Úgy vártuk ezt az évet! Forduljon minden jóra!
Nagyon sokat vártunk ettől az évtől. 2020 olyan misztikusnak tűnt, valami nagyszerűt, emlékezetest képzeltünk bele. Nem ezt.
A kezdeti aggodalom, a hírek böngészése, az operatív törzs bejelentkezései, a várakozás, hogy vajon mit jelent be a miniszterelnök, már lecsillapodott. Jókat derültünk a közösségi oldalak ironikus, vicces bejegyzésein. Nem tudtuk, mire számítsunk, vártuk az iskolák bezárásának bejelentését. Egy hétvége alatt átálltunk a digitális oktatásra. A férjem, mint pedagógus, fiam, mint diák lettek pár nap alatt „digitálisak”. Alkalmazkodtunk a helyzethez a családi laptopot, telefonokat bevetve indultunk nap mint nap neki a feladatoknak. Új alkalmazásokat, kifejezéseket ismertünk meg. Új „arcok”, nevek jelentek meg az életünkben. Szakértők, szóvivők, hihető és hihetetlen adatokkal, információkkal látnak el bennünket. „Jártam” online szülőértekezleten, oktatáson, értekezleten, edzésen, misén, múzeumban, koncerten, színházban, előadáson, edzésen… Nem rossz, de az illatok, a hangok, a duruzsolások, a találkozások elmaradtak. Jobban szeretem a könyv fogását, a színház moraját, a gyertya illatát, az élő hangot, a váratlan találkozást, a kézfogást.
Szerencsés vagyok. Van munkám, családom, kertes házban élek, naponta sportolhatok.
Két hétig csökkentett munkaidőben dolgoztam, két hetet itthon töltöttem. Jelenleg heti három napon van nyitva a futóbolt, amit vezetek. A sport, a futás töretlen népszerűségnek örvend. Sokaknak most jött el a pillanat a kezdésre vagy újrakezdésre. Egyedül vagy családtaggal szabadban lehet sportolni. Az élsportolók otthon igyekeznek a formájukat átvinni őszre vagy valami meg nem határozható időpontra, amikor újra megmérettetnek. Szabadtéri, garázs, szoba edzőtermek alakultak egy pillanat alatt. Meglévő, rég használt eszközök nyertek új értelmet.
Nekem a futás volt az életem. Voltam fiatal atléta, középtávfutó. Élsportoló lettem, olimpikon. A maratoni táv lett a fő versenyszámom. Beutazhattam a világot, minden kontinensen jártam (futottam). Körbefutottam a Földet a megtett kilométerekkel. Levezetésképpen még elmentem érdekes helyekre, versenyekre, 100 kilométeres világbajnokságon futottam. Mindezt nem lehet, nem kell abbahagyni. Legfeljebb kicsit átalakul. Rövidebbek a távok, kicsit lassabb az iram. Még jó, hogy a lakóhelyünkön most is lehet futni. A kertünk végén már az erdei utak várnak.
Itt Győrújbaráton minden adott egy jó kis mozgásra. A nagy szárazságban a poros erdei utakon, dombokra, emelkedőkre kaptatunk. A boxer kutyánkkal vágunk neki a futásnak. Tempósabb iramra vágyva a település hegyi utcáin „szülőfalum” Ménfőcsanak emelkedőin futjuk a körünket Ottóval. Milyen jó a sportolónőknek, akiknek a férjük az edzőjük. Ilyen szerencsés voltam én is, edző, edzőpartner, társ egy személyben. Most is, még mindig együtt indulunk neki. A Futóbarátok közös edzései jelenleg szünetelnek. Már 12 éve heti két alkalommal edzettünk együtt, készültünk versenyekre, szabadidős nagy rendezvényekre a futóklubunkban. Most mindenki egyénileg vagy a társával készül.
Sokan panaszkodnak, nincs motivációjuk a keményebb, hosszabb futásokhoz a versenyek nélkül. Egyedül nehezebb, többen csak a közös futások alkalmával tudtak ráhangolódni a napi munka utáni sportolásra. Most meg kellett tanulnunk mindent kicsit másképp csinálni.
Sajnos az idén elmarad az általunk már tíz alkalommal szervezett Győr–Lipót futóverseny. A nyár állandó programja volt a verseny szervezése, előkészítése, lebonyolítása. A múlt héten lett volna a Győrújbaráti Terepfutás, aminek segítettem a lebonyolításában. Elmaradt a tavasz legnagyobb budapesti futó rendezvénye a Vivicitta is. Elmaradt, elmarad most minden általunk kedvelt esemény. Szomorú lennék, ha most kellene élsportolóként az olimpiai felkészülésemet átütemezni. Valami olyan érzés lehet, mint a sérülés utáni felépülés folyamata. Lesznek fiatalok, akiknek hasznára lesz ez a plusz év. A sportkarrierük végén járóknak már nehezebb a helyzetük.
Türelmesen várjuk a fejleményeket. Addig is van elég teendőnk a kertben, a házunk táján.
Apropó. Alakul a kertünk, kikeltek a növények a veteményesben. Megmetszettük a fákat, elültettük a muskátlikat, az évelőket és egynyáriakat. Öntözünk rendületlenül. Festünk, szanálunk, rakodunk.
Jó kicsit itthon lenni. Szerencsére szeretteink egészségesek. Várjuk a családunkkal, barátainkkal a személyes találkozást. Lányunk a párjával már két hónapja nem tudott hazautazni. Jó lesz majd személyesen koccintani Peti fiúnk nyolcadikos ballagását, sikeres felvételijét megünnepelni.
Úgy vártuk ezt az évet! Forduljon minden jóra!
További KarantÉN történetek:
Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket,
Húsz fekvő minden Győrfi Pál-videó után – Egy személyi edző a négy fal között,
Bábművész a korona idején – Kocsis Rozi előre „szalad” ,
Együtt, egymásra vigyázva várnak – Hiányzik a munka a 86 éves Bede-Fazekas Csabának,
Szarka Zsófinak döntenie kellett: megy vagy marad – Új főzőműsor, saját készítésű pékáru, sajt és felvágott,
Nem szabad sajnálni az energiát az inspirálódásra – Blogol, vlogol, mesét olvas Markó-Valentyik Anna,
Élő színház a karanténban – Nagy Balázs nem hagy egyedül,
A maszktól párásodó szemüveg – dr. Horváth Sándor Domonkos is beszámolt egy napjáról,
A túlélést segítik a megélt élmények – Kokas Éva sem tétlenkedik,
Agarak a rácsok előtt – Járai Máténak szombaton lett volna premierje,
A világ most menzaéttermi megvilágításban „pompázik” – Váray László a józan észnek drukkol,
Online tréning a Győri Balettnél – A táncosok karrierjében a kiesés pótolhatatlan,
Lélekkaparó időt élünk – Maszlay István a mementó moriról,
Nincs olyan, hogy pesszimista építész – Rosta S. Csaba: a város erőt gyűjt,
„Semmi sem állandó, csak a változás” – Csurák Erzsébet az alkotás kegyelmi állapotából merít erőt
A sportvezető a jövőn gondolkodik – A változás rendszerszintű lesz,
Tótágas – A feje tetejéről állítsuk talpára a világunkat.