Tökéletesítették a Hyundai i30-ast. A frissítéssel mindent részletet kicsit fejlesztettek, mégis a bevált egész maradt ugyanolyan kívánatos. A kombi verziót teszteltük dízelmotorral, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Eddig is az egyik legszebb kompakt kategóriás modell volt a piacon a Hyundai i30-as. Kombija tetemes mennyiségű holmit képes elnyelni, mégsem látszik rajta komoly hízás az ötajtóshoz képest. A finomított formai részletek ismét lendületbe hozták a kocsit. A márkatársaitól örökölt hűtőrács komolyabb, és nagyobb, mint az elődön. Ledes menetfény és a hátsó lámpák módosított sziluettje növelik a friss hatást. Már-már i40-esnek nézné az avatatlan szem, ha nem tudnánk, hogy annak a puttonyos verziója sokkal nyúlánkabb – mégiscsak középkategóriás. Az oldallemezeken továbbra is az első lámpák ívében folytatódó derék, erőtől duzzadó első sárvédők a leglátványosabbak. Ennél a verziónál tovább tud húzódni az erősen emelkedő övvonal és a lemezél magasan a hátsó kerekek fölé nyúlik.
A beltér nagyvonalú helykínálata mellett szolgáltatásaival is kényeztet. Tesztautónk ugyan egy közepes felszereltségű modell volt, mégis minden szükséges tétel belekerült. A manuális klíma kezelés egyszerű, és a középkonzol így sem tűnt sivárnak, ráadásul a rádió már vezeték nélkül kommunikált az okostelefonommal. A bőrrel borított kormányra is került néhány funkciógomb, amikkel a hifit, a telefont, a fedélzeti számítógépet és a sebesség tartó-, határoló automatikát lehet kezelni. A tapintható és látható felületek egyaránt szépek, minőségiek, a berendezés harmonikus. Elöl-hátul kellemes a térérzet és a számok is azt támasztják alá, hogy a csomagtér korrekt méretű, alaphelyzetben 528 literes (bővítve több, mint 1600).
Az opciós lista is hosszú, hiszen óriási panoráma üvegtetőt, tolatókamerát és akár motorosan állítható vezetőülést is rendelhetünk. Az alapfelszereltség része az állítható érzékenységű kormányszervó, ami parkoláskor segít a manőverezésben, míg sportos vezetéshez közvetlenebb irányítást társít ha átkapcsoljuk sport állásba. Kényelmes üléseit a középső könyöktámasszal kiegészítve tökéletes komfortban utazhatunk, amit csak fokoz, hogy két 12 voltos, egy USB és egy iPod csatlakozót is kapunk a műszerfalra – így bármilyen saját zenénket a fedélzeti audió rendszeren élvezhetünk.
A műszerfal kékes világítással, jól leolvasható tipográfiával tárul elénk a mély, ezüst keretes csövekből. Elsőre arra gondolhatunk, hogy egy sportos modellben ülünk. Pedig a kipróbált i30-as egy 1,6 literes, közös nyomócsöves, takarékos turbódízel erőforrást kapott. A visszafogott katalógus teljesítmény (110 LE) és a gázolajos üzem ellenére meglepetést okozott a kombi. Indítás után ugyan jelezte hangjával eredetét, de az elindulást követően már csendesen és kiegyensúlyozottan teljesített, hála a nyomatékosságnak (280 Nm). Szinte turbólyuk nélkül, kellő dinamikával mozgatta az üresen 1,3 tonnás autót. Kérdés, hogy mit tud a 136 lóerős változat, mikor ez is tökéletes utazóautóvá tette a Hyundait. Városban nyugodt stílusban, országúton dinamikusan lehet vele hajtani, a hatodik, hosszú fokozatban pedig a fogyasztása is nagyon barátságos. A váltó minden helyzetben ideális társ, sok gyártó tanulhatna a koreaiaktól ezen a téren.
Van persze több motor variáns: 1,4 és 1,6 literes benzines (100, 120 és 135 LE), és 1,4-es belépő dízel 90 lóerővel. Viszont a tesztautónk összeállítása a leginkább ajánlott verzió. És az ár-érték aránya is az egyik legjobb, hiszen már alig 5,6 millió Ft-ért megvásárolható. A belépő modell már 4,15 millió Forint alatti áron megrendelhető, és a csúcsmodell sem több, mint 6,8 millió forint. Ezzel a közvetlen konkurensek alá sikerült pozícionálni a kompakt kocsit. Ha arra gondolunk, hogy 5 év kilométer korlátozás nélküli garanciával, japános minőséget kapunk európai dizájnnal ennyiért, akkor nem érdemes sokat gondolkodnia sem a nagycsaládosoknak, sem sok csomaggal országjároknak.
Szöveg és fotó: Nagy Viktor