Sziget az iskolapadon - fiatal tehetségek nyomában

Szürke vagy színes - így választja szét a valóságot a 16 éves Keresztes Gyula, akit nemcsak a rajzolás, hanem a fantázia tágas világa, s a japán kultúra is vonz.

A Szombathelyen született Keresztes Gyula tizenegy éve él Győrben szüleivel és öt testvérével együtt. Ötödik osztályban iratkozott át a Forrás Waldorf Iskolába, ahol remekül érzi magát. Ahogyan fogalmaz: a diákok szabad kezet, lehetőséget kapnak a tehetségük felismeréséhez és kibontakoztatásához, a tanárok és diákok kapcsolata pedig sokkal nyíltabb, köteletlenebb, mint bármelyik más iskolában.

 

 

 

- Az iskola nem művészeket képez, hanem olyan embereket, akik sokoldalúan gondolkodnak, pontosan, de eredetien látják a világot - fogalmazza meg a Waldorf törekvéseit Kurcsis László grafikusművész, az intézmény rajztanára.

 

A jelenleg tizedik osztályos Gyula kedvenc tantárgya a történelem, az irodalom, a földrajz, az angol nyelv - és mindenekelőtt a rajz. Nemcsak humán tantárgyakból ér el szép eredményeket, ugyanis matematikából is jó tanuló, de kétségtelenül kevésbé érdekli, mint az előbb felsorolt tárgyak bármelyike.

 

Keresztes Gyula az iskolában elsősorban a rajztehetségével tűnt ki.

 

- Nagyon kreatív fiú, aki több technikát is alkalmaz egy-egy rajzolás során, és mindig szokatlan megoldásokat keres – mondja róla Kurcsis László rajztanár, grafikusművész. - Gyula meghatározó személyiség az iskolában is, nyitott, érdeklődő fiatalember.

 

 

 

- A rajzkészségemet nem készen kaptam, hanem kialakult- magyarázza Gyula.- Az iskolában általában megmondják, hogy milyen témáról rajzoljunk. Ha nem jön az inspiráció, akkor csak vonalakat rajzolgatok, és lesz talán belőle valami. Többnyire azonban meglátom a témában az elindulási pontot. A számítógépes rajzlehetőségeket nem nagyon használom. A saját munkámnak azt érzem, amit én csinálok a saját kezemmel.

 

 

- Kurcsis László tanári tapasztalata szerint az iskolában a diákok mindig összefirkálják a padokat.

- Gondoltunk, ha már ott is meg akarják mutatni képzelőerejüket, akkor csinálják meg olyannak, amilyennek szeretnék – meséli a garfikusművész. - Lehetőséget kaptak arra, hogy lefessék a saját padjukat. Gyula egy szigetet festett rá.

 

 

 

 

Gyula azt mondja, a hangulata nem befolyásolja a rajzait. Leginkább a környezet szabja meg, hogy mit rajzol. Az iskolában az adott feladatot vagy tájképeket, otthon pedig a japán mesékből az anime figurákat rajzolja meg.

 

 

Alkotásai közül a legbüszkébb egy koponyát ábrázoló képre. Számára az a legfontosabb, hogy saját maga legyen megelégedve az adott rajzzal. Egy negatív vélemény nem tudja lelombozni.

 

- Senkinek és mindenkinek a véleménye számít nekem- fogalmaz talányosan. Példaképe nincs, nem követ sem egy művészt, sem egy irányzatot.

 

 

 

Rajzaiban megmutatkozik, milyennek is látja a világot. Szerinte vannak színes és szürke helyek a Földön. Néha szürkének látja például a város egyhangú részeit, színesnek pedig Erdély hegyeit.

 

Még nem tudja, hogy mit kezd a rajztehetséggel. Fél évvel ezelőtt gondolta ki, hogy a japán nyelvben és kultúrában mélyül el.

 

- Mindenképpen olyan egyetemre fogok jelentkezni, ahol van japán szak - beszél terveiről a 16 éves fiú.

 

 

 

S hogy miért éppen a japán a kiválasztott nyelv és kultúra?

 

- Angolul már jól tudok, nyáron csinálom meg a nyelvvizsgát. Érdekel a japán kultúra, a táj, az ott épült házak, a mesék, a képregények. Szeretnék az egyetemi évek alatt vagy utána kimenni Japánba, akár egy évre is. Otthon legtöbbször japán animéket rajzolok, már egy képregényt és készítettem.

 

Leginkább fantázia műfajú könyveket olvas. Több alaptörténet megfogalmazódott benne, amit akár papírra is vetne, de nem rajz, hanem írás formájában.

 

- Gondolkodtam már azon, hogy könyvet is írok. Annak a világát ugyanis én magam építeném fel, én irányítanám a mágikus szereplő sorsát - mesél ötletéről.

 

A jövőjével kapcsolatban Gyula még annyit mond: szívesen lenne rajztanár, s a rajzaiból kiállítást is szervezne.

 

Addig azonban még valószínűleg sokat változik szemléletében, s rajzaiban a világ szürke és színes részeinek aránya.

 

 

Névjegy:

 

Született: Szombathely, 1995. november 19.

 

Kedvenc helye Győrben: Rába part

Kedvenc étel: nincs

Kedvenc film: Tökéletes trükk

Kedvenc együttes: nehéz kiválasztani

Kedvenc könyv: Diablo: A vér szava

 

 

Kovács Veronika

Fotó: Kovács Veronika, Marcali Gábor

 

A fiatal tehetségek nyomában című sorozatunk eddigi részeit IDE KATTINTVA olvashatják.