Víziók és valóság a Belvárosban

Víziók és valóság a Belvárosban

Milyen nagyra törő építészeti tervek születtek a 20. század során a győri belvárosba, és ezekből mi valósult meg - erről beszélt Hartmann Gergely építész az Életünk utcái, terei című helytörténeti előadás-sorozatban szerdán a Kisfaludy Károly Könyvtárban.

 

Többféle víziót is felvázolt az előadó arról, hogy milyen nagy léptékű terveket kívántak megvalósítani az építészek a győri Belvárosban. A város arculatát máig meghatározza a 19. századi nagy építési lendület, ekkor készült el például a városháza, a főreáliskola, a törvényhozás épülete és a vasútállomás. Aztán legközelebb a két világháború között, 1929-ben írtak ki városrendezési tervpályázatot. Ekkor többek mellett olyan ötletek születtek mint vásárcsarnokot építeni a Dunakapu térre, vagy a Dunaparti-sétány kialakítása, a hídfők rendezése és műemléki helyreállítások. Ezeket az terveket azonban a gazdasági válság és a II. világháború eltörölte.

Az új 100 000 lakosú Győr városközpontjának terve az áthelyezendő vasút helyén. (Tér és Forma, 1947.)

A háborút követően az újjáépítés kapcsán már szabadon lehetett álmodni – mesélte az építész. Ekkor készített Lakatos Kálmán terveket arra, hogy a vasutat délre helyezik Nádorvárosba, és a felszabaduló területen 4-5 szintes házakat építenek üzletekkel. E helyett azonban a Szent István út északi oldalának beépítése kezdődött el az 50-es 60-as években lakóházakkal, majd a Vízügyi-palota és a megyeháza megépítésével. A koraújkori Belváros szélén sorakozva épült fel a színház, a Hungárai tömb, a Skála és a Centrum épülete.

 

A Szent István út a 70-es években (Fátay képeskönyv)

 

A 80-as években jött az újabb változás, ekkor már nem nagy épületekben, sugárutakban gondolkoztak a tervezők, hanem például gyalogosbaráttá vált a Belváros és elkezdődött a foghíjak beépítése. Aczél Gábor, Winkler Gábor, Foltányi Miklós és munkatársaik tervei alapján kezdődött meg a Belváros rendezése, sorra nyitották meg a belső udvarokat, például a Bécsi udvart, a Vasudvart, beépítették a Kazinczy u 5-7-9 számú tömböt, és elkészült a Káptalandombon a Rába Hotel Konferencia. Ezek a megvalósult tervek tükrözik a belvárosi hangulatot, de az adott korszak építészeti sajátosságait is magukon viselik – emelte ki Hartmann Gergely.

 

A győri színház építése 1975 (Forrás:Győri Terv)

A belvárosi tízemeletes panelházak létjogosultsága is szóba került. Kiderült, az eredeti tervek szerint a 60-as évek végén az egyetemi beruházáshoz kapcsolódóan Révfaluban, a Duna-parton épültek volna professzori, tanári lakások, de végül ezt a belvárosi területet jelölték ki lakásépítésre. Tíz éven keresztül folyt a harc, hogy ne panelból épüljenek az épületek, 1968 után azonban beindult a házgyár, a panelgyártás és a megtérülést figyelembe véve ebből vállalta a GYÁÉV az építést. Azt is szerették volna az építészek elérni, hogy legalább ne tízemeletesek épüljenek, de ezt tudták keresztülvinni, viszont született két kompromisszumos megoldás. Az egyik, hogy a panelok alja kerámiaburkolatot kapott, padokat helyeztek ki rájuk és néhány üzletet is kialakítottak a földszinten.

A Rába MVG káptalandombi konferenciaközpont és hotel épülete 1985 k. (ismeretlen fotós)

 

Kis dolognak hangzik, de nagy küzdelmek árán sikerült elérni – mondja a szakember. A másik, hogy cserébe a GYÁÉV a Pálffy utca északi oldalát hagyományos építési móddal, négy emeletes házakkal építette fel a 80-as években, valamint ekkor újították fel a Liszt Ferenc úti Zichy-palotát és a szomszédos műemlék épületeket is. A panelos építkezés hozadéka volt továbbá, hogy korszerűsíteni lehetett a belváros elavult infrastrukturális hálózatát – tájékoztatott Hartmann Gergely építész.

 

Földvári Gabriella

Nyitó kkép: Régi Győr

 

Tovább a gyorplusz.hu-ra
×