Mezítlábas égi muzsika – új hangszer születik Győrben

Futótűzként terjed az új hangszer, amivel Szombathelyi Patrik és barátai nem csak hobbiként foglalkoznak, hanem éppen most váltja hivatásává.

A handpant csupán 100 helyen gyártják a világban, és ebből Győr az egyik, ahol hamarosan vásárolni is lehet az itt készített hangszereket. Négy barát, némi elvetemültség és az utolsó öt forintjuk a zsebükből – ez a recept.Hatalmas a kereslet a handpanre, folyamatosan készülnek a srácok által, akik némi előtanulmányokból, más készítők segítségével, saját tapasztalatból, meg a youtube - ról sajátították el a szakmát.Hihetetlen érdekes látni ezt a folyamatot, a beszélgetés során is szinte a részévé válik az ember, és segíteni szeretné őket, csak egy ötlet, csak egy brainstorming, mert csillog a szemük a tettvágytól.Szombathelyi Patrik, az egyik alapító tagja a csapatnak, aki a beszélgetés során mesél a kezdetekről, az éppen tartó folyamatról és a nehézségekről is, hogy miként válik a hobbiból hivatás és végül egy vállalkozás.Eddig külföldön dolgoztam, néha itt, néha ott. Voltam én már afféle zenebohóc is. Mivel zenész családból származom, mindenhez értek egy kicsit, korábban zongoráztam ausztriai hotelekben, aztán Spanyolországban munka mellett is utcazenéltem rengeteget a handpannel – sorolja.

Meg lehet élni az utcazenélésből? – kérdezem tőle.

Attól függ hol, de általában igen, meg lehet élni belőle. Kicsit furán néznek néhol rám, tartottam attól, hogy esetleg a gyerekeim is cikinek gondolják majd, hogy kinn vagyok az utcán, de nem így történt. Büszkék, mert zenélek, és ezt szeretik. Fura érzés is persze, maradjak még, menjek már, vajon ez a csoport értékeli egy kis apróval, ha még 10 percet maradok, többet keresek, de már nagyon fájnak az ujjaim.

 

Azért mindig van egy napi átlag, amit meg lehet keresni és hálás a hangszer, komoly kis közönséget vonz mindig maga köré – mondja.Patrikra várva több kérdésem is felmerült, amit szerettem volna feltenni neki, de miután megérkezett, az összes átíródott.

 


Győrben az utcazene , ami mellett nem lehet elmenni.

Nem is bírtam sokáig, hogy rákérdezzek: „Te mindig mezítláb jársz?” „Nem mindig, de szeretek nagyon, főleg nyáron, ha meleg van, miért ne, az életfelfogásomat erősíti, csak lazán és szabadon, egyébként meg mire való a kád?! Tudom, nehéz ezt manapság kivitelezni, főleg, ha az ember már az üzletbe is belecseppen, de van egy arany középút, azon egyensúlyozom mezítláb.”Nagyokat mosolyog és raszta haján csavar még egyet. Kértem, meséljen a hangszerről kicsit, azzal is érkezett, nem is gondolnám, hogy hosszú időkre nélkülözné a „kis teknőspáncélt” a háton. A hangszer maga nem rendelkezik túl nagy múlttal, ám annál értékesebb.

 

„Svájcban kezdték el először gyártani, de ezt ma már nem folytatják – meséli. – Nekem azonban van egy eredeti példányom. Ez a második hangszerem, az elsőn gondolkodnom kellett sokat, pontosan 10 percet, hogy megvegyem-e. Igen, ez sok, mivel ez mára már függőség, amint megvan az első hangszered, pénz kérdése, és jönnek a következők.”A handpan hangja többek szerint is a hárfa és talán a marimba hangzására hasonlít. Lágy, meditatív és szinte megunhatatlan. Órákon keresztül is hallgatni lehet, és bármilyen műfajban megállja a helyét. A srácok, Hársfalvi Richárd, Bognár Péter és Dankovszky Áron alkotják a készítők csapatát, emellett Áron és Patrik Kácser Tamás barátjukkal egy zenekart is létrehoztak Tosoda Projekt névvel, világzenét, pontosabban spirituális drum’n’bass-t játszanak. Saját maguk írják a dalokat, de gyakran csempésznek bele népzenét vagy más-más zenei motívumokat.

 

Hihetetlen, hogy 100 helyből a világon, itt indul Győrben az egyik, ami a pletykákból úgy hírlik, egy teljesen lerobbant, szürreális hely. A Szeszgyárhoz érkezünk, hatalmas, több emeletes, elhagyatott épület az ő birodalmuk. A helyet, a Consilium Art alapítványtól kapták, hogy használják bátran, mi több, galériává és kiállítóteremmé is válhat a későbbiekben. Emeletenként más-más folyamata zajlik a hangszerkészítésnek. Préselik, kalapálják és a legfelső emelet az, ahonnan érkezésünkkor Péter játéka hallatszik már a legújabb példányon. Akkor érzékelem csak igazán az egységet, amikor ugyanazt az elhivatottságot és meg nem szűnő mosolyt látom a másik srác arcán is.

Tényleg komolyan gondolják, minden erejüket ebbe fektetik, zenélni járnak, hirdetik és imádják. Saját bevallásuk szerint ez nem szerelem, ez már fanatizmus. Teljesen mindegy, hogy hol vannak, megtalálják a közönségüket, és van náluk egy hangszer, ami által otthon érzik magukat. Órákat tudnának még mesélni róla, mi pedig órákig tudnánk még hallgatni az égi muzsikát, hiszen az valami fennkölt, valami magasztos hangzás.

A Tosoda Projekt a nyári fesztiválokon is fellép, éppen egy ausztriai összpontosításra készülnek, és hamarosan Győrben is egyre többször hallhatjuk majd őket.

Szerelmesek, hiába is tagadják.

 

Szerző: Szarka Zsófi

Fotó: Udvari – Lakos Bence

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×