Szájban költő sügércsoda Afrikából: Tropheus

Szájban költő sügércsoda Afrikából: Tropheus

A tropheus sügerek több mint 100 éve ismertek a halbiológiával foglalkozó emberek számára. Nevüket ivadékgondozó viselkedésükről kapták, mivel szájukban gondozzák a kicsinyeiket (tropheus = dajka), és azóta sem sorolták át őket.

A fajok szintjén már több a vitás elem, de igazán pontos besorolásra, a földrajzi variánsok egyértelmű, tudományos igényű szétválogatására, új fajokba sorolására még nem igazán akadt jelentkező. Endemikus halfaj, ami azt jelenti, hogy csak a Tanganyika tóban honos, sehol másutt a világon. Az első tropheus, amit leírtak 1898-ban, a narancsfoltos volt, később kiderült, hogy ebbe a fajba tartozik a legtöbb földrajzi variáns. Annectens, brichardi, mpimbwe viszonylag új változatok, míg a tropheus duboisi a legősibb tropheus faj, aminek a tó keleti és nyugati partvonalán is élnek variánsai, jellemzően ott, ahol nem kell versengenie fiatalabb tropheus fajokkal. A tó minden részén megtalálhatók a tropheusok, a sziklás partszakasz fő lakói, 0,5–3 méter közötti mélységben élnek, kivétel ez alól a polli, ami inkább 4–8 méteres mélységben, és a duboisi, ami a még mélyebb, 5–15 méteres mélységet kedveli. Az élőhelyéből adódóan, az akvárium berendezésénél is ügyelni kell a köves, sok búvóhellyel tarkított medencére, a tiszta, oxigéndús vizet igényli.

Ezektől talán fontosabb a viselkedésük, ami a leginkább megosztja az embereket, a kialakult negatív sztereotípia, miszerint brutálisan agresszív, kezelhetetlen halak, ami viszont két egymástól gyökeresen eltérő tartási alternatívával is cáfolható. Érdemes egy nagy medencében (500–650 liter) tartani, méghozzá körülbelül 30 egyedes csapatban! Bár drága halak, mégis a legjobb módszer, ha nagy csapatban tartjuk, mert így a folyamatos agressziót és egyéb más problémákat is kiküszöbölhetünk! Lehet kisebb medencében, egy hím három nőstény arányban tartani, de alapvetően csapathalak. Lehet körülbelül 10-15 fős csapatban is tartani, de ez még nem is túl sok, de nem is túl kevés, viszont így több gonddal kell majd szembenéznünk, mint egy nagy csapat esetén.

Csak egy színváltozat példányait gondozzuk! Alaposan szűrt, kristálytiszta, bomlástermékmentes és oxigéndús vizet igényelnek! Különösen értelmes sügérfaj. Nem állítjuk, hogy könnyű lenne tropheust tartani, de némi odafigyeléssel és az igényeik betartásával, megadásával sokáig gyönyörködhetünk ebben a különleges és változatos halban, amiből nagyon sokféle variáns él a Tanganyika-tóban. Órákig lehet nézni, hogyan élnek, hogy a társadalmi vitáikat miként rendezik, csatáikat, háborúikat hogyan vívják nap mint nap...

Etetésükre nagyon érzékenyek, kaphatóak a kereskedelemben speciális tropheus-tápok, elsősorban a száraz eleségek közül azokat alkalmazzuk, valamint kaphatóak fagyasztott tropheus-mixek is. A különféle tropheus-mixek összetevőit külön-külön is adagolhatjuk általában. Forrázott zöldséget is kaphatnak, de lehetőleg saját termesztésű legyen, 100 százalékosan vegyszermentes! Szigorúan tilos vörös szúnyoglárvával, tubifexszel etetni, érzékeny bélrendszerük miatt. A természetben is apró rákocskákat, de leginkább algákat és növényi eredetű táplálékokat fogyasztanak. Érdekes, hogy a frissen befogott és akvarizálás alatt lévő egyedek mennyire nem ugranak a spirulinára és más tisztán növényi eleségekre, ezzel ellentétben a halliszt tartalmú eleségekért megőrülnek, még a kevésbé erős, kissé meggyötört egyedek is erőre kapnak tőle. Fontos, hogy változatosan etessük őket, minél többféle száraz eleséggel és időnként fagyasztottal. Az újonnan telepített halakat sose etessük degeszre, eleinte naponta 5-6-szor egészen keveset, majd egyre többet, és ezzel egy időben ritkítva az etetésüket, szoktassuk az eleségekre őket.

Fotó: Nagy Ferenc

Lukács László, Nagy Ferenc

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×