Szabó Kimmel Tamás: „A lázadás bennem is megvan”

Szabó Kimmel Tamás: „A lázadás bennem is megvan”

Jimmy Porter, a fiatal jazz trombitás cukorkás bódéjából biztosítja a megélhetést magának és feleségének Allisonnak, miközben képtelen elfogadni a sorsául jutó középosztálybeli már-már unalmas életet. A túlzó elvárások, a kitörési lehetőség hiánya, de legfőképpen a főszereplőben lappangó düh hatja át a házaspár mindennapjait. Portálunknak – a kedd esti premier előtt – Jimmy karakterét megformáló Szabó Kimmel Tamás adott interjút.

A Dühöngő ifjúság című darabot Győrben, a Vaskakasban mutatjátok be elsőként Znamenák István rendezésében az Orlai Produkciós Irodával. Mit vársz a premiertől?
Várakozás csak azzal kapcsolatban van bennem, hogy a szereppel kapott feladatomat úgy teljesítsem, ahogyan azt kell, vagy jobban. Várom, hogy túl legyünk a bemutató előadáson, mert az mindig stresszesebb. Azt tudni kell, hogy a darab sosem olyan, mint amilyen a premieren, az csupán egy állomás. Nekem általában szükségem van egy évre ahhoz, hogy teljesen beleszokjak, belelazuljak az adott szerepbe.

Melyek azok a lényeges kapcsolati, emberi problémák, amelyeket a Dühöngő ifjúság boncolgat?
Ez egy négyszereplős, roppant kiélezett viszonyrendszerrel bíró darab. Benne a házaspár nagyon rossz kommunikációt folytat: a ki nem beszélt feszültségeiket görgetik tovább, a tüskék pedig bennük maradnak. A lány, Allison úri családból származik, a fiú pedig lázad saját sorsa ellen. A kapcsolatban való elnyomás, illetve a verbális erőszak a fő problémák, amelyekre a darab rámutat. Ez nagyon aktuális, hiszen rengetegen élnek verbálisan bántalmazó párkapcsolatban, még ha nem is akarják ténylegesen felismerni. A Dühöngő ifjúság rávilágít arra, hogy hol kezdődik és hova fajulhat a nem megfelelő kommunikáció két, egymást szerető ember között.

 

Járó Zsuzsa, Szabó Kimmel Tamás és Kovács Patrícia
a Dühöngő ifjúság egyik jelenetében


Jimmy karaktere folyamatosan harcol, dühöng, nem képes az elfogadásra. Mit gondolsz ezzel mennyire tart tükröt a ma emberének? Manapság beletörődünk, vagy inkább küzdünk a sorssal?
Ez mindenképpen emberfüggő. Vannak olyan emberek, akik állandóan harcolnak és vannak olyanok is, akik csak sodródnak az árral. Rengeteg dolog miatt lázadhatunk az életben, de a személyiségünktől függ, hogy küzdünk, megyünk előre, vagy egyszerűen beletörődünk a sorsunkba. Színészként próbálok tudatosan figyelni magamra, elemezni azt, amit csinálok. Fontosnak tartom, hogy tudjak magamról beszélni egy szerepben, hiszen így lehetek csak igazán őszinte és hiteles.

Van olyan tulajdonság, amely hasonlóan jellemez téged és az általad megformált szereplőt? Mennyire érezted nehéznek a karakterrel való azonosulást a próbafolyamat kezdetén?
A lázadás, és az igazságtalansággal való szembefordulás – ahogy Jimmyben is – úgy bennem is megvan, csak nem ennyire szélsőségesen és tömören. Ha azt tapasztalom, hogy igaztalanul bánnak velem, akkor én sem húzom be fülem-farkam, hanem igenis kiállok magamért. Nem volt különösebben nehéz azonosulnom vele, inkább az jelenti számomra a megterhelést, hogy az idegrendszeremet nagyon igénybe veszi ez a dühös karakter. Nehéz volt a monológokat úgy összerakni, hogy mindegyikben kicsit más legyek. A különböző mélységeket – ahonnan az egyes érzelmek, feszültségek felszínre törnek – igyekszem más-más módon megmutatni a nézőknek.

 

Szabó Kimmel Tamás és Kovács Patrícia


Néhány jelenetben láthatjuk Jimmy érzékeny oldalát is. Miért tartod fontosnak, hogy így is megismerhessük ezt a folyton dühös fiút?
A Jimmyből áradó egoizmus, vagy nárcizmus valamilyen korábbi frusztrációt takar. A szüleihez való kötődésében sérülhetett ez a fiú, és egyfolytában csak megerősítésre, szeretetre vágyik, amely hosszútávon lassan felőröli. Ehhez kell egy olyan lány, mint Allison, aki ezt tűri, és ebben a folyton fortyogó vulkánban szeret vele élni. Az érzékenységét azért is fontos megmutatni, mert ennek hiányában egy folyamatosan üvöltő embert látnánk csupán, akit nem lehet megszeretni, vagy akár követni. De ott válik csak izgalmassá a személyisége, amikor az emberi oldala is megvilágításba kerül.

A személyes megfogalmazások fontos szerepet kapnak a darabban. A karaktered által milyen üzenetet közvetítesz a nézők felé?
Nekem az a feladatom – akár egy közvetítőnek – hogy megmutassam, vannak ilyen szélsőséges emberek. Szépen fokozatosan kirajzolódik egy figura, és az a nézőknek jelent majd valamit. Az már rajtuk múlik, hogy a darab kapcsán milyen üzenetet fogalmaznak meg maguknak. Üzeneteket nem tudsz eljátszani, csak különböző helyzeteket és állapotokat tükrözni a színpadról. A Dühöngő ifjúság arra mutat rá, hogy mennyire fontos jól kommunikálnunk egymással.

 

 

Szerző: Horváth-Simon Barbara
Fotó: O. Jakócs Péter

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×