Két „World First”-je, vagyis két olyan trükkje van, amit előtte korábban még senki nem csinált a világon. Hosszú éjszakákon át tervez meg egy-egy hajmeresztő mozdulatsort, fejben minden apró részletét kidolgozza. Az egyik legjobb magyar BMX-es, profi világbajnoki hetedik. Miközben a bringájával a magasságot ostromolja, ha kell, két lábbal a földön áll. Hét közben családja vállalkozásában dolgozik, menyasszonyával pedig már kitűzték az esküvőjük időpontját.

„Még 2011-ben volt egy elég csúnya esésem. Konkrétan arcra érkeztem, a felső fogsorom elöl egy az egyben leszakadt. Úgy hozta utánam szalvétába csomagolva egy srác. A szájsebészeten szerencsére vissza tudták műteni, de napokig egy tál levest sem tudtam megenni, őrjítően fájt. De még ekkor sem fordult meg a fejemben, egy pillanatra sem, hogy abbahagyom” – mondja a győri BMX-es.

„Ezek után talán nem is csoda, hogy az édesanyám nem jár a versenyeimre, azt mondja, nem bírja nézni. Videóról azért kíváncsi a trükkjeimre, olyankor ott ülök mellette, így biztosan tudja, hogy nem esik bajom” – meséli nevetve. „Volt olyan trükk, aminek ötvenötször álltam neki. Videóztuk, és közben már a kamera is lemerült, akkut kellett cserélni, de folytattam, mert dolgozott bennem az adrenalin, és meg akartam csinálni. Ötvenhatodszorra aztán sikerült. Nem az a típus vagyok, aki feladja. Hiszek a céljaimban, és meg is valósítom azokat.”

Ennek az elszántságnak köszönhető, hogy 2015-ben létrehozta élete egyik nagy álmát: a saját tervezésű és építésű győri BMX-pályát, amit a családi neve angolra fordítása után „Tailorland”-nak nevezett el. A pálya – a győri bringás mennyország-projekt – 2018-ban elnyerte a Highligths of Hungary nagydíját. A programban olyan kiemelkedő kezdeményezéseket díjaztak, amelyeket egyediségük miatt a nagyközönségnek is érdemes megismerniük. Ugyanekkor a Forbes magazin magyar nyelvű kiadása beválasztotta a 30 legsikeresebb magyar fiatal közé. „Hacsak tehetem, munka után kijövök, hét napból hatot biztos itt vagyok, mert ez jelenti számomra a kikapcsolódást és a feltöltődést.”

Miközben a BMX-ével szédítő magasságokban repked, ha kell, két lábbal a földön áll. Három végzettsége van (közgazdasági, logisztikus, marketing), napközben a családja vállalkozásában dolgozik, menyasszonyával pedig már a szeptemberi esküvőjükre készülnek. Amióta 2013-ban – 19 éves korában – minden komoly magyarországi BMX-versenyt megnyert, csak külföldön versenyzik és tart bemutatókat, de ki nem költözött, hiába is hívták:

„Itt vannak a barátaim, ők inspirálnak, itt van a családom, itt tervezem a jövőmet, egyáltalán nem bántam meg, hogy így döntöttem” – jelenti ki határozottan.

Lehetett volna akár focista is, hiszen hétéves korától az ETO-ban futballozott, nem is akárhogy: korosztályos válogatott lett, és kapusként is megválasztották az év játékosának. Ám ő mégis inkább a „bicózás” mellett döntött. „Sokan máig azt hiszik, hogy ez az utcagyerekek sportja, miközben hivatalos versenyszám lesz a tokiói olimpián. Nekem külön tetszik, hogy a BMX freestyle-sport, itt senki nem mondja meg, mit és hogyan csinálj, a pályán a magad ura vagy, csak magadra számíthatsz. Lehet, hogy furcsa, de sohasem próbáltak meg erről lebeszélni. Se a szüleim, se a barátaim nem mondták, hogy hagyjam abba, talán mert látták, mennyire elszánt vagyok, és mennyire szeretem. Számomra a bringázás a szabadság és az önmegvalósítás!”

Szabó Konrád 25 éves, amikor arról kérdezzük, meddig tervezi naponta ásóval (télen csákánnyal) a kézben a pálya érkezőit mélyíteni, aztán bringára pattanva nekirugaszkodni a szédületesen magas és meredek gyorsítóknak, újra csak mosolyog: „Múltkor itt volt velünk a pályán egy negyvenhét éves srác. Miközben közösen bicóztunk, eszembe jutott, milyen jó, hogy ennyi idősen is azt csinálja, amit szeret. Azt hiszem, én is valahogy így tervezem a folytatást…”