Közel lehetetlen helyzetbe kerültek a győri Széchenyi István Egyetem hallgatói csapatai a koronavírus miatt: a korlátozások következtében nem tudnak a campuson lévő műhelyeikben dolgozni. De vajon lehet-e így autót, motort, kenut építeni? A négy gárda négy különböző választ adott erre a kérdésre, ám egy dologban megegyeztek: hiába maradnak el a nyári versenyek, nem ülnek a babérjaikon; ha kell, otthonról is, távolról is, de haladnak tovább.

A csapatok közül elsőként az Arrabona Racing Team kapcsolt járványüzemmódba. Miután azon a bizonyos csütörtöki napon megkapták a 4. számú rektori-kancellári körlevelet, világossá vált számukra, hogy a campusra egy ideig nem mehetnek be. Így hát mentették, ami menthető: mindent hazavittek, amit csak lehet.

„A műhelyünk eszköztára az ország különböző pontjaira került” – tájékoztatott Gudra Gábriel csapatvezető. „Minden alkatrészt és szerszámot, ami szükséges az autó megépítéséhez, átvittünk az egyik csapattársunk garázsába, Győrszentivánra. Jelenleg ez afféle raktárként funkcionál, így ha kell bármi, oda tudunk menni érte” – mondta Gábriel, kitérve arra is, hogy a laminálóeszközök és a hozzájuk tartozó aerodinamikai elemek Mezőberénybe, míg a kábelkötegek és nyomtatott áramkörök Tatabánya mellé kerültek. „Csak a nélkülözhetetlen dolgokat hoztuk el, amikre mindenképpen szükségünk van” – tette hozzá.

Gábriel portálunknak úgy nyilatkozott, mindenképpen meg szeretnék építeni az ART_07-et.

„Így, hogy mindenki otthon van, elég nehéz a helyzetünk, de nem hagyjuk abba a munkát. A laminálás nagyját egyedül is el tudja végezni otthon egy csapattársunk, csak nem pár hétig fog tartani, mint általában szokott, hanem akár két-három hónapig. A kábelkötegelésnél hasonló a helyzet” – részletezte a csapatvezető.

Ennek a működésnek azonban korlátai is vannak, hiszen a végső összeszerelést nem lehet megcsinálni egy családi ház udvarán. Oda már szükség van egy nagyobb műhelyre, különböző eszközökre és legalább négy-öt emberre. A csapatnak azonban erre is van egy forgatókönyve.

„Ha nem tudunk visszamenni az egyetemre májusban vagy júniusban, akkor szóba jöhet az a lehetőség is, hogy az egyik támogatónk helyiségében állítjuk lábra a kocsit. Abban bízunk, hogy mérséklődnek a korlátozások, stabilizálódik a helyzet és a legkésőbb nyár közepén készen leszünk, így a tervezett tesztek egy részét is meg tudjuk csinálni. Aztán ha szeptemberben visszatérünk az egyetemre, a tapasztalatok birtokában el tudjuk majd kezdeni az új fejlesztési ciklust” – vázolta fel a jövőt a Gábriel.

SZEngine: „Ha kell, valamelyikünk garázsában szereljük össze a motort”

„Megálltak az új motorunk összeszerelési munkálatai” – kezdett bele a helyzetértékelésébe Hajdú Viktor, a SZEngine csapatvezetője. „Csúszásban vannak az alkatrészeink, hiszen a gyártók sem tudnak alapanyagokat beszerezni. Ezért úgy döntöttünk, már most a következő évi motort kezdjük el tervezni. A srácok olyan konstrukciókat vizsgálnak meg, amikből lehet tanulni. Jelenleg mást nem tudunk csinálni” – fogalmazott.

A csapatvezető ennek ellenére hangsúlyozta: ha enyhülnek a szigorítások, egy működő motor mindenképpen fel fog állni a nyáron. „Sajnos nem látok rá sok esélyt, hogy májusban visszakapjuk a műhelyünket. Úgyhogy arra készülünk, hogy amint megjönnek az alkatrészek, kiköltözünk valamelyikünk házába, és egy garázsban szereljük össze a motort” – jelentette ki.

Viktor szerint a legnagyobb probléma az, hogy nem férnek hozzá az egyetemi fékpadhoz. Így egy másik, úgynevezett görgős fékpadon lesznek kénytelenek dolgozni, ami viszont közel sem annyira pontos és nem is tudják használni állandóan.

