Urbánus lélek selyemre festve

Urbánus lélek selyemre festve

Csurák Erzsébet festőművész, a Magyar Alkotók Országos Egyesületének tagja, a győri kulturális élet egyik programszervezője januárban újabb kiállítással örvendezteti meg rajongóit. Az alkotóművészt műtermében kerestük fel, hogy megtudjuk, hogyan készül az újabb bemutatkozásra.

Kisgyermekként mi volt az álmod, mi leszel, ha nagy leszel?

Boltos, majd divattervező szerettem volna lenni, de mint minden kisgyerek, én is rajzolással próbáltam kifejezni önmagam. Kazincbarcikán gyerekeskedtem, ahol komoly képzőművészeti élet zajlott a ’70-es években. Művelődési házakban nőttem fel, oda jártam rajzolni és rengeteg díjat kaptam. Gimnáziumba kerültem, mellette továbbra is szorgalmasan rajzoltam, Ásztay Csaba és Szerdahelyi Sándor voltak a mestereim. Érettségi után azonban nem jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, ugyanis hihetetlenül nehéz volt bejutni. A nyíregyházi főiskolán végeztem el a rajz, földrajz szakot. Missziós, megszállott tanáraim voltak, nagyon sokat tanultam tőlük. 1982-ben Győrbe jöttem, de akkoriban még csak magamnak rajzolgattam, grafikákat készítettem.

Hol és mikor találkoztál először a selyemfestéssel?

Amíg el nem mentem Bécsbe 1992-ben selyemfestészetet tanulni, addig semmit nem tudtam róla. Később kiderült, hazánkban a '60-as évekig zajlott képzés az iparművészeti főiskolán, akkoriban komoly kultúrája volt e művészeti ágnak, korábban még selyemhernyó-tenyésztés is folyt a háttér megteremtéséhez. A ’90-es évek elején Bécsben nagyon sok művész foglalkozott selyemfestéssel, minden hozzávalót be lehetett szerezni és különböző kurzusokon, több szinten lehetett tanulni.

 

Mi tetszett meg ebben a műfajban?

Nem tudom megmondani, csak tudtam, hogy ez engem érdekel, ezzel akarok foglalkozni. Onnantól kezdve tudatosan kezdtem keresni a lehetőséget, kimentem tanulni Németországba, Dániába, de jobbára autodidakta módon fejlesztettem magam.

Miben más selyemre festeni, mint az egyéb, megszokott anyagokra?

Teljesen sajátos technikát igénylő művészet. A különféle technikákat itt is lehet mixelni, de például lealapozni nem érdemes a selymet, mert akkor „meggyilkolnám” az anyagot. Ebben a festési technikában az a gyönyörű, hogy a festék szabadon futhat az anyagon. Én most már azon a szinten vagyok, hogy nekem úgy fut rajta a festék, ahogy én akarom, de ehhez rengeteg idő, kísérlet és gyakorlás kellett.

 

Milyen témákat festesz selyemre?

Számomra a legfontosabb anyag a selyem, ezen tudom leginkább kifejezni gondolataimat. Eleinte nagyméretű kendőket kezdtem festeni, majd alaptechnikákkal dolgoztam. Mindazt, ami engem érdekel a világból, a vizuális formanyelv használatával jelenítem meg a selymen, a különféle technikák felhasználásával. Ösztönös alkotó vagyok, nem papíron, előre elgondolt szándékkal dolgozok. 1998-ban egy tragédia miatt abbahagytam a festést, hosszú évekre eltemetődött bennem. Aztán úgy alakult az életem, hogy 2010-ben újra alkotni kezdtem. Az utazási élményeimet, a szimbolikus nőiségemet, a megélt életem sűrítményét festem meg.

 

Négy év után újra Győrben mutatod meg alkotásaidat. Mivel készülsz?

Másfél éve keményen dolgozok, hogy új alkotásokkal kápráztassam el a közönséget. A kiállításom címe: Elsősorban selymek. Ez azt jelenti, hogy nem csak selyemképek lesznek, hanem más hordozókon, a vásznon, a papíron is meg kívánom mutatni azt a világot, gondolkodásmódot, utat, ahol most tartok. Ezek kísérleti képek, de jó kísérletek.

Urbánus lélek vagyok, így ezúttal ezt a tematikát követi majd a tárlat. Az utóbbi időben foglalkoztatnak a városképek, az art deco, a geometrikus világok, figyelem a homlokzatokat. Inspirált New York, Ingolstadt, Bali, Firenze és Győr építészete, ami visszaköszön munkáimon is.

Amikor nem festesz, vagy nem rendezvényt szervezel, mivel foglalkozol?

A festészet egyrészt munka, másrészt kegyelmi állapot. Az életem nagy részét most ez teszi ki, de szeretek utazni, szeretem a magyar kortárs képzőművészetet, a jazzt is. Másfél éve szervezek jazz-klubot a Rómer Házban, elmondhatom, hogy mára kialakult a győri jazz-élet. Nagy öröm ért, fél éve nagymama lettem, megpróbálok minél több időt a kis Leóval tölteni. Sűrű időszak áll előttem, az év első felében a győri tárlat mellett Dunaszerdahelyen, Mosonmagyaróváron és Sárospatakon is lesz önálló kiállításom.

 

Az Elsősorban selymek című kiállítás január 24-én 17 órakor nyílik a Magyar Ispitában, és március 3-ig látogatható, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között.

 

Szerző: Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×