A régi életét senki nem kapja vissza – mondta Regős Judit még márciusban egy szülőknek tartott fórumon, ahol arról volt szó, hogyan eszi be magát a bőrünk alá az anyaszerep a többi más mellé.
Valaki már azelőtt anya, hogy megfogan benne a gyermek, valakinek ehhez több idő kell. Keressük, várjuk az alkalmas időt, pedig a picik úgy vannak összerakva, hogy minden porcikájuk szeretetet hordoz, bármikor is érkezzenek. Igyekszünk megteremteni minden körülményt, hogy jó helyre szülessen a gyermek.
És egyszer csak megérkezik.
Kisfiamat hosszú, alvás nélkül töltött várakozás után láthattam először. Máig emlékszem rá, amikor először mellém fektették és csak néztük egymást, mint két ismerkedés előtt álló, akik éppen elindulnak egy közös úton. Neki én voltam a biztonság, csak egy dologra volt szüksége, anyára.
Nekem lassabban ment a folyamat, de nem szégyellem. Ismeretlen érzések jártak át, tudtam, hogy szeretni fogom, de elképzelni nem tudtam, hogy valakit lehet ennyire.
Járjuk az utunkat, én formálom őt – most már testvérével együtt –, ők formálnak engem. Tudom, sosem leszek tökéletes anya, de jó lehetek.
A régi életet pedig egyetlen elszakadt idegszálamért sem cserélném vissza.
Szigethy Teodóra
Illusztráció: Pixabay