Egy titkos történet, dédelgetett emlékek elevenednek meg Mátyás Gábor Zoltán képein keresztül, amelyeket a Széchenyi István Egyetem Kommunikációs és Alumni Irodája retró fotópályázatára küldött. Cikkünkben a hetvenes évekbe utazunk.

„Egy életen át melengetik lelkemet a főiskolai emlékeim, vétek lett volna, ha ezekből kimaradok. A világ a hetvenes években sem működött egyszerűen: küzdelmekből nekem is kijutott, de arra is erősen emlékszem, szerettem a Széchenyi István Egyetem jogelődjére járni. Élveztem minden percét, igazán éltünk” – merült el emlékeiben Mátyás Gábor Zoltán 1976-ban végzett vasútgépészmérnök, aki az egyetem retró fotópályázatára küldött képeivel a hetvenes évekbe kalauzolt el bennünket.

Minden itt kezdődött

Mátyás Gábor Zoltán ugyan a Közlekedési és Távközlési Főiskolán, de még Budapesten kezdett tanulni 1973-ban, a második évtől szervezték Győrbe az oktatásukat. Mint mondja, azonnal elvarázsolta a kampusz, a város és a diákszálló hangulata. Az ifjúsági szervezet titkáraként nemcsak a kollégiumi élet, hanem az első széchenyis bálok, bulik, kirándulások megszervezése is a nevéhez fűződik.

„Tisztán emlékszem a győri hallgatói létforma első szárnypróbálgatásaira. Gondoljunk csak bele, akkoriban a győrieknek furcsa volt még a szórakozni vágyó főiskolások látványa is, hiszen minden a mi évfolyamunkkal kezdődött” – nevette el magát az egykori hallgató, aki részt vett az egyetemi építkezésen is. Ha meglátja a kampuszt, mindig előtörnek belőle az emlékek. Nekünk arról mesélt, hogy az építőtáborban például ő öntözte az épület tartószerkezetét jelentő betontömböket, hogy azok megfelelően kössenek meg. Azt pedig cinkos mosollyal vallotta be, hogy a szigetelőanyagból egy elemet beépített kollégiumi szobájába, hogy komfortosabb legyen.

Töretlen fejlődés

Mátyás Gábor Zoltánt felesége is mindennap emlékezteti az intézményre és arra, hogy mennyire fontosnak tartotta akkoriban, hogy testvérosztályt találjon tankörüknek. „Ennek köszönhetően ismerhettem meg feleségemet, akivel azóta is boldog házasságban élünk – vékonyodott el a hangja a szép emlékektől. „Fontos visszatekinteni arra, honnan jöttünk és közben érdemes előre is nézni. Ezért tetszett ez a pályázat, mert ennek köszönhetően is láthatjuk azt a fejlődést, ami a Széchenyi István Egyetemet mindig jellemezte. Ezért is imádtam ide járni. A szabadság és a kötöttségek éppen kellő mértékben lehettek jelen az életemben, azaz pont annyit tanultam, mint kellett. Fontos volt, hogy az ösztöndíjhoz elegendően teljesítsek, legyen meg a kellő tudásom a boldoguláshoz, de éljek is” – idézte fel akkori gondolatait a pályázó, aki úgy látja, valóban megfelelő alapokat kapott az intézményben, hiszen munkahelyein, az útépítő vállalatnál és egy nagy biztosítócég gépjárműtermékekért felelős középvezetőjeként is megállta a helyét.

Az egykori vasútgépész hallgatótól megtudtuk, negyvenöt fős évfolyamukkal úgy beszélték meg, minden olimpiai évben találkoznak. „Ezt szerencsére a legtöbbjükkel tudjuk is tartani. Idén sajnos a járvány miatt lehet, hogy elmarad a program, akárcsak az olimpia, de azért bizakodom, hogy ősszel újra láthatjuk egymást. Addig pedig maradnak a képeim és a nosztalgia” – zárta szavait a pályázó.

Még elküldheti képeit!

A Széchenyi István Egyetem Kommunikációs és Alumni Irodája retró fotópályázatának leadási határidejét 2020. június 15-ig meghosszabbították. A pályázatra olyan 1968–2019 között készült fotókat vagy videókat várnak az [email protected] címre, amelyek ábrázolják a campuszban, szakkollégiumokban, kollégiumokban zajló életet, kiemelt rendezvényeket, építkezéseket. A legjobb három pályázatot küldő ajándékcsomagot nyer. A pályázat részleteiről itt olvashat bővebben.

Czeiner-Szücs Anita/SZEhírek
Fotó: Mátyás Gábor Zoltán