Maszlay István a mementó moriról
KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. Ma a Győri Nemzeti Színház művésze, Maszlay István osztja meg gondolatait.
Mindenki ugyanazt, és szinte ugyanúgy éli meg ezt az időszakot… Ebből az tűnik ki, hogy mi emberek lelki struktúránkat illetően nagyon is egyformák vagyunk. Magyarázzuk – ki spirituálisan, ki racionálisan, ki tudományos alapon – a történéseket, de senki nincs, aki valamelyest is különösen másképpen viszonyulna a karanténidőhöz. Ez a valami nagyon „demokratikus”. Nem csak azért, mert megbetegítheti a brit miniszterelnököt és az ugandai vizet gyökérből facsaró embert is, de mert ott lovagol a hátán a „mementó mori”, vagyis főként a szerzetesi lelkiség egyik legfontosabb középkori jelmondata, az „emlékezz a halálra” sötét köpenyes lovagja. Erről elsősorban a világ gazdagabb negyede feledkezett meg, vagyis inkább akart megfeledkezni…
Mi is ide tartozunk. Azok közé, akik elfeledték, hogy a Föld egy élő organizmus, lelke van és nem lehet akármit megtenni Vele. De igen szelíd teremtés… Ha most kényszerből hagyjuk kicsit fellélegezni, máris mosolyt enged csalni a delfinek arcára, az ózonlyuk mintegy magától foltozza önmagát.
Azt kívánnám, hogy a mostani lelki kétségbeeséseinket és gyötrelmeinket, amit a karanténlét jelent, építsük be jövendő létstratégiánkba… Ebben benne van az egy darab kiflinek kijáró lebonthatatlan nylon zacskó és az évente háromszor déltengereken nyaraló kerozinzabáló ember hozzáállása a Nagy Egészhez…
Ha így teszünk – talán még hálásak is leszünk ennek a lélekkaparó időnek.
További KarantÉN történetek:
Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket,
Húsz fekvő minden Győrfi Pál-videó után – Egy személyi edző a négy fal között,
Bábművész a korona idején – Kocsis Rozi előre „szalad” ,
Együtt, egymásra vigyázva várnak – Hiányzik a munka a 86 éves Bede-Fazekas Csabának,
Szarka Zsófinak döntenie kellett: megy vagy marad – Új főzőműsor, saját készítésű pékáru, sajt és felvágott,
Nem szabad sajnálni az energiát az inspirálódásra – Blogol, vlogol, mesét olvas Markó-Valentyik Anna,
Élő színház a karanténban – Nagy Balázs nem hagy egyedül,
A maszktól párásodó szemüveg – dr. Horváth Sándor Domonkos is beszámolt egy napjáról,
A túlélést segítik a megélt élmények – Kokas Éva sem tétlenkedik,
Agarak a rácsok előtt – Járai Máténak szombaton lett volna premierje,
A világ most menzaéttermi megvilágításban „pompázik” – Váray László a józan észnek drukkol,
Online tréning a Győri Balettnél – A táncosok karrierjében a kiesés pótolhatatlan.