Édesapjától örökölte az órásmesterség és az irodalom iránti rajongását Oláh László, aki ma már a Hetednapi Adventista Egyház nyugdíjas lelkésze.
Egy súlyos betegség miatt fordult az egészséges életmód és a Biblia felé. Úgy érzi és azt tanítja, hogy a szívből fakadó jónak, jó cselekedetnek van egyedül értéke, és a világon a legfontosabb, hogy tudjunk megbocsátani embertársainknak.
Oláh László nyolcgyermekes családban nőtt fel, édesapja a Győrben jól ismert idősebb Oláh Imre órásmester volt, akitől nem csak az órásmesterség, hanem a versmondás iránti szeretetét is örökölte.
„Édesapám a háború előtt Zentán élt. Akkoriban a kisebbségi léttel szinte együtt járt a színjátszás. Az ötvenes évek elején Győrbe költöztek. Apám autodidakta módon szervezte és vezette a Radnóti Miklós amatőr irodalmi színpadot. Legjelentősebb előadásuk az Anna Frank naplója volt, de halványan emlékszem a Bíbormadár című mesejátékra is, ahol hatéves kisfiúként játszottam a törpévé varázsolt királyt. A testvéreim is szerepeltek a darabban, édesanyám pedig a súgó volt” – kezdi a beszélgetést a lelkész családja bemutatásával.
Érettségi után az ismert győri színész, Perédy László, majd később Popper Ferenc által vezetett Győri Theátrum színpadra járt. Feleségével is versmondó versenyen ismerkedett meg. Később zongoraművész Margit nővére koncertjein is gyakran mondott verset. 1977-ben megkapta az amatőr versmondóknak alapított Radnóti-díjat. A nyolcvanas években Dsida Jenő verseiből állított össze önálló estet. „Villamosmérnöknek készültem, de hiába voltam kitűnő tanuló, maximális pontszámom ellenére nem vettek fel az egyetemre. Akkor más világot éltünk” – adja meg a választ arra a kérdésre, miért választotta édesapja mesterségét.
A családban bekövetkező halálesetek és saját egészségi állapotának romlása fordította először az egészséges életmód, majd a Biblia világa felé. Amikor jobban megismerte Jézus értünk, emberekért vállalt áldozatát, az sok erőt adott, hogy korábbi, egészségromboló életvitelén változtasson.
1996 óta lelkipásztor, jelenleg a Hetednapi Adventista Egyház nyugdíjasaként szolgálja az embereket. Itt Győrben több mint tíz éve, a Szárnyaskerékben péntek esténként tanulmányozzák együtt az érdeklődőkkel a Bibliát, szerdánként pedig ugyanott Bibliai Szabadegyetem előadásokat tart kollégáival, és lelkipásztori munkát végez Szombathelyen, Sopronban és Mosonmagyaróváron is.
Gyülekezetük havonta egyszer Likócson, a hajléktalanoknál végez szolgálatot, elesett, magányos és lecsúszott embereknek énekelnek, verset mondanak, rövid bibliai előadást tartanak, beszélgetnek velük és a foglalkozások végén megvendégelik őket egy kis finomsággal. „Igény van erre a lelki törődésre, sokukban megindul valami, jó látni, amikor bekövetkezik a pozitív változás az életükben – mondja Oláh lelkész. – Amikor valami jó, szép dolgot tapasztalok a környezetemben vagy a nagyvilágban, mindig Istennek adok hálát. Fájdalommal tölt el azonban, hogy sokszor még a keresztény családokban is feszültségek vannak, egyre több a válás és lelkészként nehéz megélni, hogy nem mindenki engedi magát átformálni a Biblia gondolatai által.”
Oláh László szívesen emlékezik vissza erdélyi szolgálataira, az ott tartott előadás-sorozatok adtak lehetőséget jobban megismerni a Székelyföldön élő hívőket. „Apró csodák ezek, amelyeket olyan jó megtapasztalni – vall a hétköznapok szépségéről a lelkész. – Ahhoz, hogy megéljük a mindennapok kis csodáit, le kell küzdenünk legnagyobb ellenségünket, az emberi önzést. És ezzel egyben legnagyobb küzdelmünket saját magunkban vívjuk.”
Oláh László két fia már felnőtt, mindketten megnősültek, egyik fia Győrben él, a másik fiú Svédországban dolgozik. Az órásmesterből lett nyugdíjas lelkész néha még barátai óráit megjavítja, de továbbra is a gyülekezetért dolgozik. Most éppen a győri Soproni úti gyülekezetükben szeretnék beindítani az Új kezdet Életmódklubot. „Van bőven tennivaló az emberi lelkek gondozásában is. Azt vallom, hogy a szívből fakadó jócselekedetnek van egyedül értéke az életben, és a világon a legfontosabb, hogy tudjunk megbocsátani embertársainknak – összegez a lelkész. – Csak az önszeretet rontja meg békénket. Amíg önző énünk él, mindig készek vagyunk minden bántalom és sérelem ellen védekezni. Ha azonban önző lényünk már halott, és életünk Krisztusban elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal, bántalommal szemben.”
Szerző: Szabó Csilla
Fotó: Marcali Gábor