„Eddig úgy zajlott a munka, hogy elkészült egy alkatrész, összeszereltük és megjárattuk. A következő alkatrésznél megint összeszereltük és megint megjárattuk. Így ment addig, amíg kész nem lett a motor. Most ez sokkal nehezebb lesz… Szerencsére sok fékpad felszabadult a cégeknél, így reméljük, mi is kapunk lehetőséget, hogy használjuk őket. Vannak kapcsolataink, igyekszünk őket kiaknázni ebben a szorult helyzetben” – fűzte hozzá a csapatvezető.

SZEnergy: „Jelenleg három ember dolgozik aktívan az autón”

A SZEnergy a többi csapathoz képest viszonylag szerencsés helyzetben van. Egyrészt ők ebben a szezonban az ART-vel ellentétben nem építenek teljesen új autót, hanem a tavalyi járművüket fejlesztik tovább, ami némileg kevesebb munkát jelent, másrészt, ha nem is teljes létszámban, de hozzáférnek az egyetemi laborokhoz, ami szintén jelentős könnyebbség.

„Vannak olyan csapattagok, akik a Járműipari Kutatóközpontban dolgoznak, így bemehetnek a laborokba. Nem kell sok emberre gondolni, velem együtt három főről van szó” – nyilatkozta portálunknak Pusztai Zoltán, a SZEnergy csapatvezetője. Hozzátette: jelenleg ez a három fő jelenti azt a kemény magot, amelyik aktívan tud dolgozni az autón.

„Az elmúlt hetekben lassan, de biztosan haladtunk a kocsi építésével. Először az autonóm részegységet szereltük össze, ami hardveresen már készen van, a többiek otthonról tudják programozni. Ezt követően a kormánymű szerelésének álltunk neki, ami nagyjából összeállt, csak pár művelet maradt hátra. Utána a futómű következne, de az ahhoz kapcsolódó alkatrészek még gyártásban vannak, így nem kell sietnünk” – közölte.

Zoltán úgy kalkulál, hogy ha semmi nem jön közbe, nyárra elkészülhet az autó, szeptemberben pedig már teljes létszámban kezdhetnek bele a következő szezonba. Addig is az otthon maradt tagokat próbálják bevonni a munkába. „Az elektronikai vagy az autonóm részlegünk távolról is tud dolgozni, a gépészeknek pedig azt mondtuk, készítsék el a dokumentációkat, most van rá idejük bőven” – zárta szavait a csapatvezető.

SZEnavis: „Gyakorlatilag leálltunk”

„A műhelyünk nélkül jóformán semmit sem tudunk csinálni” – sommázta a betonkenusok helyzetét Aller Attila, a SZEnavis csapatvezetője. „Teljesen az egyetemhez vagyunk kötve, minden eszközünk ott van. Nálunk az a megoldás nem működik, hogy majd a garázsban összerakjuk a hajót” – állapította meg.

„A legnagyobb nehézség, hogy nem tudjuk hol tárolni a kenunk kiöntéséhez szükséges cementet” – folytatta. „Egyszerűen nincs hozzá helyünk otthon. Nem lehet csak úgy leborítani az udvarra, annak tető alatt kell lennie. Közel fél tonna anyagról van szó, ami viszonylag nagy mennyiség, nem fér el egy sufniban” – sorolta gondjaikat Attila.

Ha valahogy meg tudnák oldani a cement megfelelő elhelyezését, már csak két dologra lenne szükségük: betonkeverőre és a zsaluzatra. Utóbbi szállítása a campusról nem egyszerű, de kivitelezhető, a betonkeverőt viszont nem tudják mozdítani.

„Nekünk olyan kényszerkeverőnk van, ami az otthon használt gépeknél sokkal erősebb. Egy átlagos keverő megakadna attól a betontól, amit mi használunk. Ha véletlenül lenne valakinél egy izmosabb példány, akkor meg tudnánk csinálni a hajót, de ilyen ipari szintű eszköz általában nincs a háztartásoknál” – rögzítette a csapatvezető.

Attila portálunknak arról is beszélt, hogy nagyon jól álltak a hajóval – ha nem jön a veszélyhelyzet, akár két héten belül elkészülhetett volna. Így azonban csak akkor tudják folytatni a munkát, ha visszatérhetnek a campusra. A nagy kérdés, hogy ezt mikor tehetik meg.

„Ha május-június környékén visszamehetnénk a campusra, akkor hamar meg tudnánk csinálni a kenut. Ha csak július-augusztusban, akkor nehezebb lenne a helyzetünk, hiszen nyáron kevesen érhetőek el a csapatból és a Híd Labor sem üzemel állandóan. Ha viszont csak szeptemberben térhetünk vissza, akkor ez a hajó valószínűleg kimarad” – vette számba a lehetőségeket Attila.

Horváth Márton/SZE