„Reggel még vizsgáztam, pár perc múlva már a hajóban ültem”

„Reggel még vizsgáztam, pár perc múlva már a hajóban ültem”

Magyar evezősként a világ élvonalába tartozni óriási eredmény, olimpiára kijutni pedig egyenesen a csúcs. A győri evezőssport történetében keveseknek sikerült ez. Balogh László, Kormos András,Tóvári Péter, Mirting Gábor és Remsei Mónika szerepelt ötkarikás játékokon, utánuk hosszú szünet következett, amely tizenöt éve tart. Fiatal tehetségek változtathatnak ezen. Szigeti Roland is Tokiót célozta meg.

„Nagyon közel voltunk 2016-ban ahhoz, hogy utazhassunk Rióba, hajszálon múlt, hogy nem jutottunk ki az olimpiára. A 2020-as részvétel elérhetőnek tűnik, bár azt a versenyszámot, amiben próbálkoztunk, már levették a programról, így könnyűsúly helyett normál súlyú négyesben harcolhatunk a kvalifikációs versenyeken, győri fiúkkal egy hajóban. A remek edzőinkkel és a társaimmal, Forrai Dáviddal, Szabó Bencével és Szlovák Rajmunddal jó kis csapatunk van.”

 

Így volt ez régen is, hiszen Roland éppen azért választotta az evezést, mert a csónakházban mindig olyan hangulat uralkodott, amit nagyon élvezett. Idővel az eredmények is jöttek. „Iskolai focival kezdtem, utána egy fél évig próbálkoztam az úszással is, de az nem fogott meg. Az osztálytársaimmal kezdtem el az evezést. Kicsi voltam, vékony, edzettem és örültem, hogy látványosan fejlődök. Gyorsan felfogtam, hogy a munkán múlik az egész. Minél többet raksz bele, annál több jön vissza. Először büszke voltam az országos bajnoki címekre, motivált, hogy magyar válogatottként dobogóra állhatok nemzetközi versenyeken.”

Tavaly Rolandnak olyasmi sikerült, ami ritkaságnak számít bármelyik sportágban. Az országos bajnokságon hat számban indult és mindegyikben nyert. A könnyűsúlyú négyes hajóban pedig aranyérmes lett a sanghaji egyetemi evezős világbajnokságon, ennek köszönhetően bekerült az év legjobb győri sportolói közé. „Szerencsém is volt az ob-n. Úgy jött ki a lépés, hogy én voltam az, aki mind a hat egységben ott volt, és mindenhol nyertünk. Az egyetmi vb-győzelem óriási eredmény, bár hozzá kell tenni, hogy még egy felnőtt világbajnoki cím sem garancia arra, hogy valaki kijut majd az olimpiára, vagy ott jól szerepel.”

 

 

Szigeti Roland társaival együtt a tanulás mellett vált élsportolóvá, jelenleg a Széchenyi István Egyetem hallgatója műszaki menedzser szakon, azt mondja, hogy minden téren helytálljon, leginkább kitartás és logisztika kérdése. „Hajnalban elrúgtuk a hajót a stégtől, edzettünk, reggel vizsgáztam, és pár perccel később újra hajóba ültem, délután tanulás, később megint edzés. Ez nagyjából így megy mindig. Egyéni tanrendem van, az egyetemen pedig mindenki mindenben segít. Szabadidő? Na, az nincs. Itt vagyok a csónakházban, vagy tanulok, vagy pedig alszom. A régi csapattársakkal eljártam focizni, de ettől a sérülésveszély miatt el vagyok tiltva. A biciklizést imádom, az a kiegészítő sport számomra. Egyébként ha már sport, bármi jöhet, pár hete szurkoló lett belőlünk egy meccs idejére. Ott voltunk a magyar–horvát focimeccsen, örök élmény marad a hangulat és a győzelem.”

 

 

Roland eredményeinek köszönhetően ösztöndíjakat nyert el, így a tanulás mellett csak a sportra kell koncentrálnia, bár azt még nem tudja, hogy a jövőben merre vezet az útja. „Szerencsére most nem az köti le a gondolataimat, hogy a tandíjra hogyan spóroljam össze a pénzt. Az persze továbbra is igaz, hogy evezésből megélni nem lehet, de talán ez is az egyik szépsége a dolognak. Mi azért csináljuk, mert ez az életünk, aki itt van velünk, az nem a pénz miatt teszi. Másfél év van a tokiói olimpiáig, én most csak addig látok, aztán kiderül, feláldozok-e mindent még egy olimpiai ciklusra. Előbb-utóbb döntenem kell, vagy a tanulást, civil életet veszem komolyan, abban találok célokat, vagy evezésben akarok a világ élmezőnyébe kerülni.”


Nagy Roland
Fotó: Marcali Gábor

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×