Szobrokat, érmeket, emlékműveket, domborműveket, plasztikákat, mellszobrokat, emléktáblákat, cégéreket, emlékpénzeket, díjakat készít és restaurálással is foglalkozik Lebó Ferenc. A termékeny alkotó kiemelkedő képzőművészeti tevékenységét Munkácsy Mihály-díjjal ismerte el március 15., nemzeti ünnepünk alkalmából az emberi erőforrások minisztere, dr. Kásler Miklós, melyet a koronavírus-járvány miatt még nem tudott személyesen átvenni a győri művész.

Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy ön kapja ezt az 1950-ben alapított jelentős díjat?

Nagyon örültem az elismerésnek, megtiszteltetés számomra, de úgy tekintem, hogy ez a régió díja. Ugyanis több mint harminc éve nem volt díjazott a környékünkről, pedig sok kiváló alkotó megérdemelné az elismerést. Legutóbb Cziráky Lajos 1986-ban, Tóvári Tóth István pedig 1958-ban kapta meg munkásságáért a Munkácsy-díjat.

Hogyan viselte a bezártságot, a karanténban töltött időt?

Folyamatosan dolgozom, azt szoktam mondani, hogy több évszázadra vannak terveim, elképzeléseim, akár van megrendelésem, akár nincs. Így nem jelentett nagy változást számomra a karantén, csak kevésbé tudtam kimozdulni a műtermemből és többet tudtam dolgozni.

Min dolgozik éppen?

Többek között Bonyhádra készítem a Kitelepítettek emlékművét, Marcaliba Szent II. János Pál pápa szobrát. Győr 2021-ben ünnepli szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulóját, e jeles évforduló alkalomból készítek terveket a méltó megemlékezésre.

Kérem, avasson be az alkotás folyamatába, hogyan zajlik a munka, például a fent említett győri emlékmű elkészítése kapcsán.

A történelmi ábrázolás fontos szerepet játszik a munkásságomban, így először levéltárosokkal, könyvtárosokkal beszélek. Keressük azokat a szimbólumokat, amelyek Győrt jellemezhetik, amelyek a város hírét el tudják vinni a világban. Azok a legsikerültebb munkáim, amikor köztem és a megrendelő között konszenzus alakul ki, annak a híve vagyok, hogy a munkafolyamat során párbeszéd legyen közöttünk, egymást tudjuk erősíteni ötleteinkkel. A város iránti szerelmem inspirál arra, hogy én a magam szerény módján hozzá tudjak tenni azokhoz a kincsekhez, alkotásokhoz, amelyek ebben a városban vannak és születnek majd.

Több mint nyolcvan köztéri alkotása – szobrok, domborművek, emléktáblák – találhatóak Győrben és világszerte. Melyikhez fűzi különleges kapcsolat?

A legelső győri munkámat emelem ki, amely akkoriban feltűnést keltett, lázadásnak tűnt. 1988-ban adtuk át az aradi vértanúk emlékművét a karmelita kolostor falán, melyen a koronás, kettős keresztes címeres zászlóra véstem fel a tizenhárom nevet. Végül a hadtörténeti múzeumtól kellett igazolást szereznem, hogy a ’48–49-es szabadságharcnak ez volt a hivatalos zászlaja. A külföldre került munkáim közül büszke vagyok a vatikáni Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában található Apor-domborművemre, amelyen a vértanú püspök mellett győri ábrázolás is található. A legmesszebb került alkotásom Árpád fejedelem emlékműve Sao Paulóban, a Magyar nép terén látható.

A köztéri alkotásai mellett éremművészként is ismert. Sőt, először ezek tették a nevét híressé.

A főiskola befejezését követően a Nemzeti Bank felkérésére, pályázatára elkészítettem egy Szent István-emlékpénzt, amellyel nyertem, majd két évvel később ez kapta meg a világ legszebb történelmi emlékpénze díjat. Azóta is tervezek és készítek érméket, emlékpénzeket, amelyek nagy része a győri Múzeumházban, az állandó kiállításon is látható.

Érdekes felfedezni, hogy munkái között visszatérő szimbólumokat, ábrázolásokat találunk.

Ez így van, az előbb említett emlékérme után készültek például a Szent István-szobraim, de ilyen visszatérő ábrázolás Szent László, Boldog Apor Vilmos püspök vagy Mátyás király alakja is. Először érmét készítettem, majd domborművet, végül szobrot – úgy gondolom, ezek a különböző műfajok erősítik egymást.