éve alkotnak egy párt...

 

Mi nők testileg és lelkileg is átalakulunk ebben az időszakban. Hogy viseled a terhességet?

M.A.: Szerintem szerencsés vagyok. Sok tényezőről hallottam, olvastam, ami végigkísérheti a várandósságot, de engem elkerültek a kellemetlenségek. Kialakult ugyan egy cukorérzékenység, de próbáltuk ezt is pozitívan feldogozni. Új ételekkel ismerkedünk és jobban odafigyelek. Egyébként csodálatos és felemelő ez a változás, ami körülvesz minket. Napról napra meglep az élet minket egy pici csodával, ami aztán jó ideig betölt. Az első ultrahang, szívhang, mozgás, csuklás... Leírhatatlan…

Biztosan sok apróságot megvettetek már a picurnak! Mi volt az első dolog, amit beszereztetek?

M.A.: Lázban égünk, persze. De az első a babakocsi volt. Aztán az ágya, szekrény, pelenkázó, és persze az elengedhetetlen zokni, sapka, rugdalózó.

Elképzelted már, hogy milyen szülők lesztek? Van esetleg olyan alapelv, amit mindenképpen szeretnétek betartani a babátoknál? Gondolok itt például a külön szobába szoktatáshoz...

M.A.: Nos, igen. Már most érezzük az aggódás súlyát. Tudjuk, hogy ez mostantól így lesz és ez így természetes. Nincsen pontos elképzelésünk, de egyet tudunk biztosan: nagyon fogjuk szeretni, a többit pedig majd megoldjuk valahogyan.

Akkor bátran kijelenthetjük, hogy ez a nyár az egyik legkülönlegesebb számotokra?

M.A.: Mindenképpen, ha nem a legkülönlegesebb. Sokszor elképzeltem ezt a pillanatot, de meg sem közelítette azt, ahogy most érzek. Valahogy teljessé váltam. Szép lassan lépésről lépésre építünk fel egy új életet. Várjuk a kis csodát, és közben az előkészületeken, például a szobáján dolgozunk.

 

Kutyájuk, Winny a család szeme fénye


Mennyire furcsa számodra, hogy most nélkülöznöd kell a színpadot?

M.A.: A várandósság előtt rendkívül sok lehetőséget kaptam, amivel úgy érzem sikerült is élnem. Minden darab, minden előadás adott valami különleges töltetet, felejthetetlen produkciók vannak mögöttem és a társulat mögött. A Győri Balett csapata egy összeszokott család, ahol akadnak ugyan súrlódások, de szeretjük és tiszteljük egymást. És bár hiányozni fognak a többiek, most kitölti minden percemet a készülődés az anyaságra. Nagyon várom. Azt talán túlzás lenne kijelenteni, hogy nem hiányzik a mozgás, de úgy érzem, most nem ennek van itt az ideje, most ezzel a gyönyörű állapottal vagyok teljes. Így inkább úgy fogalmaznék, hogy nem a színpad nélkülözése furcsa, sokkal inkább az, hogy most átmenetileg kiszakadok a Győri Balett mindennapjaiból, onnan, ahol eddig éltem az életem.

 

Szerző: P. Csapucha Adrienn
Fotó: Marcali Gábor

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×