Trendhagyó nagykövetek

Trendhagyó nagykövetek

Győrben is „feleltette” a közönséget Petőfi Sándorból vagy Arany Jánosból a Kávészünet a fröccsnapokon.

A zenekar tagjait, Popovics Györgyöt és Németh Ferencet „a kultúra fiatal nagyköveteiként” emlegetik, hiszen megzenésítéseikkel azokhoz is közelebb viszik a versek élményét, akik nem forgatnak ilyen köteteket. A fiatalok „küldetése” a középiskolai kollégiumból indult 2005 tavaszán, ahol szobatársakként versek olvasgatása közben egyszer csak elkezdtek zenélni.

 

Két tizenéves fiú ül a kollégium könyvtárában és verseket olvasgatnak – ez a kép szinte már oximoronnak számít, legalábbis „trendhagyónak”Mi fogott meg titeket a versekben?

 

Gyuri: Spontán indíttatás volt, hogy összekapcsoltuk a verseket a zenével, egy véletlen műveként. Kezdetben hobbinak tekintettük, de évről évre komolyabbá vált, a Csillag születikben való szereplésünk volt számunkra a vízválasztó. A zene, amit játszunk, egy kávé mellett nagyon jó hangulatot adhat, egy zenekarral vagy egy orchestra megszólalásban pedig egyúttal fel is üdíti az embert. Azon vagyunk, hogy ebben a stílusban nagyobb fesztiválokon, rendezvényeken – ahogy Győrben is – részt vegyünk és táncoljanak az emberek a versekre, melyekkel olyan érzelmi és gondolkodásmódbeli hatást lehet elérni, amilyet semmi mással. Nem szabad, hogy ez az élmény kimaradjon vagy háttérbe szoruljon a mostani fiatalság számára.

 

Feri: Magyarországon nem jellemző, hogy a kultúra és a szórakozás keveredjen, pedig szerintünk az embereknek igénye van a kultúrára, csak nincs ideje mindenkinek a versesköteteket nyitogatni. A CD-nket az autóban is hallgathatják például, a leg - újabb albumunkhoz viszont a weboldalunkon ingyenesen hozzájuthatnak.

 

 

A szórakoztatás mellett nevelő célzattal is zenéltek az ifjúságnak a „Trendhagyó irodalom - órákon”. A koncerten említettétek, vannak, akik az Anyám tyúkját József Attilának tulajdonítják. Hogy állnak a fiatalok az irodalomhoz?

 

Gyuri: Általánosságban elmondható, a trendhagyó irodalomórákon a tinédzserek passzívabbak, de utána az interneten megered a nyelvük, nagyon jó visszajelzéseket kapunk. Az általános iskolások vagy az óvodások igazán aktívak, amellett, hogy nehéz lekötni őket, élvezik a trendhagyó irodalomóráinkat. Az egyetemisták, főiskolások érdeklődnek a versek és a zenénk iránt. Sajnos az ember nem mindent tud, a gyerekeknél is előfordul, hogy bemondanak ilyesmit, hogy József Attila írta az Anyám tyúkját.

 

Feri: Ezek inkább vicces történetek, mindig örülünk, ha újdonságot adhatunk át. Az irodalomóráink lényege, hogy informatívak legyenek, de közben jól szórakozzanak a gyerekek, fiatalok. Előfordul, hogy egy-egy tinédzser úgy érkezik a fellépésünkre, hogy fülhallgatót tesz a fülébe. A második, harmadik számra általában kiveszik és elkezdenek figyelni, esetleg még énekelni is.

 

 

A verstanulást is segítitek a dalaitokkal, erről egy esettanulmány is készült.

 

Gyuri: Minden iskolában igyekszünk egy felmérést végezni azért, hogy bizonyítsuk, megzenésítve sokkal könnyebb és gyorsabb verset tanulni. Az órán erre példát is veszünk, Petőfi Sándor Füstbe ment tervét megtanuljuk soronként, aztán elénekeljük közösen. Az órán kapnak a diákok tőlünk egy verset, a tanárok pedig számon kérik tőlük. Mivel minden iskolában van az év folyamán verstanulásból felelet, így ezt a két átlagot össze tudjuk vetni. Eddig 100 százalékos a siker. Körülbelül 10-15 ezer diákhoz sikerült ezt a programot eljuttatni a múlt tanévben, Győrben is jártunk már. Célunk, hogy Magyarország összes iskolájába elmenjünk.

 

 

Több kortárs költő versét is megzenésítettétek, például Kányádi Sándor, Varró Dániel vagy Karafiáth Orsolya egy-egy szerzeményét. Kaptatok tőlük visszajelzést?

 

Gyuri:  Igen, Varró Dániel például a klubestünkön is részt vett. Egyik vers megzenésítésével sem volt probléma, úgy hisszük, tetszik a szerzőknek, amit csinálunk. Igyekszünk mindig a versek hangulatát visszaadni, szerintem ezt ők is érzik.

 

 

Kányádi Békabúcsúztatója szerintem különösen jól sikerült, de ha nem a kortársakat nézzük, például a Tiszta szívvel megzenésítésében nem érzem a szövegnek megfelelő indulatot, keserűséget, sokkal inkább kedvességet, lágyságot. Mintha mosolyogna a hangod...

 

Feri: Igen, erről már mi is beszéltünk. Igyekszünk a mondanivaló súlyát visszaadni, de ez nem valósulhat meg minden műfaj esetében tökéletesen. De például a klubestjeink egyikén Dorogi Petivel (az Intim Torna Illegál frontembere – a szerk.) közösen adtuk elő József Attila versét durvább megszólalásban.

 

Gyuri: Ha rekedtesebben, keményebben énekelném, akkor valószínűleg nem éreznéd így, az viszont tőlem távol állna.

 

 

A versek, amiket feldolgoztok, „örök darabok”, viszont zenészként, együttesként fennmaradni ma óriási feladat a „celebmalom” mellett. Milyen jövőt jósoltok magatoknak?

 

Gyuri: Az út, amit választottunk, biztosan nem lesz egyszerű, de érzem, és azon is vagyunk, hogy ez működjön. Tudom, hogy menni fog! Egyre több helyen fognak minket megismerni. Lassú víz partot mos!

 

Feri: Nem vagyunk azok, akik a trendeknek élnek, nem a divathullámokat akarjuk meglovagolni. A versek minden korosztálynak szólnak és minden környezetben megállják a helyüket, ezért is dolgozzuk fel mi ilyen újszerű stílusban azon túl, hogy imádjuk őket mindketten. Igyekszünk rászolgálni „a kultúra fiatal nagykövetei” címre sok munkával és az irodalom melletti elkötelezettségünkkel.

 

 

 

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×