Milyen volt Afrika?

Bejárta Afrikát, egy bennszülött férfi feleségül kérte, vadászott a busmanokkal, árva gyerekekkel foglalkozott Tanzániában. Stipsits Ibolya győri fotóművész ezeket az élményeit képeken is megörökítette.

A fotókból válogatva pedig egy csokorra valót albumban jelentett meg a Győri Könyvszalonra, melyet a Richter-teremben rendezett kiállítással egybekötve mutatott be a közönségnek.

A Szubjektív című könyvből megtudhatjuk, az alkotó merre járt az utóbbi években, a nagyvilágban, milyen körülmények között készítette fotóit. Ibolya számtalan karitatív tevékenységben vesz részt, ennek köszönhetően jutott el például Afrikába, Indiába és Erdélybe. Egy fotós természetesen viszi magával a fényképezőgépet és megörökíti az értékes pillanatokat. Ibolya elsősorban portré fotósnak vallja magát, így az arcokon, a szemeken keresztül próbálja bemutatni, hogyan élnek az emberek. „Ha ránézünk egy-egy arcra, belenézünk egy szempárba, az mindent elárul.” Az albumot lapozgatva azt kérem a fotóstól, mutassa meg kedvenc képeit és mesélje el a hozzá fűződő történetet. Ibolya nem tud választani, minden egyes fotó a szívéhez nőtt, olyanok mintha a gyerekei lennének - mondja.

Terefere című képét nézegetem, melyen bennszülött asszonyok láthaók gyerekeikkel. A történet pedig az, hogy a nők kunyhóikat maguk építik, mivel többnejűség van, a férj minden este másik családjánál alszik. A fotós nevetve meséli, itt kérte meg a kezét egy bennszülött fiatalember. Mivel ő különleges nő (fehérbőrű), neki nem kellett kunyhót építenie. Ibolya nem szeretett volna sokadik feleség lenni, a férfi azonban ragaszkodott ahhoz, hogy valmilyen emléket szerezzen a fehér hölgytől. Ibolya ruháját kérte emlékbe és a róla készült fotót állította be háttérképnek. Hihetetlennek hangzik, de a bennszülötteknek van mobiljuk, melyet a nyakukban hordanak!

A busmanoknál című képét mutatva felidézi, nomád körülmények között a szabadban aludt, a reggeli szertartásnál pipáztak, majd vadászni mentek. A kisgyerekek éppúgy, mint a nők megfogják, elejtik a madarakat, az állatokat, amelyeket aztán elfogyasztanak. A busmanok olyan gyorsan futnak, hogy szinte lehetetlen volt őket lefotózni - meséli Ibolya.

Egyik ismert képe egy tanzániai árvaház iskolájában készült. Itt a gyerekek folyamatoson fogták a kezét, simogatták, azelőtt ugyanis soha nem láttak még fehér embert, kíváncsiak voltak, milyen a fehér bőr. Az árvaházba olyan gyerekek kerülnek, akiknek meghalt az édesanyjuk, a többi feleség ugyanis nem neveli az árvákat, kiteszik őket a „házból”.

A gyerekek az árvaházban megismerik az európai kultúrát, ők már máshogy nőnek fel, mint a kunyhókban élő társaik. Tanzániában az oktatásért fizetni kell, így a legtöbb család nem engedheti meg magának a gyerekek taníttatását, vagy csak egy lurkót járatnak suliba, aki otthon tanítja a testvéreit.

Ibolya sok mindent látott, tapasztalt Afrikában, legutóbb pedig Tibetben járt. Erről az útjáról január 18-án, tart vetített képes beszámolót az Esterházy-palotában. Most arra vágyik, hogy az éjszaki fényt lássa, azt fotózhassa.

A fotókat könyvben és CD-n is megnézhetjük, utóbbihoz Szt. Martin muzsikája ad aláfestést.

Szerző: Földvári Gabriella

Fotó: Stipsits Ibolya

 

 

 

 

Csatolt galéria: Stipsits Ibolya fotói
Tovább a gyorplusz.hu-ra
×