Pirity Árpád: Itt mindenki csak dicséretet kaphat

Pirity Árpád: Itt mindenki csak dicséretet kaphat

Pirity Árpád első kutyáját Gombócnak hívták. Utcagyőztes, kóbor kutyus volt, az elhagyatott szigeti növényolajgyár kapujában szegődött a főmérnök mellé, akinek akadt még valami dolga odabent. Szomorú idők jártak, a Cereol az utolsó százötven embert is utcára téve, bezárta és bontásra ítélte Győr legrégebbi üzemét. A férfi reggelit is, ebédet is adott a kutyának, s amikor a barátság nagyra nőtt, hazavitte.

Gombócot egy autó gázolta halálra a mákosdűlői silótelepen. Ez volt a martfűi, a hatból egyedül megmaradt magyar olajgyár logisztikai központja, itt tárolták a napraforgót és innen szállították piacra a készterméket. A kutya aznap a gazdit kísérte munkába, a baleset az egész családot megviselte. Megbeszélték, eldöntötték, a Gombóc hagyta űrt csak egy másik Gombóc tudja kitölteni.

 

 

Ő Bruni, aki mint lapunk korábban hírül adta, a magyar csapat tagjaként aranyérmet nyert az IFC luxemburgi agility világbajnokságon. Pirity Árpád mesélte, Gombóc habitusú kutyát keresve talált rá a shetli fajtára, amely kinézetre skót juhász, de kisebb, energikusabb és okosabb. Azt írták róla a szakkönyvek, az agility verhetetlen bajnoka. A családban senki sem tudta, mi fán terem az agility, de a pedigrés kiskutyusba első látásra beleszerettek.

A versenypályán együtt küzd gazda és ebe, így Bruni sportkarrierjének méltatása előtt illendő elmondani Pirity Árpádról, hogy Miskolcon született, s gépész tanulmányai utolsó évében ismerkedett meg egy győri lánnyal, aki magával csábította férjnek. Győrben a műszaki diploma már a hetvenes évek derekán jó ajánlólevélnek számított, a fiatal szakembert elsőször a Rába-gyár, később a családias hangulatot ígérő növényolajgyár szerződtette.

 

 

Pirity Árpád Miskolcon igazolt asztaliteniszező volt, Győrben a vagongyári csónakház hajóira talált rá, sportos kedvtelésként kajakkal járta a Mosoni-Dunát. Az agility későbbi szenvedély, a most kilencéves Bruni kölyökkorában kezdődött. A gazdi szeme egy hirdetésen akadt meg, a Magvassy-sportcsarnok toborzott közönséget agility versenyre, aminek ugye a szakkönyv szerint a shetli a királya. Elment az egész család, kiskutyástól.

 

 

Az agility őshazája Anglia, a nagy kutyakiállítások programjának színesítésére találták ki, a lovas díjugratás mintájára. Az ebek gazdájuk irányításával ugranak, szlalomoznak, kúsznak, világversenyen ma már csak az győzhet, aki hibátlanul és nagyon gyorsan küzdi le a száznyolcvan méter hosszú akadálypályát. Pirity Árpád a sportcsarnok versenyén megismerkedett a likócsi kiképzőpont csapatával, s munkára fogta Brunit. A shetlandi juhász másfél évesen, élete első országos bajnokságán ezüstérmet nyert, Luxemburg előtti legnagyobb sikere egy 2011-es, franciaországi világbajnoki cím, a jumping kategóriában.

 

 

Amikor bezárták a likócsi kutyaiskolát, Pirity Árpád a saját sárási szántóján épített helyette egy másikat. Ez ma a Dunántúl legjobb, legfelszereltebb agility stadionja, a füvet látva az ETO Park kertésze is csak bólintana. Önerős sportról van szó, a birtokot egy tucat kutyabarát, a Győri Agility Csapat tartja fenn. Alapszabály, hogy itt mindenki csak dicséretet kaphat, aki nem hibázik, annak jár a jó szó, a simogatás, a jutalomfalat. A munka önfeledt ugrálás, gazdik és kutyusok csak egymásra figyelnek. Az élet minden perce élvezet.

 

Győr

„Kisdiák korom óta sportolok, huszonévesen Győrbe kerülve a folyókba, a kajakozásba szerettem bele. A város összenőtt a természettel, az ember hajóba ül, és máris a Szigetköz közepén érzi magát. Nagy túrákat teszek a Bakonyban, de azt is kirándulásként élem meg, ha a belvárosban sétálhatok. Már kétszer annyit éltem itt, mint szülővárosomban, Miskolcon, mégis lenyűgöznek a műemlék házak, a barokk sarokerkélyek, a történelmi atmoszféra.”

 

Agility

„Ez a sportág nálunk nincs divatban, talán ezren vagyunk, míg a németek, a svédek, a finnek tízezrével űzik, sokkal jobb körülmények között. A magyar csapat Luxemburgban történelmet csinált, de az agility, ha több figyelmet kapna, testet, lelket karbantartó tömegsport lehetne. Példaként itt vagyunk mi ketten, Brunival. A kutyám több mint kilencéves, én is túl vagyok a hatvanon, két magyar nyugdíjas verte meg a világot egy gyorsaságot, koncentrációt kívánó játékban.”

 

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×