A látszatát is kerülni akarom a rémhírterjesztésnek, de annyit azért halkan fölvetnék: készüljenek rá, az idei nyáron valószínűleg több lesz a szúnyog, mint amennyitől tavaly szenvedtünk.

A látszatát is kerülni akarom a rémhírterjesztésnek, de annyit azért halkan fölvetnék: készüljenek rá, az idei nyáron valószínűleg több lesz a szúnyog, mint amennyitől tavaly szenvedtünk. Lehet persze, hogy ez senkit sem érdekel túlságosan, mert – ne adja az ég – még júliusban is benn ücsörgünk a karanténban. Mégis jobb felkészülni arra, hogy bár a Győr-Szol az eddigieknél lényegesen többet költ a szúnyoggyérítésre, mégis több lesz a vérszívó rovar. Az idei évtől ugyanis az Európai Unió egész területen tilos a légi kémiai irtás. A kifejlett szúnyogok elleni védekezés azért is tilos, mert a vegyszer károsan hathat egyes rovarpopulációkra. Csendesen megjegyezném, hogy az ember valami módon azért maga is része ennek a természetnek. Ráadásul a foltos maláriaszúnyog, ami idehaza ugyan nem veszélyeztet bennünket, a váltóláz kórokozóját is átviheti az emberre.

Szóval képmutatóak vagyunk mi, emberek. Látszólag jólelkű természetbarátok, egészen addig, amíg a természet valamelyik alkotóeleme, élőlénye nem veszélyezteti az épségünket. És ez természetesen így jó, mi több, csak így lehetséges. Az ember nem mondhat le az önvédelméről, mi történne, ha a koronavírusra egy vállrándítással reagálnánk, mondván, hogy az is a természet része.

A zöld gondolat létszükséglet. De értelme csak akkor van, ha követi a természet bonyolultságát és ellentmondásait. Ha elfogadjuk a törvényeit, megvédjük az értékeit, de élni csak úgy tudunk benne, hogy valamennyire a saját képünkre formáljuk. Szembeszállunk a bennünket pusztítani akarókkal, a bacilussal, a vírussal, a jobb termés érdekében kikapáljuk a gazt a krumpli mellől, pedig a gaz is Isten teremtménye, mégis mi döntünk a sorsáról. Az EU pedig – mely inkompetensként tétovázik a világjárvány idején –, a szúnyogokat védi meg tőlünk. Pontosabban, gyéríteni engedi őket, de csak humánusan, mert hát mi igazi természetbarátok vagyunk. Éljenek tehát a rovarok, a vírusok, a bacilusok, és ha mi túléljük őket, akkor azért természetesen az ember is.