Koncertélmény fogad, amikor belépünk az 1996-ban Az év lakóháza díjjal kitüntetett pataházi épületbe. A gitár húrjait Rosta S. Csaba építész nyúzza, míg a dobokat Sebestyén Bálint balettművész bűvöli. Újabb lemezbemutató koncertre készül a tízéves RASQ, de mi nem ebből az alkalomból látogattuk meg az építészt. A beszélgetés vezérfonala, hogy az általa vezetett győri és budapesti építésziroda, a Regionális Alternatív Stúdió harmincéves.

A koronavírus-járvány elseperte a március 18-ára a Budapesti Építészeti Központba (FUGA) tervezett nagyszabású ünnepséget, reprezentatív kiállítást és koncertet.

Már minden megvolt a kiállításmegnyitóra, amikor kiderült, nem tudjuk megtartani. Ezt most június 29-én pótolhattuk és augusztus közepéig látogatható a tárlat. A kiállítással azt szeretném megmutatni, milyen érdekesen alakult a stúdió élete, milyen léptékű, izgalmas munkáink voltak. Egyfajta keresztmetszet, visszatekintés volt a célom. Farkasdy Zoltán Kossuth-díjas építész professzorom mondta nekem annak idején, hogy egy építésznek minden dolgát össze kell gyűjteni, mert ha egyszer híres „Le Rosta” leszel, senki nem fogja tudni összegyűjteni helyetted a munkáidat. Én ezért is archiválok mindent.

Három évtized munkáiból nem lehetett könnyű a válogatás.

A több száz munka közül 66 makettet állítottunk ki, mert 1966-ban születtem, 44 tablót, mert ennyi idős voltam, amikor a legkisebb fiam született. Jellemzően azokat állítottuk ki, amelyek megvalósultak, valamint láthatóak a koncepciókról készült filmek is. Bemutatjuk az 1990-ben diplomadíjat nyert színháztervet, a RAS Galériahajót, a MADI Hídmúzeumot, az Origo Arrabona Tudásközpontot, a Citadella – Budapest Szeme munkáinkat. Látható a Lloyd Palota átépítése, a kőbányai Hotel EXPO felújítása, a balatonfüredi Anna Grand Hotel építése, és a miskolctapolcai strand és wellnessközpont megvalósult épülete. A győri, az ikrényi és a mosonmagyaróvári sportcsarnokok mellett a győri kajak-kenu világbajnokság Céltornya, a szegedi Fénytörés-szobor és a finn Lapponia-ékszerpályázatra készített digitális ékszer mintadarab is megnézhető. Megmutatjuk a villaépítészeti alkotásainkat, valamint a jövő utópisztikus terveit, az Úszó és a Lebegő házat. A kiállítást utazó tárlatnak terveztük, a főváros után Pécsre megy és reméljük, Győrben is látható lesz.

A kilencvenes évek elején mi volt az első győri munkája?

Amikor a rendszerváltás forgatagában megkaptam a diplomámat, leültem az egyetem elé a Duna- partra és azt kívántam, hogy életemben legalább egyetlen középületet tervezhessek saját nevem alatt. Mivel a tervező vállalatok megszűntek, más utat nem láttam, frissdiplomásként alapítottam egy céget és azonnal elmentem Skandináviába tanulni. Visszatérve először a saját otthonunkat terveztem meg, aztán a Galériahajóm lett készen, és az első középületem a Csaba utca és Corvin utca sarkán álló irodaház volt. Azóta nagyon sok középületet terveztem és tervezek ma is. Kegyes volt hozzám a sors. A RAS Galériahajó tíz évig állt kikötve a Rába-parton, iroda, műterem, kiállítótér, a győri szellemi és kulturális élet egyik meghatározó helyszíne volt egyben. A klímaválság vitte el: sokszor eltűnt alóla a víz, az iszapban állt, és sajnos nem lehetett kihűteni sem a nyári forróságban. Szerettem, de el kellett engednem. A sors szeszélye, hogy nemrégiben egy pályázatra terveztem egy hajót, egy önfenntartó lebegő házat, amely a jövő otthona lehet. Díjat nyertünk vele. Aztán jött egy megrendelőm, meglátta és azt mondta, szeretné megépíttetni. Ez lehet a régi hajóm reinkarnációja.

Bejárta a világot építészeti ötleteket merítve, majd ezt kamatoztatta is, hiszen számos külföldi megrendelője van. Hogyan tűnik ki a tehetséges építészek közül?

Nem akarok kitűnni, nekem megvan a megrendelői köröm. Megtalálom magamnak azokat, akikkel szívesen dogozom, megválogatom, hogy kitől fogadok el megbízást. Minden szinten a függetlenségre törekszem.

Hogyan értékeli városunk építészeti fejlődését, visszatekintve az elmúlt harminc évre?

A győri belváros szerintem megőrizte az intimitását az utolsó harminc évben. Nincsenek nagy problémák, sőt a belváros képe a szürkéből európai „színű” lett. Csodálatos a belváros a megújult vízpartokkal, a terekkel, a felújított műemlék házaival. Örülök, hogy részt vehettem ebben az Apáca utca 9-cel és a Lloyddal. Néhány épületet azért sajnálok, hogy elbontottak, ilyen a Petőfi Ifjúsági Ház és Vasas Művelődési Központ, ezekhez érzelmileg kötődtem, koncertjeim, koncertélményeim, kiállítások révén. Nagy léptékű volt az egyetemfejlesztés, melynek részese lehettem az Egyetemi Csarnokkal, valamint jó iránynak tartom Újváros rehabilitációját. Ami nekem nem tetszik, az, az, hogy Győrnek nincs szó szerinti kertvárosa. A város három irányba terjeszkedik a környező falvak felé, fekvő paneleket, egyforma, mechanikus társasházakat építenek mindenhová, érdemi zöldfelület nélkül. Ez nem tipikusan győri probléma, ezek a típusházak az országban bárhol fellelhetők. Az utolsó öt év bűne, hogy nagyon kevés Győrre jellemző, győri karakterű épület született. Helyette koncepciótlanul sűrű fejlesztésekkel tömték tele az éppen adódó telkeket, nem gondoskodtak a parkolókról, a zöldfelületekről, a közintézményekről és a közlekedési infrastruktúráról. Én ebben nem akartam részt venni.

Ön szerint merre terjeszkedhet tovább, milyenné válhat Győr a következő évtizedekben?

Szerintem most az a kérdés, hogy a város keleti oldalán, a Mosoni-Duna-part mentén hogyan tud tovább fejlődni a város. Óriási potenciált látok a területben, amely elér a stadionig, az újabb összekötő hídig, az Iparcsatornáig, de akár Szentivánig is. A következő száz évben ezen a területen egy újabb városrész jöhet létre, akár százezer ember számára biztosítva nívós életteret, vízparthoz közel, igazi „vizek városa” hangulattal. Vizi taxikkal, zöldben úszó épületekkel. Egyszer nyertem ide megosztott I. díjat egy városépítészeti pályázaton, a Városrét nagy koncepcióját rajzoltuk végig. Szerintem ez lehet a győri válasz a XXI. század városépítészetében.

Nincs olyan, hogy pesszimista építész