Vakvezetőkutyát simogattak, kerekesszékben ültek, legóztak és többek között kertészkedtek is a gyerekek a Széchenyi István Egyetem önkéntességen alapuló táborában, amelyben a szórakozás, a tanulás, a gyakorlatszerzés és a segítségnyújtás kart karöltve emelte magasabbra a résztvevőket és a szervezőket.

„Egy rámpát építek éppen. Imádok legózni, és a táborozók is szuperjó fejek!” – kiabálta gondolatait a diktafonra örömében a 11 éves Deák-Huszár Ármin, akit a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának Lego-szobájában csíptünk el egy különleges egyetemi tábor harmadik napján.

„A gyerekek nagyon várták ezt a foglalkozást. A legószerelem sokakban már egészen kicsi korban elkezdődik” – kommentálta az izgatott hangzavar okát Csillag Attila, a tábor egyik szervezője, akitől azt is megtudtuk, miért különleges a Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszéken Tóbiás László által, 2017-ben megálmodott tábor.

„Szinte az egész programsorozat, a szervezés önkéntes munkán alapul, támogatónk pedig a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének egyetemi alapszervezete, amely a korábbiakhoz hasonlóan most is mellénk állt.

„A családok számára megterhelő lehet egy táborozás költsége, amit most a koronavírus-járvány okozta kihívásokkal teli időszakban még nehezebb lehet kigazdálkodni, ezért is álmodtuk meg az egyetemi polgárokat támogató ingyenes, érzékenyítő, napközis jellegű foglalkozássorozatot, amelyben az egyetem oktatóiból és hallgatóinkból álló önkéntesek is tevékenyen részt vesznek.

„A tábor alkalmat ad a tanító és szociális munka szakosoknak a távoktatás miatt elmaradt gyakorlati ismereteik megszerzésére és arra, hogy megismerjék a táboroztatás csínját-bínját” – sorolta Csillag Attila.

„Olyan programokat is kínálunk, amelyek akár egy életre meghatározhatják a gyerekek szemléletmódját” – utalt dr. Kóbor Krisztina, a tábor másik fő szervezője az érzékenyítő foglalkozásokra. A táborozók ugyanis találkozhattak egy hús-vér vakvezető kutyával és beszélgethettek gazdájával a hétköznapi kihívásokról. Az egyetem munkatársa, Pécsi Gertrúd jóvoltából pedig kipróbálhatták a kerekesszéket, sőt őszinte és kíváncsi kérdéseikre kendőzetlen válaszokat kaphattak arról, milyen az élet mozgássérültként. „Fontosnak tartjuk megmutatni, attól még, hogy valaki sérültséggel él, nem kell tőle tartani. Szerencsére a gyerekek nyitottak ezekre a foglalkozásokra, így mindig jól sikerülnek” – vette át a szót Csillag Attila, aki munkatársaival igyekezett olyan sokszínű programsorozatot összeállítani, amelyben a legózás mellett megfér a kertészkedés, a főzés, az érzékenyítés és a kirándulás is.

A tábor idén annyira népszerű volt, hogy mindjárt két turnusban gondolkodtak, és a táborvezetők már biztosak benne, hogy jövőre újra meghirdetik a lehetőséget az egyetemi polgárok számára. Addig pedig az első egyetemi családi napot is megszerveznék, amelyen a hangsúly a kollégák közötti közösségformáláson lesz.