A győrasszonyfai Pintér Zalán történetét már sokan ismerhetik: a most hatéves kisfiú hősies harcot folytat egy daganatos betegséggel. Kedvencei közé tartoznak az egyenruhások, így a MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred MH 19. Szalontai Ferenc Területvédelmi Zászlóalj győri katonái úgy gondolták, meglepik születésnapján.
A kisfiú három hónapos kora óta, mindkét szemét érintő daganattal (retinoblastómával) küzd. Eddig már több, mint 50 műtéten van túl, ám a daganat mindig kiújul. Zalán és szülei rendületlenül hisznek a gyógyulásban, emberfeletti küzdeni akarásuk mindenki előtt példa. A kisfiú igazi harcos, a hihetetlen megpróbáltatások közepette is mosolyogva tekint a világra, s szívja magába azokat az élményeket, amelyet a családja és a jóakaratú emberek segítségével átélhet. Kedvencei az egyenruhások, szobája falát játékfegyverek díszítik. S bár a rendőrök a favoritok, a győri önkéntes területvédelmi tartalékos katonák hívásának sem tudott ellenállni.
Az MH 19. Szalontai Ferenc Területvédelmi Zászlóalj állományához tartozó katonák közül elsőként Vida Ádám ÖTT zászlós kereste meg elöljáróit, hogy engedélyezzék Zalán hatodik születésnapjának emlékezetessé tételét. Dr. Horváth Zoltán alezredes az MH. 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred parancsnok-helyettese és Gulyás Róbert alezredes, a zászlóalj parancsnoka örömmel mondtak igent a felkérésre s támogatásukról biztosították katonáikat.
Zalán szüleivel érkezett meg a kijelölt napon, s a kezdeti megilletődöttség rögtön megszűnt, amikor Vida zászlós a kisfiú fejébe nyomta a fekete barettsapkát. A találkozóra összegyűlt szakasz örömmel adta át az igazán katonás ajándékokat és a születésnaposnak járó tortát, Zalán pedig büszkén fogott kezet az egyenruhásokkal. Boldogsága csak fokozódott, amikor egy taktikai mellényt is magára ölthetett, illetve az alezredesek egyik ajándékaként ezredesi rendfokozatot kapott ajándékba. Az újdonsült kis ezredes örömmel járta körbe az önkéntes területvédelmi tartalékos katonák elméleti és alaki kiképzésére szolgáló épületet, csodálattal ült be a katonai terepjáróba, s egyre bátrabban vezényelte a Szakasz vigyázz!-t. A legnagyobb sikert talán a paintball lövészet jelentette a kis harcosnak, aki büszkén húzta fejébe a védőmaszkot, s egyre magabiztosabban lőtte ki a célpontokat. Szüleinek meg is jegyezte: „Ilyen puska otthonra is kell!”, s mondanunk sem kell: a család meg sem lepődött a kérésen.
A meglepetések azonban itt még nem értek véget, hiszen a kiképző század katonái is készültek különféle katonás ajándékokkal, amiktől Zalánnak szintén fülig ért a szája: mostantól többek között katonás bögrében ihatja a kakaóját, katonai iránytűvel játszhat tájékozódási feladatokat, s egy szivacsgránáttal gyakorolhatja a célbadobást.
Búcsúzóul még sorakozót vezényelhetett, s büszkén vette át az oklevelet, melyben a 19. Szalontai Ferenc Területvédelmi Zászlóalj tiszteletbeli katonájává fogadta. Nála nagyobb harcosa aligha akad a győri székhelyű zászlóaljnak.
Szöveg és fotó: Havassy Anna Katalin