A kétezres évek eleje óta a férfiaknál csaknem öt, a nőknél három évvel nőtt a születéskor várható élettartam. Már fiatalon, de legkésőbb középkorban tudatosan készülni kell arra, hogy minél jobb minőségű életet élhessünk időskorunkban is – mondta dr. Gadó Klára, a Semmelweis Egyetem Geriátriai Klinika és Ápolástudományi Központ megbízott igazgatója.

Míg 2001-ben a KSH adatai alapján a férfiak átlagosan 68 évig, a nők 76 évig éltek, 2019-ben előbbiek várható élettartama megközelítette a 73-at (72,86), utóbbiaké pedig csak kevéssel maradt 80 alatt (79,33 év). Ám az is legalább ilyen fontos, hogy ennek minél nagyobb része egészségesen teljen.

Ma átlagosan mintegy 62-63 évre tehető az egészségben eltöltött életévek száma. A geriátria kihívása, hogy e két érték között minimálisra csökkenjen a különbség, ugyanakkor ehhez az egyénnek is tennie kell. Elengedhetetlen a szűrővizsgálatokon való részvétel, a mozgás és az egészséges táplálkozás, csakúgy, mint az életminőség és a méltóság megőrzése.

Idős korban minden szervrendszer kicsit másképp működik. Cukorbetegség, érelmeszesedés, magas vérnyomás, szívelégtelenség, vesebetegség vagy trombózis – szinte minden idős embert érint egy vagy több probléma e betegségek vagy azok szövődményei közül.  

Ritka az az idős ember, akinek csak egy betegsége van, jellemzőbb, hogy egy időben egyszerre több szervvel van probléma. Egy igazi orvos a szervezet egészét gyógyítja – mondta dr. Gadó Klára. A Semmelweis Egyetem Szent Rókus Klinikai Tömb Geriátriai Klinika és Ápolástudományi Központ megbízott igazgatója szerint az időskori terápiának éppen ezért sokkal komplexebbnek kell lennie, figyelve a gyógyszerek kölcsönhatásaira és az idős szervezetben fennálló törékeny egyensúly fenntartására.

A szakember kitért arra is, hogy maga az „időskor” is többféle megközelítésben értelmezhető. Az, hogy ki milyen idős, kifejezhető az évek számával (kronológiai életkor), ugyanakkor a biológiai életkor eltérhet ettől, hiszen az az egészségi állapot függvénye. Beszélhetünk pszichológiai életkorról, vagyis, hogy ki milyen idősnek érzi saját magát, vagy szociológiai életkorról, amelyen azt értjük, hogy a társadalom milyen idősnek tart valakit. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a 60-74 év közöttiek az idősödők, a 75-89 évesek az idősek, a 90 év fölötti személyek a nagyon idősek, őket hívjuk a magyar nyelvben aggnak.

Dr. Gadó Klára arra is rámutatott, hogy bármelyik betegség jobb eséllyel gyógyítható, ha még tünetmentes időszakban ismerik fel. Minden ember felelős az egészségéért, saját érdekünk, hogy szokásunkká váljon bármilyen örömet okozó mozgás és a kiegyensúlyozott táplálkozás, valamint figyeljünk oda az izomtömeg megőrzésére, a plusz kilók leadására.

Már fiatal korunkban tudatosan készülni kell arra, hogy minél jobb minőségű életet élhessünk időskorunkban is, ebben a személyiségünknek is szerepe van, hiszen a „félig tele a pohár”-típusú embereknek könnyebben megy a pozitív életvezetés – vélte a szakember, aki szerint kulcsfontosságú az érdeklődés fennmaradása. Aki hirtelen, egyik napról a másikra hagyja abba a munkát és vonul nyugdíjba, az légüres térbe kerülhet, megszűnik a hasznosság érzése, a rendszeresség, a strukturáltság, ami gyorsan beszűküléshez vezet. Ám ez nem törvényszerű, hiszen ha bizonyos készségek, képességek, az emlékezet vagy a reakcióidő csökken is idősebb korban, az összefüggések átlátása megmarad.

Mindehhez fontos, hogy legyen az embernek hobbija, és hogy a nyugdíjast jó érzelmi háló, szerető család vegye körül. Az unokák szerepe ebben különösen jelentős, hiszen a nagyszülő-unoka kapcsolat semmi mással össze nem hasonlítható, ez egy mindkét félnek sokat adó érzelmi kapocs. A koronavírus idején a karantén ezért okozott nehéz hónapokat a családoknak, hiszen éppen a fizikai kontaktust gátolta, az értelmes időtöltés azonban célt adhatott ezekben a hetekben is. Lehetett például online színházat, múzeumot látogatni, de még koncertre menni is. A zene, a tánc vagy akár a kártya tartalmas elfoglaltság lehet az idős emberek számára, és a lelki feltöltődés szempontjából az is sokat jelent, ha valaki háziállatot tart.

Az idősekkel való kommunikáció során fontos azt is szem előtt tartani, hogy az önállóság csökkenésével nő a kiszolgáltatottság, de a méltóság megőrzése ellensúlyozhatja ezt.

Forrás: Semmelweis Egyetem