Miután befejeztük a beszélgetést Gémesi Lászlóval, egy magányos zenész képe rajzolódott ki előttem, aki a lemenő nap előtt, gitárral a kezében köszönti a közelgő estét. Egy fiatal utcazenész, aki a dalokban találta meg önmagát, és ebben Győr is segítette.

A történet több mint kétszáz kilométerrel odébb indul, hiszen Gémesi László Izsákon töltötte gyermekkorát. De ami talán még fontosabb az ő esetében, hogy akkor nem volt olyan nyitott, mint manapság. „A középiskolát már Kiskunfélegyházán végeztem, ahová minden nap busszal utaztam. Volt időm beszélgetni az emberekkel, hiszen kétórás volt az út. Ez az időszak megedzett több szempontból is” – meséli Gémesi László, aki informatika szakon végzett a gimnáziumban.

Az érettségi után nagy váltás következett az életében, hiszen párjával együtt Budapest felé vette az irányt. „A szerelem motivált főként, de egyébként is szerettem volna kipróbálni magamat. Nagy váltás volt, és sok tapasztalat szereztem. Hét évig laktam a fővárosban, és bár akkor nagyon élveztem, ma már nem költöznék oda” – mondja Gémesi László, aki a szakmáját is gyakorolta a hét esztendő során, de dolgozott gyorséttermekben is.

A szakítás utáni időszakban nem találta a helyét, így először Kiskőrösre költözött a fogadott testvéréhez, Olivérhez, majd ismét nyakába vette a fél országot, és elindult Győrbe az édesanyjához. „Anyukám ekkor már itt élt, én pedig úgy döntöttem, hogy újrakezdem az életemet. A tavalyi esztendőt már Győrben kezdtem, és cseppet sem bántam meg. Se nem csendes, se nem túl zajos. Tökéletes választás volt. Nagyon szeretem ezt a várost.”

„Először 2017-ben vásároltam magamnak egy spanyol gitárt, mert egy filmben felcsendült Johnny Cash, The Man Comes Around című dala, ami annyira megérintett, hogy elhatároztam, megtanulom. Végül Johnny Cash-től a Hurt című számot tanultam meg, a gitárt pedig eladtam” – idézi fel az egyik meghatározó pillanatot Gémesi László. Az újabb hangszerét már Győrben vásárolta magának, mert a megyeszékhely hangulata és kulturális sokszínűsége ismét ebbe az irányba sodorta. „Autodidakta módon tanulok gitározni. Reggel ébredés után szinte az első dolgom, hogy pengetni kezdek, és azzal is gyakorolok, amikor a járókelőket szórakoztatom.”

Persze az utcán való muzsikálás sem megy egyik napról a másikra, így neki is tanulnia kellett. A legjobb döntésnek az bizonyult, hogy gyakorlott utcazenészektől leste el a fortélyokat. „Kezdetben csak figyeltem, és gyűjtöttem a bátorságot. Közben pedig azt is felmértem, hogy a belváros mely részein érdemes zenélni” – avat be Gémesi László, aki a Széchenyi téren találkozott „mentoraival”, Balázzsal, Lilivel és Józseffel, akik befogadták, és elindították a nem mindennapi úton. „Életem legjobb nyara volt velük a tavalyi. Feloldották bennem a gátat, így nyár végére már énekeltem is” – emlékszik vissza Gémesi László, aki kizárólag a koronavírus-járvány miatt állt ismét munkába. „Mivel elfogytak az emberek az utcáról, kénytelen voltam állást keresni” – teszi hozzá. Ugyanis továbbra is azt tartja szem előtt, hogy kizárólag a zenélésnek és az embereknek élhessen. „A világ embere vagyok. Mindenkinek szeretnék adni magamból egy kis szeletet. Úgy érzem, hogy az összes ember batyuját a hátamra venném, hogy segítsek nekik” – hangsúlyozza az utcazenész.

Amit pedig a dalokon keresztül ad a többi embernek, azt vissza is kapja tőlük. Talán nem túlzás azt állítani, hogy amit ő tesz, az kapcsolódik az önkéntes munkához is. Hiszen ő is önszántából áll ki az emberek elé azzal a céllal, hogy feldobja a napjukat, vagy éppen elgondolkodtassa őket. „Lehet, hogy az illető abban a pillanatban elfelejti a problémáit, ha elcsípi, ahogy muzsikálok. Volt olyan is, aki megölelt, miután meghallgatott néhány dalt tőlem.”

Gémesi László úgy tervezi, hogy egy darabig még biztosan Győrben marad. Ha pedig találkoznak vele, legalább egy mosollyal köszöntsék, és élvezzék, ahogy ez a „magányos farkas” a belváros utcáit megtölti zenéjével.