Nyakunkon a vizsgaidőszak, az iskolásokra pedig a tanév vége felé közeledve egyre több erőpróba vár, miközben a távoktatás miatti kezdeti lelkesedés az újdonság varázsának mindennapivá válásával egyre csökkenhet. Hogyan vegyen lendületet a hallgató, a diák, a szülő? A Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának egyetemi docense, Kövecsesné dr. Gősi Viktória tanácsai segíthetnek abban, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

Ahogyan telnek a hetek a veszélyhelyzet időszakában, elszáll a digitális oktatást övező újdonság varázsa a felhasználók körében. „A napsütéses tavaszi idő is a vakáció hangulatát idézi, így természetes, hogy egyre nehezebb fenntartani az otthoni, egyéni tanulás iránti érdeklődést, de vannak módszerek, amelyek ilyenkor segíthetnek” – biztatja az olvasókat Kövecsesné dr. Gősi Viktória, a Széchenyi István Egyetem Tanár- és Tanítóképző Tanszékének docense, aki maga is három gyermeket nevel, háztartást vezet, miközben igyekszik helytállni munkájában. Az Apáczai-kar oktatási dékánhelyettese érdeklődésünkre pontokba szedte tanácsait.

1. Elfogadás és együttérzés

Az első legfontosabb, hogy fogadjuk el ezt a helyzetet, és próbáljuk meg a jó oldalát nézni a dolgoknak. Nagyon nagy szerepe van most a rugalmas ellenállási képességünknek, annak, hogy a megváltozott, kiszámíthatatlan külső hatásokhoz hogyan tudunk sikeresen alkalmazkodni. Szülőként sem mindegy, hogy milyen példát látnak a gyermekeink ebben a helyzetben. Koncentráljunk olyan dolgokra, amik pozitív többletként jelennek meg ebben a szituációban. Az otthonlét során, a korábbi munkába és iskolába járós napi rutin elmaradásával lelassultunk, idő is szabadult fel, ami lehetőséget biztosít a gyermekeinkkel több, közös tevékenység megvalósítására. Töltekezzünk fel ezekből a pillanatokból.

Természetes, hogy ez a folyamatos összezártság számos konfliktus, feszültség forrása is lehet. A szülőnek, pedagógusnak is egyszerre kell helyt állni minden téren, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a diákoknak is embert próbáló lehet ez az időszak.

Ők is kiszakadtak megszokott közösségeikből, és most másfajta segítséggel vagy éppen teljesen egyedül kell elsajátítaniuk a kötelező tananyagot. Ebben a helyzetben nagyon fontos a megértés, egymás támogatása, ami kölcsönös kell hogy legyen szülő-gyermek, tanító-gyermek-szülő, tanár-diák, oktató-hallgató között.

A családban fokozottabban figyeljünk oda most egymásra, családtagjainkra, pedagógusként tanítványainkra

2. Ragaszkodjunk a napirendhez!

A hatékony tanuláshoz elengedhetetlen a napirend kialakítása, amelyhez ajánlott folyamatosan tartani magunkat. Ez a távoktatás és távmunka hétről hétre megvalósuló folyamatában egyre nehézkesebb, a kezdeti elszántság és lendület esetleg alábbhagy. A napirend nemcsak a kisgyermeknek ad biztonságot és igazodási pontokat, hanem az idősebb gyerekeknek és a felnőtt tanulóknak is. Ébredjünk meghatározott időben, s próbáljuk meg az időnket észszerűen beosztani a feladatok ismeretében. A szakember javaslata, hogy érdemes minden hétre előre átgondolni a következő napokat, illetve reggelente megbeszélni a családtagokra váró napi feladatokat, s így strukturálni a napot. Fontos, hogy gyermekeinket vonjuk be a háztartási tevékenységekbe is az életkori sajátosságaiknak megfelelően.

Az óvodáskorú gyermekek szívesen sütnek-főznek, kertészkednek a szülővel, de a nagyobbaknak is fontos, hogy részt vegyenek a családi munkamegosztásban.

Természetesen a tanuló életkora, az önálló tanulás szintje, a tananyag közvetítésének módja meghatározza a tanulás támogatás módszereit, feladatait is. Iskolások esetében felmerül a kérdés, mennyire szóljon ebbe bele a család. A kisdiákok szüleire az otthoni tanulás rendszerének kialakításakor és fenntartása érdekében nagyobb szerep hárul, de még a kamaszokat is érdemes kézen fogni és támogatni ebben a folyamatban, hiszen az online térben könnyű elveszni, egyes tartalmak elterelhetik a figyelmüket. Esetükben célravezető, ha megbeszéljük a felmerült problémákat, felajánljuk segítségünket. A tanulás időszakát olykor rövid pihenőkkel, kis mozgással tudjuk színesíteni, ezáltal a fáradtságot csökkenteni.

3. Legyen tere a tanulásnak!

Dúll Andrea környezetpszichológus szerint mentálisan megterhelő lehet, ha a tanulásnak, munkavégzésnek, szabadidős tevékenységeknek nincs meg a leválasztható, külön tere, ha összemosódik, keveredik a szabadidő és a tanulás helyszíne az otthonunkban. Ezért érdemes kialakítani azt a sarkot, asztalt, helyet, ahol általában csak a tananyag elsajátításával foglalkozunk. Persze, ez nem minden háztartásban kivitelezhető egyszerűen. Lényeges, hogy próbáljunk meg mindenki számára a családban nyugodt tanulási körülményeket teremteni. Több gyermek esetén fontos, hogy a nagyobb gyerekeket ne zavarják a kisebbek.

