Nyugdíjba megy Papp András FRISSÍTETT

Hálás vagyok azért, hogy nem kellett szánalmas helyzetből kérni egy menekülési útvonalat – mondta Papp András, a győri önkormányzat oktatási osztályának a vezetője, aki nyugdíjazását kérte. Döntésének okairól beszél a gyorplusz.hu-nak adott interjúban.

Igaz a hír? Valóban elköszön?

Egy rövid levélben már el is köszöntem intézményvezető kollégáimtól. Közeledik a tanév, tudniuk kell, hogy mihez – kihez – tartsák magukat.

 

Idéz ebből a levélből?

„Az elmúlt hónapokban kénytelen voltam belátni, hogy a középiskolai igazgatói éveimre jellemző munkamánia és a napi 10-12 kávéval hígított 2-3 doboz cigaretta hatása nem feltétlenül múlik el nyomtalanul. Igaz, hogy 10 éve letettem a cigit, és az élvezeti cikkek munkahelyi fogyasztását is minimálisra csökkentettem, de a szervezetem nem felejt. Sajnos szánalmas sántikálásom nem új típusú színpadi mozgásra utal, hanem egyre erősebben figyelmeztet egészségi problémáim növekedésére.

Átgondolva esélyeimet és lehetőségeimet – az elvárható önsajnálat állomásait bejárva - egészségi problémáimra hivatkozva nyugdíjazásomat kértem. A tanév rendjére való tekintettel ennek kezdő időpontja 2011. szeptember elseje.”

 

Tudta, hogy mire vállalkozik, amikor 2004-ben elvállalta a munkakört?

Egy kicsit hadd tekintsek vissza. Másfél évtizedes főiskolai oktatói gyakorlat után ugyanennyi szakiskolai igazgatói munka következett. A Gábor László iskola létrehozásával és első 10 évének irányításával betetőztek szakképzésben elért eredményeim. A Szent László Érem- díjat a városban az elsők között vehettem át 1994-ben.

Ami ezután jött, azt elismerő gesztusként fogadtam, és igyekeztem legjobb tudásom szerint szolgálni a győri közoktatást.

Talán érdemes ide idézni a helyi sajtóban 2004.május 25-én megjelent első tudósításból:

„...a polgármesteri hivatal jegyzője elmondta: az új irodavezetőre több fontos probléma megoldása vár. Ezek közé tartozik a tanulók számának apadása, ami miatt az intézményrendszeren belüli feszültségek a következő években sem csökkennek. Lényeges a szakképzés fejlesztése is, mert a győri iparnak jóval több szakképzett munkaerőre lenne szüksége, mint amennyi rendelkezésre áll.”

 

Hogy látja, meg tudott felelni a felsorolt igényeknek?

A megszülető gyerekek számának apadása még Olaszi Imre idejében megszűnt, de - hat évvel később - ezt az eredményt már én arathattam le. A növekedés viszont sajnos elmaradt. A szakképzés fejlesztésében - szerénytelenül – kivételesen eredményesnek mondhatom ezeket az éveket. (Hadd tegyem fel magamnak a kérdést: lehet, hogy olykor a hozzáértésnek is van szerepe a sikerben?) Országos példakép lett Győr a szakképzés átszervezésével és az ösztöndíjrendszer bevezetésével. A „győri példa” fogalommá vált a szakképzésben.

A Győri TISZK, a Pályaválasztási és Pályaorientációs Központ létrehozása elismerésre méltó eredménye ezeknek az éveknek. Sajnálom, hogy működésük nagyszerűségét csak nézőként dicsérhetem a jövőben.

 

Hogy tapasztalta, vannak-e olyan szervezeti modellek, melyek mindenütt megoldást jelentenek?

Az alacsony gyermeklétszám következményeivel szemben nincsenek megváltó módszerek. A próbálkozások egyik – biztató - lehetősége és eszköze a főigazgatósági rendszer. Ha jól működik, sem gyermek, sem szülő nem veszi észre a változásból eredő szigorításokat. A főigazgatóságok létrehozása több éves előkészítő munka korrekt eredménye. Nem vártam el senkitől a lelkes ünneplést, mert az hazudik, aki már most érzi a változás szelének rózsaszínű üzenetét. Nem lesz rózsaszínű! Vezetőnek, tanárnak, tanítónak, szakácsnak és karbantartónak is meg kell tanulnia szigorúan takarékos együttműködésben az iskolák és óvodák színvonalas működtetését. Úgy gondolom, kiváló szakemberek dolgoznak a győri közoktatásban, és ez biztosíték a szakmai színvonal megőrzésére a nehezebb körülmények között is.

