Valahol Európában él egy nyughatatlan győri „világjáró”, akit most éppen Svédországban értük utol telefonon. Fördős Nóra lakhelye már több mint tíz éve Monaco, de összeszámolni se tudja, hogy ezidő alatt hány országban járt hosszabb-rövidebb időre, és hány kilométert utazott repülővel, hajóval, vagy éppen autóval. Nóra szürkének semmiképpen nem mondható hétköznapjairól mesélt nekünk. Világsztárokkal és észbontó kalandokkal fűszerezett történeteibe olvasóink is betekintést nyerhetnek, hiszen blogot ír, monaco-stories.com címmel.

– Hogy kerültél Monacóból Svédországba?

– Évek óta magántanárként tengetem a napjaimat. Március közepén a semmiből érkezett a felkérés, hogy elkísérjem Martin Dahlin, egykori svéd válogatott futballsztár családját hazájukba, és tanítsam gyerekeit a karantén ideje alatt. A repülőjáratok törlése miatt aztán itt ragadtam, és csak reménykedhetek, hogy pár héten belül visszatérhetek a hercegségbe.

– Tudjuk, hogy a skandináv ország máshogy kezeli a vírus okozta helyzetet, mint más államok. Milyennek látod testközelből most Svédországot?

– Nincs éppen vasszigor, a mi karanténunk is csak önkéntes, az éttermek, bárok, hotelek továbbra is nyitva állnak, az iskolák működnek. Az emberek se kesztyűt, se maszkot nem viselnek, mindössze az ötven főben korlátozták a rendezvények számát, valamint az idősebb korosztályt óvják a megbetegedéstől. Hogy ez könnyelműség, vagy valami jó haditerv a részükről, azt csak az idő fogja eldönteni.

– Mennyire éles váltás a napsütötte tengerpartról átköltözni egy hűvös skandináv országba?

– Azt akartad kérdezni, hogy egy hercegségből egy királyságba!? Óriási!A Cote d’Azurön ilyenkor már gyönyörű idő van, amíg itt továbbra is csak nagykabátban lehet kimenni, a múlt héten még kétszer is esett a hó. A környezet is rendkívül különböző, hiszen Monacóban az ablakomból a luxusautókban gyönyörködhetek, itt pedig csak erdőt, őzeket, nyulakat, mókusokat látok, ha kinézek. Próbálom kiélvezni, hogy most a természethez közel úgy élhetek, ahogy eddig soha. Persze kipróbáltam a híres svéd húsgolyókat, és a tradicionális fahéjas tekercsüket is, mindenkit biztatok, a kulináris élmények miatt is érdemes ellátogatni a skandináv országokba. De közel hét hét után, már nagyon hiányzik Monaco, vágom a centit, és bízom benne hogy a következő járatomat már nem törlik.

– Most éppen Martin Dahlinnak dolgozol, de tudom, hogy ő nem az első híresség az új életedben. Mesélj nekünk, hogy kerülsz mindig sztárok közelébe?

– Furcsa lehet, de Monacóban ez teljesen hétköznapi dolog. A hírességeknek is élniük kell valahogy, összefuthatunk velük, kávézóban, étteremben, vagy a bevásárlás közben. Kint tartózkodásom elején számomra is megdöbbentő volt összefutni például a Forma1-es pilótával David Coultharddal, de ahogy mindent meg lehet szokni, egy idő után ezt is lezserebben kezeli az ember. Pár éve dolgoztam, a Le Mans-i futamok sorozatos győztesének, Allan McNishnek, majd a Forma1 kétszeres világbajnokának Mika Hakkinennek. Ezek után már az ember nem izgul akkor se, ha egész véletlenül egy buliban találja magát például Albert herceggel és Daniele Ricciardóval.

– Kezdem érteni, hogyan született meg a blogod ötlete!

– Nem volt ez olyan egyszerű történet, kellett a család, a barátok sok éves biztatása. A pontot az i-re a francia munkanélküli hivatalban tették fel ez év januárjában. Gondoltam, ha már ők is erre bátorítanak, csak belevágom a fejszém, és egyelőre úgy tűnik, nem hiába. Felnőtteknek szóló esti meséket szerettem volna alkotni, rövid, frappáns, és leginkább ferdítés nélküli történetekből, bízom benne tetszést arat az ötletem!

A világsztárokkal és észbontó kalandokkal fűszerezett történetekbe olvasóink is betekintést nyerhetnek Nóra blogján.