Népszokások: májusfa-állítás

Népszokások: májusfa-állítás

Május elseje jeles nap a néphagyományban. A májusfa- (májfa, hajnalfa, jakabfa, jakabág) állítás ünnepe, bár néhol pünkösd napján állítottak májusfát - számol be a hagyomány eredetéről a Sokszínű Vidék.

A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert eszköze. A csíki székelyek például “zöldfarsangnak" nevezik.

A vallásos magyarázat Jakab apostol vértanúságát említi a májusfa-állítás magyarázataként. Ekkor van Szent Jakab apostol napja, ezért aztán a májusfát Jakab-fának nevezik. Hajnalfa néven húsvét hajnalán is állítottak májusfát a Székelyföldön. A 18. században a templomokban is májusfát állítottak, ami a tanítók és diákok dolga volt.

Egy 19. századi szokásgyűjtemény a májusfa eredetét így írja le: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekményét a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült.

A májusfa szerelmi ajándék is lehetett, sőt, nagyon is az volt.

E napra virradójára az ifjak a hajadonok ablaka előtt, lehetőleg észrevétlenül zöld fát állítottak fel. A májusfák kivágása, szállítása hajnali feldíszítése a legénybanda közös, bizalmas feladata volt – igazi csapatmunka. Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően vagy minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A fát többnyire őrizték, hogy a vetélytársak el ne vi­gyék, meg a rivális udvarló csapata ki ne döntse.

Általában minden lány kapott, s nagy szégyen volt, ha valaki kimaradt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása kinyilvánítása volt annak, hogy ki-kinek udvarol.

Megbeszélték, kinek állítottak szebb fát, főleg meg kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa. Az udvarlási szándék komolyságát jelezhette a fa fajtája, nagysága. Többnyire szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással díszítették fel. A májusfaállítással azonban esetenként konfliktus is járt. Megesett ugyanis, hogy (minimum) két fiúnak ugyanaz a lány tetszett, és miután az egyik csapat felállította a májusfát, a másik elvitte onnan azt, helyére pedig a sajátját tette.

A májusfa lehet sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, amelynek csak a tetején hagyták meg a lombját, de lehetett virágzó, zöldellő ágacska.

A teljes cikket a Sokszínű Vidék oldalán olvashatja!


Forrás: Sokszínű Vidék, Netfolk
Fotó: Pixabay

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×