Közeledik a húsvét, igaz, kicsit másképpen fog telni az idén.

A koronavírus-járvány miatt más lesz az idei húsvét, mint ahogy eddig ünnepelni szoktunk, de a külső és belső megtisztulásra lehetőségünk van. Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató a még élő hagyományok mellett a népi kultúránkban található „túlélési lehetőségekről” is beszélt.

A korábbi évszázadokban a nehéz helyzetekre a népi kultúrában a hagyományokra épülő alternatív megoldások, „túlélési stratégiák” voltak, amelyek ma is alkalmazhatóak. Gondolhatunk itt a gazdag népi természetismeretre (pl.: gyógynövényekre, csillagok segítségével való tájékozódásra) vagy a rítusok pozitív erejére, a gyász feldolgozására. Fizikai túlélést segítette, hogy tudták, hogyan kell szükség esetén lázat csillapítani pityókával, vizet nyerni a növényekből, tüzet gyújtani taplóval. A kiszolgáltatottság érzését űzte el a sok ismert régi tartósítási eljárás alkalmazása.

Tudták azt is, hogy néha meg kell pihenni, el kell csendesedni, amit segítettek a szokások pl. adventkor vagy húsvétkor. A húsvéti ünnepkörre jellemző a magunkba nézés, a bűnbánat, a böjt, a lelki rendrakás. De kívül éppúgy rendet tettek, mint a lélekben, hiszen a tavaszi nagytakarítás is ekkor volt. Tisztították a házukat, a környezetüket, (fertőtlenítés, meszelés, árkok, kutak kitisztítása).

Az előrelátó gondolkodás, a jövő iránti felelősség is megjelenik a népi hagyományokban.

Belenevelődtek a „környezetvédelembe”, természetes és újrahasznosítható anyagokat használtak. Elődeink előreterveztek, az élelemnek nyárig ki kell tartania, ezért a böjtnek nemcsak vallási oka volt. Tisztelték, szimbiózisban éltek a természettel, együtt lélegeztek vele, ha született gyermek, akkor fát ültettek neki, hogy együtt növekedjenek. A negyven napos böjtöt szigorúan tartották, úgy ahogy a természet is tavasszal újra éled, zöldell, az emberek teste is fellélegzett, megtisztult a friss zöldségek által.

Közösségben éltek, kalákába segítették egymást, bármi munka adódott. „Modern kalákaként említhető, ahogy most az időseknek visszük az ételt vagy a gyógyszereket” – sorolja a néprajzkutató hozzátéve, hogy évszázadokig az együtt gondolkodás, a közös segítség adta a népi kultúra erejét. Most a közösségi oldalakon tudunk kapcsolatot tartani, beszélgetni vagy akár együtt imádkozni. „Bajban ismerni meg egymást”- mondja a szólás. A közösség, a szeretet ereje megmutatja magát a járvány idején is. Minden rossznak van pozitív hozadéka is, most a nagymamák az interneten keresztül tanítják a gyermekeket a sütésre. Bár a böjt idején csak lányoknak volt megengedett a tánc, most az otthonmaradás könnyebb elviselését segítik, amikor néptáncosok kalotaszegi legényest járnak, amellyel nemcsak komoly táncbéli tudást mutatnak, de a feszültséget is levezetik a táncolók.

 „A folklór „szükség” műfaj is, hiszen ha gond van, az emberek rögtön a népi kultúra felé fordultak. Ahogy korábban a diktatúra idején is politika viccek, most humoros képek, viccek, anekdoták jelennek meg a vírusról. Ez is túlélési stratégia, hiszen ha kinevetjük a félelem tárgyát, a borzalom perceit megszépítjük, már nem tűnik olyan veszélyesnek” – folytatta a stratégiák értelmezését Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató.

A népdal, az éneklés is feszültségoldási technika, a magyar ember örömében és bánatában is mindig énekelt.

A fájdalmat hol keservesbe, bujdosó énekbe, hol balladában énekelte ki. Most „ragály” idején is szép példákat láthatunk arra, hogy buzdítanak éneklésre, zenélésre híres vagy hétköznapi emberek. A mese ugyanúgy vigasztal, segít, mint az ének, egyben reményt is ad pozitív kicsengése miatt. Meséljünk családtagjaiknak vagy ahogy színészeink, művészeink teszik az interneten keresztül.

„A nagyhetet szomorú vagy fájdalmas hétnek is nevezték, ez a hét duplán szomorú. Gondoljunk az elhunytakra, a betegekre, a kétségbeesettekre és gyújtsunk gyertyát értük” – mondta a néprajzkutató. Nagypénteket hosszú napnak is hívták, Csornán és Écsen régen ilyenkor meglátogatták a lányos házakat a legények és egy fekete szalagot kötöttek a lányos ház udvarán lévő fára a gyász jeleként. Az asszonyok feketébe öltöztek, imádkoztak, kívül-belül jelezték a nagypéntek fájdalmát. Csodás formába öltve jelenik meg ez az Ómagyar Mária-siralomban: „keservekkel kínzatol, vasszegekkel veretel…”. Bálint Sándor jegyezte le, nagypénteken Kajáron az asszonyok kimentek a kereszthez, imádkoztak és meg is mosakodtak a patakban az Úr Jézus emlékezetére. Nem véletlen, hiszen a húsvéti ünnepkörben két fontos őselem jelen van: a víz és a tűz, ami megtisztít bennünket. Nagypénteken kioltják a tűzet, ahogy Jézus élete is kihunyt. Nagyszombaton a feltámadási körmenet után a régi technikával a tűz újraéled, amelyről a húsvéti gyertyát gyújtják meg.

Húsvétvasárnapi szokás az ételszentelés, amikor kalácsot, sonkát, tojást vittek a templomba szentelésre.

A népi hiedelem szerint a megszentelt étel különleges erőt, egészséget ad, de ezt jelentés hordozza az étkezések előtt és után mondott áldás is.

A szakrális hagyományokat mindig vidámság zárta, ilyen volt a húsvéthétfői locsolás katartikus rítusa, amely a „jövendőbeli anyát”, a virágszál öntözését jelentette. A hajadon lányt a virágszálhoz hasonlították, és a legények az életet és a tisztulást adó vízzel locsolták őket. Vannak vidékek, ahol jelképesen korbácsolnak, Fejér megyében „megsibálják” a lányokat, hogy a gonosz, a betegség távozzon el belőlük. Azt gondolták, hogy ördög nem bírja a fájdalmat, és ezért elhagyja azt, akibe beleköltözött.

Idén a szakrális rítusaink, együttléteink elmaradnak, de ez az ünnep több időt ad egyéni elmélkedésre, áhítatra, újratervezésre. Próbáljuk meg ebben a helyzetben a pozitív dolgokat a hagyományokból is átvenni és méltó módon ünnepelni. „Törökök húsvétján érjen el bennünket a baj! Vagyis soha” – idézett egy közmondást Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató és megtoldotta egy jó kívánsággal is: „Kapjanak a lányok szép locsolóverseket, de SMS-ben, fessenek otthon együtt piros tojásokat, bár a locsolás most elmarad, de a hagyományainkat nem feledjük, őrizzük, dédelgessük őket most gondolatban és a lelkünkben. Várjuk reménnyel a bajok, a fájdalmak elmúlását, várjuk Krisztus Urunk és a húsvéti rítusaink újraéledését, feltámadását.” Ahogy Pál Apostol mondta: „Lelkünk szilárd biztos horgonya a remény.”

Televíziós szerkesztő: Pulai Sarolta
Szerző: Szabó Csilla