 

Mit élt át kudarcként önkormányzati évei alatt?

Utólag okoskodva azt mondom, túl sokszor ijedtünk meg egy-egy szélesebb kört érintő döntés előkészítése során. Később a körülmények kikényszerítették ugyan a megoldásokat, de a késedelem kamataival együtt. Nagyszerű döntés volt a városvezetés részéről, hogy az OKSTB keretében hiteles, jó szándékú szakemberek közreműködésével dolgozhatunk együtt.

 

Milyen tanácsot adna az utódjának?

Az a szakember, aki ezt a feladatkört felvállalja semmivel sem lesz könnyebb helyzetben, mint én. Olyan kérdésekben kell népszerűnek tűnő válaszokat adnia, melyekben nincs népszerű válasz.

Legfontosabb mégis az, hogy legyen empatikus, ha elképesztő kérdésekkel találja magát szemben. Legyen ereje kimondani egy halk, de határozott tagadást, ha a gyermek érdekei messze járnak a szülői ötletektől, és viselje el a személyiségi jogok kifinomult érzékenységének kísérleteit.

Viselje el, hogy a következetesség olykor népszerűtlen, és soha ne terelje tovább a felelőtlen megoldásokat. Emlékezzen iskolaigazgatói múltjára, és legyen szíves őszintén szenvedni, ha nincs optimális megoldás a gyermek vagy tanítója problémájára! Az emberséges és igazságos vezetői hozzáállás alól ebben a szakmában nincs felmentés.

Nehéz szembesülni lehetőségeink határaival, de hálás vagyok azért, hogy nem kellett szánalmas helyzetből kérni egy menekülési útvonalat.

 

Nehezen vállalta ezt a beszélgetést, de azt kérte, hogy a köszönetnek adjunk helyt. Ez kötelező udvariasság?

Ezt a munkát megfelelő segítség, bátorítás és támasz nélkül egy hónapig sem lehet végezni. Személyes segítségem és támaszom az elmúlt évek szakképzési eredményeinek elérésében mindenekelőtt Borkai Zsolt polgármester volt. Köztisztviselőként egyébként ezt az időszakot tartom a legjobb periódusunknak.

Köszönet illeti közvetlen kollégáimat, akik elviselték olykor megszállott törekvéseimet, de hála és köszönet minden intézményünknek is, mert az osztályomra jellemző e-mail őrületből bőségesen részesültek, és kiváló türelemtől tettek bizonyságot tévedéseim esetén is. Köszönöm az érintett szülői kör megértő együttműködését! Révfaluban, Gyárvárosban és Marcalvárosban nagyon sokszor kértünk együttműködést, bizalmat, és úgy gondolom, hogy ezzel soha nem éltünk vissza.

Biztatásul csak arra emlékeztetem az olvasókat: amikor 14 év után elhagytam a Széchenyi főiskolát, az rövidesen egyetemmé vált. Reális tehát a remény arra, hogy most éljük át a győri közoktatás felvirágzásának első napjait.

 

 

Dr. Somogyi Tivadar alpolgármester reagált a hírre

 

Váratlanul ért bennünket Papp András osztályvezető lemondása, de indokait megértjük, hiszen az ember egészsége mindennél fontosabb – így kommentálta az osztályvezető nyugdíjazási kérelmét dr. Somogyi Tivadar, az oktatásért felelős alpolgármester. Hangsúlyozta: az önkormányzat vezetői teljes mértékben elégedettek a munkájával, s köszönettel tartoznak neki azért, hogy a szervezeti átalakításokban, az Audi-iskola megteremtésében, a szakképzési reform előkészítésében és végrehajtásában irányító vezetőként szakszerűen közreműködött. Az osztályvezető utódlásáról szólva az alpolgármester annyit mondott: korai erről beszélni, s mivel nem számítottak Papp András távozására, egyelőre jelöltjük sincs a posztjára.