4. Figyeljük meg a tanulási stílust, alkalmazzunk annak megfelelő tanulási technikákat!

A sikeres és hatékony tanulásnak az is fontos eleme, hogy mennyire ismerjük magunkat, a saját tanulási szokásainkat, tanulási stílusunkat és tudunk-e annak megfelelő technikákat és módszereket alkalmazni.

Azok a gyerekek, fiatalok, akiknek „mozgásos a tanulási stílusa”, akkor tudnak hatékonyan tanulni, ha a tanulást mozgás kíséri, számukra a mozgás elemi szükséglet. (Sok idősebb korú tanuló fel-alá mászkál tanulás közben, kicsi gyereknek keze-lába jár tanulás közben.) Kisebb gyerekeknél azzal tudunk segíteni, ha a tanulás megkezdése előtt egy kis játékkal megmozgatjuk a gyermeket, és tanulás közben is iktatunk be mozgásos játékokat.

A „vizuális típusnak” az segít, ha a tananyagot lerajzolja, táblázatba rendezi, a szövegből ábrát vagy színes vázlatot készít. Neki azzal segíthetünk, ha a vizuális rögzítéshez köthető technikákat mutatunk. Ábrák, szimbólumok, gondolati térképek, képek, a megtanulandó információk színes kiemelése, tagolása jó módszer lehet.

A „csendes tanulónak” biztosítsuk a bezárkózás, az elvonulás lehetőségét és legyünk erre az igényére tekintettel. Ő nagyon szeret egyedül tanulni, könnyen belemélyed a tanulásba.

Az „auditív tanulónak” az segít, ha hallhatja a tananyagot. Talán számukra a legnehezebb ez az időszak. Míg a normális kerékvágásban szivacsként szívják magukba az előadáson vagy a tanórán hallottakat, most ez a lehetőség kevésbé áll rendelkezésre. Kisebb gyerekeknél otthon a szülő tud segítséget nyújtani a tanítói magyarázatok mellett. Idősebb korú tanulónál ebben a helyzetben az is megoldás lehet, ha a diák felolvassa és felveszi magának a leckét vagy tételt, s ezt visszahallgatva tanul. Nekik a tanulás közben hallható háttérzene is támogatólag hat.

A „társas tanulási stílussal” rendelkező személyek igazán hatékonyan társakkal tudnak készülni a megmérettetésekre. Érdemes a páros vagy a csoportos tanulás módszereivel is megbarátkozni, amelynek segítségével a különböző tanulási stílusú diákok/egyetemisták egymást segítve tudnak közösen gondolkodni, fejlődni.

5. Készítsünk tanulási tervet!

A tanulási terv készítése abban is segítheti a középiskolásokat és az egyetemistákat, hogy könnyebben iktassák ki vagy szorítsák vissza az online térben olyan könnyen elérhető időrabló tevékenységeket. Tanulási tervet (egyéni tanulási ösvényt) könnyedén készíthetünk egyszerű rajzos formában, de egy szerkesztett táblázat segítségével is. Ebben rögzítsük, hogy mit és milyen ütemben lenne érdemes megtanulnunk, de azt is jelezzük magunknak, hogy egy ötfokú skálán milyen szinten tudjuk az adott tananyagot, tételt, mit kell még tennünk, hogy elérjük a célunkat. Ennek segítségével rendszeresen értékeljük magunkat. Fontos, hogy a tanultakat mindig ismételjük, mielőtt új tételbe kezdenénk. Érdemes kulcsszavakat gyűjteni és vázlatokat készíteni, amiknek kézzel írott változata külön segítség az információk memorizálásában.

6. Mozogjunk!

A sport, a közös mozgás öröme az egész családnak lendületet, erőt és ezzel motivációt jelenthet. Nagyon sok diák, aki folyamatosan sportol, ebben az időszakban is kap „edzéstervet”, feladatokat, amiket akár a szülővel együtt is tud gyakorolni. A közös edzésprogram amellett, hogy a fizikumra jó hatással van, pszichés feltöltődést is jelent. De nem szükséges külön edzésterv, a lakásban egy jó zenére együtt tud táncolni az egész család. Ha ezen felül van mód biciklizni, sétálni a szabadban, ezt is tegyük meg betartva a járványügyi előírásokat, szabályokat.

7. Tartsuk a kapcsolatot!

Ebben a helyzetben lendületet adhat, ha élünk az online lehetőségekkel, így nem szakadunk el teljesen közösségeinktől. Beszéljünk rendszeresen oktatóinkkal, tanárainkkal és diáktársainkkal, akikkel ha tehetjük, szervezzünk közös projekteket, melyek sikere nagyban hozzájárulhat a közösségi érzés fenntartásához. Mindezek ösztönözhetnek bennünket arra, hogy átlendüljünk a nehézségeken.

+1 #bepositive

A szülők, a pedagógusok, a diáktársak pozitív megerősítései és a humorral kezelt helyzetek ereje most még inkább felértékelődnek. Igyekezzünk optimistán, elfogadóan hozzáállni a kihívásokhoz.

Czeiner-Szücs Anita, SZEhírek