Aki fél, ne menjen külföldre. Ismerjük meg gyönyörű Hazánk minden pontját!

Egyetemista voltam, amikor barátaim rendszeresen szóltak a vizsgaidőszakban, hogy ne parázzak. Azt akarták ezzel mondani, hogy lazítsak, ne izguljak, csak koncentráljak és tudatosan éljek. Ez a mondat jut nekem most eszembe, mert az elmúlt hetekben gyakrabban találkozom paranoid betegekkel.

Téveszméket fogalmaznak meg, gyanakodnak, mindent gyanúsnak tartanak. Rosszabb esetek is előfordulnak, mert számos öngyilkossági kísérletet elkövetett embertársunkat kell a pszichiátriai osztályra felvenni. Sajnos olyan suicid kísérletek is vannak, ahol megtörtént a tragédia.

Aggaszt a helyzet. Sajnálom a szenvedőket, vigasztalom az elkeseredetteket. Ma már minden beszélgetés során felteszem a kérdést, hogy mit gondol a járványról.

Döbbenten veszem tudomásul, hogy azokról is eltűnik a mosoly, akikkel a legvidámabb dolgokról beszélgettünk.

Utána én kapom a kérdéseket! De hát tart még a járvány? Romlani fog a helyzet? Mikor lesz a második hullám? Hogyan lehet ezt túlélni?

Én mindig próbálok tiszta vizet önteni a pohárba. Az első hullámot leküzdöttük. A másodikra fel vagyunk készülve. De hallom a rádióban, látom a tévében, olvasom a neten, hogy melyik országban mennyivel nőtt a fertőzöttek száma, melyik gyárnak a dolgozói fertőződtek meg. Nem tisztult meg a pohár?! A megoldást csak abban látom, hogy dolgozzuk fel magunkban ezeket a kérdésekkel.

Koncentráljunk a jelenre, elsősorban hazánkra. Bízom abban, hogy fel vagyunk készülve a támadásra, de az sajnos alattomosan támad. Ezt még én sem tartom téveszmének, bár ha tavaly nyáron valaki így fogalmazott volna, rábeszéltem volna a gyógykezelésre. Ez ma már nem téveszme. Változott a Világ. De tudatosan fogjunk össze! Tartsuk be a szabályokat.

Tisztifőorvos asszony mindig meggyőzően fogalmazta meg figyelmeztetéseit, egyben biztatóak voltak szavai. Magamat is, másokat is arra biztatok, hogy ne keseredjünk el, ne adjuk fel. Ugyanakkor ne azt
gondoljuk, hogy most már mindent szabad, egyben bármi megtörténhet. Tudatosítsuk magunkban, szeretteinkben, barátainkban, ismerőseinkben, hogy mindenre van megoldás. Tudatosan oldjuk meg a nehézségeket.

Aki félős, maradjon szeretteivel biztonságban. Meg kell osztanunk másokkal az aggodalmainkat. A rossz gondolatok megfogalmazása már kisegít a tragédiából. Lelki támasz mindenkinek kell, ebben szakemberként mi pszichiáterek is állunk mindenkinek a rendelkezésére.

Aki fél, ne menjen külföldre. Ismerjük meg gyönyörű Hazánk minden pontját.

Fel a fejjel! “Ne parázz!”

Szerző: dr. Feller Gábor pszichiáter, osztályvezető főorvos